Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

Ahonnan a budapesti tüzijáték is látszik...
  Meglátogattuk a szlovákiai Magasmajtényt a legmagyarabb tót falut.
A hónap megyéje: Pest vármegye
  Pest megyei kerékpártúra ajánló.
Csalomjai pusztatemplom kerékpártúra
  Egy kellemes, fél napos kerékpártúra az Ipoly völgyében.
Shimano Cues tartós teszt 2. rész
  Tapasztalataim 2500 km után.
Hármas határ kerékpártúra
  3 ország, 11 kastély, 3 túra nap.
prev
next

2001.08Transalp41

Tudjátok mi a szép? Bringa nyergéből nézni a köröző szirtisast. És mi még szebb? Fölülről nézni! Mikor a madarak királya irigykedve sandít fel ránk: Ej, de magasan vagytok!

Negyediknap: Naturns – St.Walburg,világnyelv a magyar

Most „pihenőnap” következik, a táv csak ötven kilométer és még a kétezer méteres szintet sem lépjük túl, a Naturnser Alm 1939-en van. Útközben megállunk egy kis fogadónál, ahol a felszolgáló lány, beszélgetésünket hallva, magyarul veszi fel a rendelést. Itt dolgoznak a barátjával. Jó dolog ez, világot látnak, nyelvet tanulnak, rendesen keresnek. Én is voltam menedékházi serpa Svájcban, kétszer is.

 2001.08Transalp45

A Vigiljoch jön (1764 m), aztán gurulás le az Ultentalba (775 m), ahol 70 fölött száguldunk az aszfalton, hogy megint lelassuljunk, mert a szálláshelyünk St. Walburgban 1153 méteren van. Nem történtek ma különösebb események, nem jártunk nevezetes helyeken, egyszerűen „csak” szép hegyvidéket kereszteztünk. Mindegyik Transalp-variánsnak vannak csúcspontjai és egyszerűen átutazni való részei.

52,5 km, 5:08, átlag 10,2 km/óra, maximum 73 km/óra

Ötödiknap: St.Walburg – Lagodi Tovel, borúraderű

Miközben reggel kapaszkodunk felfelé a Spitzenalmra (1836 m), rákezdi az eső – szerencsére az egész túra során csak ez egyszer, és ekkor sem okoz nagyobb bajt. A fenyvesben vezető erdészeti út mentén vadász-kunyhót találunk, annak eresze alatt ülve várjuk ki a sűrűjét. Közben lehet bámulni a felhőjátékot és totózni, hogy mikor áll el. Utána párolog az egész erdő, csodás fényjátékokat teremtve. Persze van az éremnek másik oldala is. Az, hogy sarat hagy maga után az égi áldás, még elmegy, de az már kevésbé tetszik, hogy könnyen fröcskölhető halmazállapotúra áztatja a tehénlepényeket, amelyekkel gazdagon meg van rakva az útvonal keskeny ösvényként kanyargó következő szakasza. Úgy nézünk ki utána, mint annak a kocsmának a vendégei, ahol a macska belecsúnyított a ventilátorba...

 2001.08Transalp55

Hamar feledésbe merül azonban a kellemetlenség, mert a Gampenalm (1858 m) után előbb földúton, majd aszfalton legurulunk Revóba (772 m), Sárikával randevúzni és egy kicsit szusszanni, mert a nagyszerű Brenta masszívum következik. Az asszony előrerobog intézkedni, mi meg ugyanazon országúton nyomjuk Cagno és Tueno érintésével a kilométereket. Mindketten a saját tempónkban megyünk, néha megvárva egymást. Helyenként nagyon húzós az emelkedő, jól is esik meg-megállni a grandiózus vidék nézegetésének ürügyén. Végpontunk a Lago di Tovel, egy igazi tengerszem, mély zöld, tökéletesen nyugodt a víz, tükröződnek benne a csúcsok, ahogy kell.

49 km, 4:36, átlag 10,7 km/óra, maximum 68 km/óra

Hatodiknap: LagodiTovel – Riva di Garda, a Brenta sziklafalai között

Általában úgy szokott lenni, hogy laza murván nehezebb felmenni, mint betonon. Itt fordítva van. A völgyben kanyargó szekérutat ott betonozták le, ahol meredek, mint a síugró sánc. Tán akad olyan szuperbringás, aki végig nyeregben marad, de mi nem csinálunk becsületbeli kérdést ebből: toljuk, ahol úgy gyorsabb. Aztán, az utolsó réttől, végig toljuk, mert a Passo Grosté (2442 m) erről az oldalról csak egy keskeny gyalogösvényen érhető el. Kár is volna rohanni, mert akkora sziklafalak alatt haladunk, hogy kitekeredik a nyakunk, mire felnézünk a tetejükre. Lenyűgöző látvány, tűző Nap, azúrkék ég, friss levegő – szép az élet!

 2001.08Transalp70

Délben érünk fel az óriási turistaházhoz, ahol a felvonók környékén nyüzsögnek az emberek. Na, tűnés innen, de gyorsan! Lefelé pompás utak várnak, úgy zúgunk le Madonna di Campiglióba, mintha síléc lenne a lábunkon. Itt gyors haditanács: két választásunk van. Vagy követjük még egy darabig a terepen kitűzött útvonalat, de akkor nem érjük el ma a Gardát, vagy országúton repesztünk odáig 75 kilométert. Az utóbbi mellett döntünk, frászt hozva a tötyögő autósokra, akiket tízesével előzünk meg lefelé. Később már csak az akarás visz tovább, mert akad azért némi emelkedő is, de aztán végképp a völgybe süllyed az út, és közel van már Riva szélében a benzinkút, ahol megint mindhárman összetalálkozunk. Szép volt, jó volt, és – őszintén szólva – elég is volt. Egyelőre…

99 km, 4:36, átlag 10,7 km/óra, maximum 68 km/óra

Túraadatok:

Időpont 2001. 08. 6-10.

Táv 341,6 km, összes menetidő kb. 31 óra, átlagsebesség 11 km/óra, szintemelkedés 11.056 m.

Segédletek:

Könyv:

Uli Stanciu, Traumtouren Transalp, Delius Klasing Verlag, 2001, illetve a belőle letöltött és A5 formátumú lapokon kinyomtatott, a túrára magunkkal vitt roadbook

Térkép:

Freytag & Berndt WK 241, WKS 1, WKS 2, WKS 4, WKS 6, WKS 7, WKS 8, WKS 13, Kompass 73

Résztvevők:

„Manó” (1965). Merevvázas Kona Pahoehoe, Marzocchi Bomber Light teleszkóp, Shimano Deore XT, V-fék.

„Pupu” (1943). Merevvázas Mongoose NX 7-3, SID teleszkóp, Shimano Deore XT, V-fék.

Sárika, Nissan Vanette Cargo ötszemélyes, körablakos furgon.