Iránytű, tájoló. Sokaknak ez azonos fogalom, pedig nem. Az első egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, melynek sötétebb színű vége a mágnes északi irányba mutat. A szelencében a tű alatt a fő- és mellékvilágtájak ábrázolása látható. Az utóbbi is egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, de a szelence forgatható, s ezáltal irányszöget is tudunk mérni. Mondhatjuk azt is, hogy a tájoló az iránytű továbbfejlesztett változata, amely nem csak az északi irány mutatására, hanem tájékozásra, hely/helyzet meghatározásra is alkalmas.

A tájoló ismertetésénél elhangzott egy fogalom, amely a tájékozódás szempontjából a legfontosabb. Ez az irányszög, amely valamely iránynak az északi iránnyal bezárt szöge.

Két tájoló típust különböztetünk meg. Egyik a laptájoló, másik a Bézárd tájoló.

A laptájoló

A tájoló megismeréséhez, először tekintsük át annak főbb részeit

1. Mágnestű
Keskeny, mágnesezett lemezcsík, amely egy acélcsúcson támaszkodva szabadon foroghat, és mágneses tulajdonságánál fogva a Föld mágneses erőterének hatására beáll az erőtér pólusainak Észak-Déli irányába. A tű É-i végét rendszerint fluoreszkáló festékkel vonják be, amely éjjel világít.

2. Szelence
Átlátszó anyagból készült, légmentesen zárt dob, melynek skálabeosztása lehetővé teszi irányok mérését. A szelence számozása a különböző típusoknál más és más: 360 vagy 400 fok (lásd Bézard tájoló.) A szelence átlátszó fenék-, ill. fedőlapján levő irányvonalak mérés közben megkönnyítik az észak-déli irány párhuzamosítását a térképen.

3. Alaplap
Egy téglalap alakú, átlátszó (műanyag) lap, amelynek középvonalába az irányvonalat belegravírozták. Az alaplap két hosszabb oldala - irányéle - párhuzamos az irányvonallal és egymással, így az irányok mérésénél a középvonalon áthúzódó irányvonal helyett is könnyen alkalmazhatók.

Az alaplapon található még néhány kiegészítő rész. A beépített nagyító megkönnyíti az apróbb térképjelek és a sűrűbb térképrészletek olvasását.
A laptájoló alaplapjának elején levő rövidebb oldalon mm-beosztás teszi lehetőé a térképen történő távolságméréseket. Ugyancsak a gyors távolságmérését segíti a hosszabb oldalra vésett aránymérték is (általában 1:50 000 illetve 1:25 000).

Bézárd tájoló

A pontos méréseket követelő, a térképhelyesbítés, a bemérői gyakorlat nélkülözhetetlen műszere, amelynek fedele irányréssel van ellátva és így pontosabb iránymérését biztosít a terepen. Nekünk ilyen típusra nincs szükségünk.

A térkép tájolása tájolóval

1. A tájoló forgatható szelencéjét úgy kell beállítani, hogy a szelence É-D iránya egybeessék a tájoló irányvonalával.

2. A tájolót úgy kell a térképre tenni, hogy irányvonala (s ez egyben É-D vonala) egybeessék a térkép É-D vonalával.

3. A vízszintesen tartott térképen a tájolóval addig kell forogni, míg a mágnestű É-D iránya egybeesik a térkép és a tájoló egyeztetett É-D irányával.

Az eddigi részekben megismerkedtünk a térképpel és a tájolóval. Következő héten gyakorlati dolgokkal foglalkozunk. Távolságot becsülünk, illetve mérünk. Valamint a tájoló gyakorlati hasznára is fényt derítünk