A kerékpárokon a lánc hajtás már több, mint 100 esztendős. A Wright fivérek, 1901-ben gyártott kerékpárján is a maihoz nagyon hasonló láncot találunk. A gyártók mára tökéletesre fejlesztették a lánchajtást. Nagyon jó a hatásfoka, amíg tiszta és míg nem kell keresztben váltva megfeszítve átvinnünk az erőt.

Az egyik lehetséges alternatíva a bordásszíj hajtás. Az agyváltók elterjedésével és az egysebességes kerékpárok reneszánszával út nyílt, a szíj előtt.

Az első és legfontosabb, mielőtt valaki most leszaladna a garázsba a saját gépére feltenni most két bordás kereket és egy bordásszíjat, hogy álljunk meg egy szóra. Nem lehet betenni, hisz a szíj végtelenített, és míg a láncunk bontható, a szénszálakkal erőssé, szinte nyúlás mentessé tett gumiszalag, nem. Meg kell oldani a vázunkat, arra az időre, míg befűzzük a szíjat. Ennek több megoldása is létezik.

A világ egyik legnagyobb ipari szíjakat gyártó cége ezt felismerte, és levették a polcról a nagy katalógust, na ebből mit tehetnénk a kerékpárra. Így született a CDS.

Hamar kiderült, hogy ami tökéletesen megfelelt az autók vezérlésének hajtására, az módosítások nélkül nem adaptálható a bringák erőátviteli rendszerébe.

Az első bordásszíj hajtások hibája volt, hogy a szíj és a meghajtó kerék kapcsolata, mint egy hullám a hullámba való illeszkedéssel készült. Ez remek, nyáron, aszfalton.

Igen ám, de vannak elvetemültek, akik hóban és sárban is tekernének. Az előbbi megoldásnál kiütközött, hogy ha hó vagy kavics kerül a szíj és a hajtó kerék közé, az leugorhat.

Ideális megoldás a hajtómű „hullám gödreinek kilyukasztása, átütése". Nem mellékesen így még a gyártás is egyszerűbb, kevésbé pontos alak is tökéletesen megfelel, valamint a kopás nem befolyásolja a rendszert.

A harmadik generációs rendszer, a Center Track, már ennél is jobb, hisz itt a szíj felületén középen egy „bevágás" fut végig, ami a kerekeken kialakított középső vezető szalag segítségével nem mászhat el oldalra, így már a vázzal szemben támasztott merevségi igény csökkent, nem kell annyira figyelni az egytengelyűségre (hajtó és hajtott tengely) valamint a 100%-osan tökéletes láncvonalra. Kopp, nagy kő esett le a szívünkről. Akár átlagos kerékpárokba is beszerelhető utólag, ha megoldjuk a váz bonthatóságát.

Előnyök:

• csendes
• gondozás mentesebb a láncnál, nem kell olajoznod, cserébe nem olajoz össze téged
• simább futás
• lényegesen magasabb élettartam...

Hátrányok:

• ára jelenleg a bevezetéshez mért, nagyságrendileg 50 eFt.
• Csak egysebességes vagy agyváltós bringához szerelhető
• meg kell oldani a feszítést (excenteres középrész, vízszintes vagy sima csúszópapucs)
• nyitható vázzal lehet összerakni (vagy alul nyitott kialakításúval)...

Bevallom, lassan fél éve, belezúgtam a szíjhajtásba, Nem vagyok szakértő, csak szerettem volna összefoglalni az alapokat a műszakilag kevésé képzettek számára. Jómagam olvasok róla, ismerkedem vele, és most keresem a számomra megfelelő kerékpárt, alig várom, hogy csendben tekerjek!

A jelenlegi jelöltek: Trek Soho, Focus Planet, Scott Sub 10...

Meglátom melyik lesz a nyerő, ígérem rendszeresen írok majd a tapasztalatokról, előnyökről hátrányokról.

Nem hiszem, hogy valaha is teljes egészében leválthatja a hagyományos lánchajtást, de biztos vagyok benne, ez az egyik legszélesebb járható út, a legjobban kikísérletezett technológia, bizonyos kerékpárokhoz. Átlagos kerékpáros számára, aki soha nem akarja/szereti gondozni a biciklijét, talán a jövő egy agyváltós bicikli, bordás szíjhajtással (roll fékkel).

Kérdezzetek bátran, tudásomhoz mérten igyekszem válaszolni.

Üdv Bal3