„Ha a vad természet tisztelője és a gyönyörű természeti képek csodálója, akkor La Palma biztos, hogy elámítja majd Önt is." 2009 áprilisában velem ez történt.
A 47 km hosszú és 29 km széles, ezzel 706 km2 nagyságú La Palma az ötödik legnagyobb szigete a Kanári szigetcsoportnak. A legmagasabb csúcs a Roque de los Muchasos (2426 m), melyen található a világ harmadik legkomolyabb obszervatórium halmaza, legalább 10-12 obszervatóriummal. Egy ilyen kicsi kiterjedésű területre a legnagyobb magasság a világon. Tréfából azt mondják, hogy a szigeten az egyetlen sík terület a repülőtér kifutópályája.
A szigeten 85 ezer lakos él, akik közül körülbelül 18 ezren a fővárosban, Santa Cruz de la Palma – ban élnek. La Palma nem tartozik a tömegek által látogatott állomások közé úgy, mint a többi Kanári – sziget, többnyire kirándulók keresik fel.
(A következő link ezt írja róla: „Ha a vad természet tisztelője és a gyönyörű természeti képek csodálója, akkor La Palma biztos, hogy elámítja majd Önt is.") 2009 áprilisában velem ez történt.
A Kanári szigetek éghajlata szubtrópusi, viszonylag kiegyensúlyozott hőmérséklet és sok napsütés jellemzi: téli 18 Cº körüli, de nyáron is csak 26-28 Cº hőmérséklete miatt az örök tavasz szigeteinek is hívják. 2009 március közepétől 3-4 héten át figyeltem a hőmérséklet alakulását és végig egyenletesen 19-22 Cº között alakultak a csúcshőmérsékletek, Dél-Tenerifén eső sem volt. A 7 sziget közül La Palma a legesősebb, ám a Roque de las Muchachos csúcsán szinte mindig süt a Nap. Ideális célpontnak tűnt. Ahogy mind többet olvastam róla, illetve találtam szép képeket, Tenerifén a Teide feltekerések mellett vonzott a babérerdő és a kisebb vadregényes hegységek, no meg a Loro Park: a csodálatos állatkert delfinekkel, fókákkal, pingvinekkel, cápákkal, papagájokal, stb.
Sok túlmunka, illetve a munka világában töltött 10. évforduló után egy kis kora tavaszi, meleg égövi bringás kikapcsolódással ajándékoztam meg magam. Mivel Dél-Spanyolországi repülőjegynél alig volt drágább a Kanári szigetekre tartó, „bevállaltam" Tenerifét és a csodás La Palmát.
Úgy kerestem célpontot, hogy már jó időben bringázhassak, ám legyen alkalmam 2000 m fölé hajtani. La Palma és Tenerife ilyen hely volt. E két szigeten csodás két hetet kerekeztem: kaktuszok mentén, vulkánokban és óceáni panorámában gyönyörködve, gyakran a felhőkre fentről lepillantva. Tekertem szubtrópusi erdőben La Palmán, lávamezőn át mindkét szigeten, sokszor hajtottam be és ki a felhőkből és alig tudtam betelni a felhők feletti bringázással. Ez az amiben az európai kontinensen csak ritkán lehet részünk. Mindkét irányból feltekertem La Palma tetejére, a 2426 m magas Roque de los Muchachosra, illetve Tenerifén háromszor (ebből kétszer málhával) jártam a 2100 m feletti Teide fennsíkon.
2009. áprilisában Bécsből fapados repülővel, 3600 km-t tettem meg Teneriféig. A repülés csodás volt, az Alpokban még sok hó volt, ugyanakkor meglepett, hogy a hegységet elkerültük, tőle északra suhantunk el. Portugália után értünk az óceán fölé, amiből sajnos a szakadozott, de kevéssé átlátható felhőzet miatt keveset láttam. A kijelző szerint jellemzően 10700 méteren és többnyire 800-870 km/ó-val szálltunk.
Az alábbiakban a két hét legszebb napjaiból szemezgetek:
2009. április 15, szerda – 5. nap: Santa Cruz de La Palma – Roque de los Muchachos (2426 m) – Santa Cruz de la Palma = 90,38 km + 2839 m szintemelkedés
Hosszas alvás, majd a környező utcák gyalogos és bringás felfedezése után ¾ 12-kor vágtam neki a sziget legmagasabb csúcsára, a Roque de los Muchachosra (Fiúk sziklája a fordítása) vezető 45 km-es kaptatójának. Az út először 2200 méterig, a Caldera Taburiente kráter pereméig kapaszkodik fel egyfolytában, onnan kis lejtőt követően következik a végső 3 km emelkedő.
Kb. 1 km sík part menti út után már emelkedett is. Először elszórt házak közt, pálmák, citromfák, kaktuszok kísérte panorámaúton hajtottam, ahol papayafát is láttam. Ezt a mediterrán élővilágot váltotta kb. 600 m magasságtól a szubtrópusi növényzet a fenyőivel, mohákkal, zuzmókkal, végül pedig legfölül hegyvidéki növényzetben taposhattam a pedált. Lenyűgözött a lélegző természet, a panoráma. Kb. 1100 m-es magasságtól egyedi fenyők közt hajtottam, és néha-néha leláthattam Santa Cruz házaira és persze az óceánra. Tenerifével szemben felhőréteg helyett csak szálldosó felhőpamacsokkal találkoztam: csodás volt. Kb. 1800 méteren kezdtek ritkulni a fák és bukkant elő a hátam mögött Tenerife szigetén a felhők fölé emelkedő Teide. Nem maradt el a bőséges fotózás, videózás. A kopár hegyoldalban tovább kapaszkodva a végtelen felhőpaplan felett tekinthettem nyugat (Amerika) és észak felé is, illetve csodás panoráma nyílt a sziget északi részén Barloventóra és a szomszédos tavas üdülőkörzetre. Mivel 2200 m magasságban az út 1-2 km-en át az óriáskráter, a Caldera északi gerincének pereme közelében halad, egyszer csak megálltam és felsétáltam: „-Hadd lássak végre be a kráterbe!" Ahogy felértem és átnézhettem a hegyperemen, a lélegzetem is elakadt: szinte elérzékenyültem a látványtól. Alig tudtam beszélni a videóra: a kráter kb. 1800 méterig felhővel volt tele, afölött viszont körbe látszott a félkör alakú hegygerinc és így tőlem jobbra több obszervatórium is. Életre szóló élmény volt! D és DK-i irányba végtelen felhőpaplanban gyönyörködhettem.
Gurulást követően 3 km alatt, már a naplemente fényeiben igyekeztem felfelé a csúcsra, hiszen – mint megterveztem – épp 20:30-ra kellett a NOT obszervatórium webkamerája előtt lennem, hogy annak fotóján felkerüljek a világhálóra.
Archívumban meg is található bizonyítva, hogy ott jártam. Épp magyar zászlómat emeltem föl, amikor a fotó készült. Természetesen a hazatelefonálás sem maradt el: vicces volt, hogy az otthoniak a webkamerán láthatták, hogy tőlük 3600 km-re épp hol vagyok. A naplementével a hideg azonnal beköszöntött: a lejtőn már vastag öltözetben, sapkával a fejemen gurultam. POLAR-om szerint az este során a leghidegebb 3 Celsius fok volt.
2009. április 19, vasárnap – 9. nap: Santa Cruz de La Palma - Barlovento – Llano Negro – Roque de los Muchachos (2426 m) – Santa Cruz de la Palma = 129,88 km + 3685 m szintemelkedés
Ismerve a Roque nyugati emelkedőjének tövéig vezető utat, időben útnak indultam és a csodás táj ellenére szigorúnak kellett lennem magamhoz: az ismert szakaszon kénytelen voltam beérni kevesebb fotózással, megállással. A 2 nappal korábbinál is szebb időnek köszönhetően Barloventónál elámultam, amikor 400 méterről felnézve a hegyre, megláttam a 2000 m-rel magasabban, a csúcson található obszervatóriumok egyikét. A Roque emelkedő leágazása előtt pár kilométer erejéig most is felhőzetben hajtottam, ám afölött megint lélegzetelállító gyönyörűségben hajtottam: ritkás erdőben sokszor nézhettem le az 1500-2400 m-rel alattam elterülő végtelen óceánra. Szerencsém volt, mert az erős szelet a hegy éppen lefogta így csak picit kapott el. Kb. 2000 m felett értem ki a fák közül a kopár terepre: döbbenetes volt a kilátás: észak felé végtelenségig felhőréteg, ám nyugat felé láttam a szélét, afölött pedig a Nap szikrázott. Ezúttal ½ órával hamarabb értem a csúcsra, (a webkamerás önfotó most is megvolt), így még bepillanthattam a most felhő mentes óriáskráterbe. A tiszta időben az egész szigeten végigtekinthettem: láttam a déli rész hegygerincét, az azon megakadó felhőket is. A hatalmas élmény után ezúttal is sötétben gurultam haza. Feledhetetlen nappal búcsúztam a szigettől, ahová az életben szeretnék még visszatérni. Megbabonázott! Nem csak propaganda szöveg, hanem való igaz a szigetről hirdetett szlogen: „-La isla bonita", azaz szép sziget!
2009. április 20, hétfő – 10. nap: Santa Cruz de La Palma - KOMP – Los Christianos – San Miguel – Granadilla – Teide fennsík (2100-2360 m) – La Orotava = 116,08 km + 2731 m szintemelkedés
Kora hajnalban keltem, hiszen a komp már 6 órakor indult Tenerifére. Útközben korai napfényben láthattam a Teidét, ám fáradtságom miatt inkább aludtam. Túlontúl sokáig időztem, nézelődtem Los Christianosban, ennek később lett meg a böjtje, hiszen hosszú nap várt rám: málhás bringával átkelni a Teide 2100-2360 m magas fennsíkján La Orotavába. Pár km-t még a kemping felé hajtottam, ám azelőtt letértem már a hegyek felé: Valle San Lorenzo felé sikerült rövid szakaszokon 12 %-os emelkedőbe belefutnom. Egy hajtűkanyarból, a Mirador de la Centinela kilátóhelyről szép kilátás nyílt a sziget DK-i részére. Ebből az irányból három út vezet a Teide fennsíkra, melyek közül a 6 nappal korábbi - akkor fent felhős - emelkedőn kerekeztem Vilaflor felé: erről tudtam, hogy nem túl meredek. Fölső fele klassz erdei út, majd Vilaflor után következik a nemzeti park a fenyő erdővel. 1500 m felett nagyon szép az erdei szakasz: itt-ott panoráma is nyílik (eleinte Gran Canariára, később La Palmára), meredeksége 5-9 %. Kb. 2100 méteren, az erdőből kiérve a szél okozott aggodalmat, mely – a fennsíkra érve – sajnos valósággá is vált: ellenszéllel kellett dacolnom. Utam a Teide (3718 m) előtti köves, több kilométeres lávamező mellett, elszórtan bozótos tájon haladt torony egyenest: az arizónai sivatagot idézte. (3 nappal később a Lavas Negras felé pedálozva utam az 1798-as vulkánkitörés lávamezőjén hajtott keresztül, 1 km-rel odébbról pedig – a felhőpamacsok fölött - La Palmára nyílt csodás kilátás.)
Nemsokára a Los Rocques híres sziklaképződményei mellett hajtottam el, már szürkületben. Ahogy már naplemente után hűlni kezdő levegőben az erős széllel küzdöttem és kajám is alig volt már, egy percre a bringámra rogytam, rövid ideig lelkileg gyengének éreztem magam. Gyötört a fáradtság és elegem volt: miért kell még 2400 méter szintemelkedés után is megkínozni ? – kérdeztem az égieket.
Végül jól beöltözve értem a 2360 m magas tetőre, ahonnan már lámpafénynél kezdtem meg a hosszú ereszkedést La Orotavába a lefoglalt szállásra. Elhagyott mobilom miatt sajnos telefonálni sem tudtam késésemről. Nem volt túl szívderítő 2000 m táján teljesen magányosan suhanni az erdőben: reméltem, hogy nem ugrik elő valami állat. 22 óra tájban értem le a kb. 400 m magasan fekvő városba, ahol még kérdezősködnöm kellett, hogy megtaláljam a szállást. Szerencsére találtam egy lányt, aki arra járva mutatta az utat: 10 perc sétával és meredek emelkedőn bringa tolással értem a házhoz. Hiába csengettem, úgy tűnt hiába. Végül a nap második kisebb csodája az volt, hogy ajtónyitáskor a ház egy lakója magyarul köszöntött: itt szállt meg hetek óta, munkát keresett.
Összefoglalás:
A felvillantott három nap csak néhány kis szelete volt a két szigeten bringázással (1633 km és 33873 m szintemelkedés) töltött két hétnek. Igazán kellemes időben - amikor az Alpokban még hókotrók tisztítják a magasabb hágóutakat, illetve csak hófalak között lehet kerekezni - e két csodás szigeten az ember az Európában nem tapasztalható élményeket szerezhet. Tengerparton kétségtelenül ekkortájt már a kontinensen is lehet kerekezni, ám aki szubtrópusi éghajlaton, csodás növényvilágban, illetve vulkánokban gyönyörködve és felhők fölött szeretne kerekezni (vagy kirándulni), azoknak nagyon tudom ajánlani e két szigetet. Nem fogják megbánni!
- Megközelítés: fapados repülővel pl Bécsből: Flyniki
- Kompközlekedés: 3 komptársaság járatai közlekednek a két sziget között, leggyakrabban a Fred Olsen, mely a világ leggyorsabb kompja, sebessége 50-60 km/ó. Ára oda-vissza: 130 EUR volt.
- Napozás: A hazai maximum 8-as UV index-szel szemben Tenerifén és La Palmán a meteorológiai oldalak szerint folyamatosan 9-es, illetve afölötti az érték, így elengedhetetlen a komoly napkrémezés.
Hasznos linkek: