A mai nap útvonal: Aschach-Schlögen-Jochenstein-Passau-Vilshofen

Péterrel a Duna parton reggeliztünk, közben a csodás tájon legeltettük a szemünket és áldottuk jó sorsunkat. A vadkacsák is éhesek lehettek, mert egyre közelebb úsztak és a reggelinkből kikövetelték részüket.

Miklós ma is korán kelt szegény nem tudja megszokni a napi ritmusunkat. Mi szeretünk sokáig lustálkodni, komótosan készülődni és akár 1 órán keresztül reggelizni.

Ő jobban beosztja az idejét, alaposabban felkészül a napi útra, jobban utánanéz annak, hogy a következő szakaszon mi várhat rá.

Mi beállunk az úti célunk irányába és megyünk. Lesz ami lesz. Ha látunk valami érdekeset, zokszó nélkül arra vesszük az irányt. Eddig bejött, és adott útvonalat teljesen máshogy jártunk be, más jellegű élménnyel gazdagodtunk, mint az sok leírásban szerepel.

Reggeli készülődés

10 órakor azért sikerül elindulni. Az idő szokatlanul hűvös.

Ismét Miklós írásából idézek:

A Schlögenig tartó út nagyon szép. Itt át kellett volna kompolni a bal partra, de sajnos maradtunk a jobb oldalon. Innét többségében országúton kellett menni, amiben ráadásul erős emelkedő is volt. Onnét, a magas oldalról nézhettük a túlparti bringázókat a laposon.

Itt át kellet volna kelni a túloldalra

Később volt egy híd Jochensteinnél, de Szabolcs a még e fölött lévő duzzasztón (Schärding) akart a túlpartra átkelni, amelyik viszont szép meglepetést tartogatott. A duzzasztó egyben határátkelő Ausztria és Németország között. Az átkeléshez pedig az egyik és másik oldalon is 90 lépcsőfokot kell fel, illetve lemenni. Az osztrák oldali felmenetben ráadásul fordulók is voltak. A lépcsőkarok szélén acél bordáslemez rámpa segítette a bringák feltolását és leeresztését, de a felmálházott gépekkel ez nem volt egyszerű, utánfutóval pedig segítség nélkül lehetetlen.

Itt lépcsőkön kellet vinni a bicókat

(Hazaérve a térképet nézegetve rájöttem, hogy maradhattunk volna a jobb parton is, kihagyva a lépcsőmászást: Passauba így is beértünk volna. Ezzel viszont a lépcső-élmény is elmaradt volna.)

Hamarosan találtunk egy vendéglőt, ahol ¼ 2 körül 1,5 óra alatt megebédeltünk. Zigainer Art itt úgy tűnik, hogy a lecsót vagy valami hasonlót jelent. Kicsit kocsonyás volt a leve, elég különös, amit a könnyű búzasör enyhített.

Tovább induláskor elég hűvösnek, esőre állónak nézett ki az idő, a fiúk beöltöztek, majd hamarosan levették a felesleget, mert a borult idő ellenére nem volt hideg. A német oldalon először az országút szélén kellett menni. Első benyomásunk az volt, hogy itt gyatrábbak a bringautak és a jelölés sem annyira jó.

Passauba értünk, ahol a bal partról egy hídon a jobb partra, tehát a város felé kellett áttérni. Bementünk a központba, ami csupa nagyfejű macskakő burkolat = jól ráz, az utánfutóval csak nagyon óvatosan lehet rajta menni. Bonyolult feljárórendszer alatt akadtunk a bringaútra. Itt cseperegni kezdett, ami egy darabig kitartott, végül napsütésbe ment át.

Passau után

Passau ronda ipari része után hamarosan megint egy duzzasztóműhöz jutottunk, ahol immár lépcsők nélkül rendesen át lehetett menni. A bal parti részén megnéztünk egy zsilipelést, majd haladtunk tovább. Hamarosan kerékpár aluljáróba jutottunk, amivel a széles úton, illetve alatta átkelést akarták segíteni. Könnyű volt a bejárat, de lépcsős meredek, lépcső szélén rámpás a kijárás a túloldalon.

Végre normálisabb útra jutottunk, majd a valódi bringaút is előkerült. Itt sokszor murvás a gáton az út, de nem ráz, jó sima.

Vilshofen nevű városkához értünk, a bal parton sport repülőtérrel, aszfaltos kifutóval. A hídon a jobb partra tértünk. Szabolcs valamiből azt vette, hogy itt meleg vizű fürdő van és nagyon dagonyázhatnékja támadt. Péter könyve is írt valamilyen medencékről, a járókelők meg nem tudtak semmit erről. Végül a GPS segített és elvezetett minket egy szállodához a vasútállomás mellett. A szobánk szerencsére nem közvetlenül a pályaudvarra nézett. Egész éjjel nyitott ablak, szúnyog egy szál se. 

Vilshofen belváros

Bringák a garázsban, mi a szobákban, mosás, fürdés, meg a kicsit nyirkos holmikat ki lehet teregetni. Egy szál öreganyó vigyázza a szállást, aki úgy 9-kor bezárta az egész házat és elment. 

Táv: 87 kilométer

Hőmérséklet: 21-28 fok

Időnként enyhén esik. Schlögentől kezd esni.

Szél délután erősödik, sötét felhőket hoz.

További képek a túráról ITT találhatóak!

A cikket, a képeket és a túrát elkövette: Gazsi Szabolcs. A cikk eredetiben ITT olvasható