2007. augusztus 09. 7. nap

 

Útvonal: Vilshofen-Deggendorf-Mariaposching-Bogen-Straubing-Pondorf

 

Ijesztően felhős, hűvös időre ébredünk hajnali ½ 8 körül. Miklós most is 6 órakor kelt. Mikor alszik ez az ember? A reggeli esőt megússzuk a szálláson. Ugye milyen jó, hogy nem siettünk az indulással?

 

½ 11-kor indulunk a szállásról. A felhők a fák tetejét súrolják. Oldalszelünk van. Hosszú szakaszon semmit sem látunk a Dunából. Távol, jobbra egy hegyvonulat, ahol szakad az eső. Itt csak szemerkél. Nem hiányozna a hideg eső a nyakunkba. Egykedvűen az oldalszélre támaszkodva haladunk.

 

Miklós naplójából:

,,Deggendorfután Máriaposchingban ettünk egy kedélyes kocsmában, ahol egy szélütött bácsi sörözött a többiekkel a sörasztallal felszerelt kertben. Disznóhús spenót levelekkel, nagyon finom volt.

Pondorfi vacsora, rendesen lehűlt a levegő

Bogen után Straubing belvárosát kihagytuk és jó fáradtan érkeztünk Pondorfba, ahol némi alkudozás után felverhettük a sátrainkat. Estére Regensburgig nem jutottunk el, hanem előtte Pondorf-ban kaptunk szállást egy ideges asszonyságnál. A kertjében sátoroztunk. Augusztus 10-20. között van ugyanis a Straubinger Fest, amelyik állítólag a Münchener Oktoberfest után a második legnagyobb esemény errefelé.Ezért aztán minden szállást, egérlyukat kiadnak. Nem akart szobát adni, pedig volt neki, mert akkor azt újra kellett volna takarítania és húznia és éppen készen volt a házzal és elege volt. Este nem hagyott zuhanyozni bennünket, hogy majd reggel, de akkor meg már mi hagytuk a csudába, amúgy is csepergett."

 

Táv: 85,6 kilométer

Hőmérséklet:17-22 fok között

Néha nem esik, egyébként vagy esik, vagy szemetel.

Szél időnként szemből, de többnyire oldalba kapja a megpakolt kerékpárjainkat.

 

2007. augusztus 10. 8. nap

Útvonal: Pondorf-Regensurg-Oberndorf-Kelheim-Bad Gögging

 

Az éjszaka folyamán többször is arra ébredtem, hogy erősen kalapál az eső a sátrunkon.

 

A reggeli ébredésben is segítségünkre volt. Mikor csendesedett, rövid időre kibukkant a napocska, gyorsan összepakoltuk a felszerelést, málháztuk lovainkat, minden eső elleni csodát magunkra szedtünk és elindultunk.

 

Mindhárman húztunk kamáslit is, mely segít melegen tartani a lábat, sok vizet, szelet felfog. Esős időben, hidegben, merem mindenkinek ajánlani.

 

Regensburg, Dóm

Az eső Regensburgig kitartott. A dómot már messziről lehet látni. A tornyot szem előtt tartva, könnyű a városközpontot meglelni.

 

Érdemes pihenésként sétálni, megcsodálni a belvárost és a dómot. Ez az épület is lenyűgöző emberi alkotás.

 

Mielőtt a városközpontba értünk volna, átkeltünk egy hídon, mely a sovány Duna felett vezet át. Itt, a híd lábánál van kikötve egy lapátkerekes gőzhajó, ami múzeumnak van berendezve. Láss csodát, a neve: Érsekcsanád!

 

A Duna jobb partján haladunk tovább. A nap kezd erőlködni, de még hűvös van, és nagyon párás a levegő. Párolódunk a ruháinkban.

 

Oberndorfnál, egy kellemes hangulatú fogadóban költjük el az ebédet.

 

Ebéd előtt a mellékhelységben átcserélem a vizes pólómat, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. A vizeset kiterítem a kerékpáromra, hadd száradjon. A többiek magukon szárítják, ami sok energiát igényel a szervezettől. Fáznak is.

 

Az ebéd köménymagos káposzta, porcogós disznóhússal. Finom és meleg! A zárt ruházatban is nagy volt a folyadékveszteség, amit kénytelenek vagyunk 1-2 korsó sörrel helyrebillenteni. Hangulatunknak is jót tesz!

Ismerős név

Kelheimet Miklós már előre emlegette, itt oda kell figyelni, hogy el ne keveredjünk. Péterrel rutinos eltévedők vagyunk, mivel figyelmetlenek vagyunk a pontos útirányra. Számunkra nem meglepő, hogy egy idő után nem várt tájjal, úttal, heggyel találkozunk. (Kelheim előtt, a Duna túloldalán a hegyoldalban egy szép templom kelti fel figyelmünket. Érdemes lenne megnézni, tenni egy kitérőt, viszont Miklóssal elvesztettük a kapcsolatot, előre tekert. A térképen beazonosítjuk a helyet: Valhalla templom, amit látunk.) Mint kiderül,  Miklós vágyott egy intenzívebb tekerésre, azért húzott bele, de sajnos rossz útra fordult. Mi szintén rossz útra fordultunk, de egy másikra!

 

Miklós naplójából:

„Kelheimet előre emlegettem, hogy ott majd figyelni kell, hogy el ne keveredjünk, de csak sikerült. Tovább mentem a Majna csatorna mellett a Duna helyett, mire észrevettem, hogy Kelheim már jó messze van mögöttem. Gyerünk vissza, néhány SMS, aztán külön úton jártunk Bad Göggingig, csak az vigasztalhatott, hogy Szabolcs és Péter sem találtak egyből a helyes útra. Itt erősen figyelni kell. Végül Bad Göggingben szerencsésen találkoztunk. Itt a harmadik megkérdezett adott szállást, amely meglepően méretes és kiváló volt nem túl drágán.

 

Teleteregettem a szobát az előző nap elázott sátorral, kimostam, lezuhanyoztam és úriember lettem. A fiúk otthon ettek, én meg elmentem a központba egy görög étterembe borjúhúst enni spagettival és Weißdunkel sörrel 2x. Egész jó.

 

A városka egyébként valami Hévízhez hasonló dolog lehet szinte csak nyaralóházakból áll, ebből rengeteg. Sötétedés után teljesen kihalt.

 

Most kezdünk azon gondolkodni, hogyan tovább. Kb. 3 napi útra vagyunk a céltól, de még 6 napunk van hátra 16-dikáig. Biztos sikerül majd kitölteni. Kérdés, hogy lemenjünk Ulmnak és onnét a hegyeken át, vagy a Rems folyócskára fussunk rá. Az utóbbi könnyebbnek tűnik, de majd meglátjuk, időnk van.”

Ilyen jó helyet még nem találtunk. Ide még szívesen visszajönne az ember. Tiszta, rendes település, a közelben meleg vizű fürdővel, amire nem jut időnk. A szobában kiteregetjük a nedves holmikat, bízva benne, hogy megszáradnak egy éjszaka alatt."

 

Táv: 104,1 kilométer

Hőmérséklet: 13-23 fok között.

Eső, köd, magas páratartalom, pici napfény jutott a mai napra.

Szél elhanyagolható.

 

2007 augusztus 11. 9. nap

Mai útvonal: Bad Gögging-Neustadt-Ingolstadt-Neuburg-Donauwörth

 

Éjszaka esett, reggel is esik. A reggelivel megint nem kapkodunk, talán csendesedik az eső, és nem ázunk bőrig. A levegő melegebb lett, de még mindig esik. Tovább nem húzhatjuk az időt, elindulunk. Miklós a sarkon talál egy kerékpárboltot és vesz magának egy táskát a kormányra. 

 

Komótosan, öregurasan haladunk, nem akarjuk, hogy alulról is ázzunk, amit a kerekek vernek fel. A töltés tetején, murván haladva nem is lehet sietni. A keskeny gumik, a nagy súllyal belevágódnak a megázott gát kérgébe. Ahol vizesebb, ott meg is csúszik a hátsó kerék. A lehető leghamarabb le kéne innen kanyarodni, mert nehéz a haladás. Egy hídhoz érve kimegyünk a főútra.

 

Mielőtt elérnénk a hidat, defektet kapok az első kerékre. Még jó, hogy nem a hátsó, ezt könnyebb kiszerelni. A gáton szedtem össze egy-két üvegszilánkot, ami több helyen is kiluggatta a belsőgumit.

Defekt, viszont már nem esik

 

Miklós naplójából ismét:

„Innét többször is inkább az országúton haladtunk a bringaút helyett, mert a Duna nem volt olyan nagyon látványos és az országúton gyorsabban lehetett haladni, mint a kanyargó, gyakran murvás bringaúton.

 

Ingolstadt nevezetességeit kihagytuk, majd Neuburgon át – itt egy áruházban mindenfélét bevásároltunk.

 

Donauwörthbe érkeztünk, ahol az első szálláslehetőség falán szerepelt, hogy a Kerékpáros Túristák Szövetségének ajánlásával, de 130€ volt egy éjszaka. Így tovább álltunk, találtunk 90-ért és végül 3 ágyasat 75-ért is a Gasthaus Feuerleben. Ezt horvátok üzemeltetik, még eszéki magyar is volt köztük. Kinderwiener vacsora, a többiek tarisznyából.

 

Donauwörth, Főutca

Volt ott egy spanyol figura csini leányzóval és különös felszereléssel. A fiúnak csak elöl volt –fék, 1x1 hajtás racsnival, Spinergy küllős kerekek ésBOB rugózatlan utánfutó. A leány gépe is nagyon könnyű volt: elöl egy tányérral, de hátul fogassorral, viszont csomag nélkül, az mind az utánfutóban volt. Mindkettő sárhányó nélkül, hiszen Barcelonában alig esik.”

 

Ingolstadt környékén versenybiciklissel találkozunk. Olyan 60 év körüli, jó kondiban lévő illető. Miklós szóba elegyedik vele, és menet közben beszélgetve, jó tempót tartva faggatja, milyen utat javasol Stuttgart felé. Aalen alatt van egy kis falu, ahol a Reems patak indul. Ez a patak átfolyik Waiblingenen. Szerinte ez lenne a legjobb, a távot kemény két napra, vagy laza három napra saccolja. Előzőleg már beszéltünk róla, és ezt választjuk. Fényképezni, nézelődni nincs mit. ¼ 8-ra Donauwörthbe érünk.

 

Táv: 94,4 kilométer

Hőmérséklet:17-30 fok között

Eső délelőtt boldogított, délutánra megszűnik

Szél csak enyhén hátráltatott.

 

2007. augusztus 12. 10. nap

 

Útvonal: Donauwörth-Dillingen-Dischingen-Neresheim-Groskuchen-Ebnat

 

Reggel az ablakból kinézve, az utca végét alig látni, a nehéz párás levegőtől.

 

Itt készülünk elhagyni a Dunát és Aalen felé venni az irányt. A helyiek is ezt tanácsolják, viszont autópályára vinne az út, nekünk az nem jó. Így visszatérünk a Dunamenti kerékpárútra és Dillingenig azon is maradunk.

 

Miklós írásából:

„Indulás Donauwörthből. 9-kor már erőlködik a napocska. Ma eltérünk Aalen felé a Dunától, hogy aztán a Remstalba érkezzünk majd befutóra. Megpróbáltunk közvetlenül, a legrövidebb úton Aalenbe jutni, de az autópályába ütköztünk ezért vissza és maradtunk még a Duna mellett Dillingenig.

 

Odáig lényegében a 16-os országúton, vagy ha volt mellette bringaút, akkor azon haladva. Dillingennél fordultunk Aalen felé mindenféle kisebb utakon. (Dillingen  Dischingen  Neresheim  Großkuchen  Ebnat) Itt már több volt az emelkedő, de nem vészes. Ugyanakkor voltak gyors lefelék és hosszú lejtők.

Aalen előtt, kisforgalmú utakon

 

Egy helyen megálltunk ebédelni, ahol ahogy az asztalra támaszkodtam, a rossz konstrukció megbillent, felborult a söröm, még a pohár is összetört. Mintha ettünk is volna ott, de nem emlékszem rá. Végül nem mentünk egészen Aalenig, hanem az előtte lévő faluban Ebnatban fogtunk szállást (50€ az egyágyas és az éttermi árak is kicsit magasabbak), nagyon jó és szépen süt a nap.

 

Szabolcs GPS-e szerint mostanra léptük át az 1000. km-t.”

 

Mai táv: 81,6 kilométer

Hőmérséklet: 23-43 fok

Eső nem volt.

Szél néha megerősödött, majd elmúlt.

 

További képek a túráról ITT találhatóak!

A cikket, a képeket és a túrát elkövette: Gazsi Szabolcs. A cikk eredetiben ITT olvasható