2012-es nyári kerékpártúránkat először ausztriai élménytekerésnek gondoltuk ki. A nyári melegnek, a tévé reklámban adott gyönyörű horvátországi képeknek köszönhetően, a tenger egyedi varázsával, ami minket is rabul ejtett, pár héttel az indulás előtt ismét Horvátországot választottuk kalandozásunk színhelyéül. Indulásunk előtt próbáltunk biztos parkolót keríteni az autónak, míg cangákkal szabadon élvezzük mámorító szabadságunkat, négy kerekű járművünk jó helyen legyen tudva.

 

Az élet sajnos sokszor közbe szól, a karma nem akar engedni valamit, akkor az nem is jön össze. Sajnos így lettünk az idei horvátországi tekeréssel is. A szabadságainkat sem sikerült jól összehangolni, számunkra kevésnek tűnt az a 7-8 nap, amit az eltervezett Dubrovnik környéki kalandozásnak szántunk. 1 nap oda az út, 1 nap vissza. Nettó 5-6 nap marad a kalandra. Némi tanakodás után maradtunk határon belül. Én már nem bírtam magammal, így egy nappal hamarabb útnak indultam, mint Péter barátom.

 

1. nap

Pénteken még befejeztem a félbe hagyott festést, este pakolás. Szombat reggel akár indulhatnék is, de még pár teendő ismét jött hirtelen, de ebéd után 13 órakor, tele idegi feszültséggel, ami már sajnos testi tünetekkel is kezdett párosulni ebben a félévben a,,lovak közé csapok”, tudva, hogy a testi panaszok szellemi eredetűek és tudom számomra ez az egyik gyógyír. Péterrel Szegedre beszéltük meg a találkozót vasárnap délre. Sok időm nem lesz a nézelődésre addig, de az út nagy része ismerős is.

 

Tatabánya-Környe-Székesfehérvár-Sárosd-Mezőfalva egyből. Itt kis szusszanás, íze kedvéért, kalória és vitamin pótlásként egy söröcske. Mezőfalvától már kevésbé ismert a terep, innen érdekesebb az utam, több látnivalóval biztat, de nem sokkal. A szellemi fáradtságom még mindig nagyobb mint a fizikai, így továbbra is jó tempót tudok tartani. Dunaföldvári befutásomkor már rendesen hátba kap a nap, ahogy nőnek a kilométerek, az árnyékom egyre hosszabb. Igazából Dunatetétlen és Akasztó között kezdek el gondolkodni azon, hogy itt a tavak mellett lehetne egy jó éjszakázásra berendezkedni. A tó melletti kis kertek többjénél nyitva a kapu, most érkeznek sorba a pihenni vágyók. Egy helyen nagy buli van, zene, éneklésnek nevezett üvöltés egy Bikini számra. Jó csapat lehet, ha szeretik a Bikinit. Feszültséget oldani itt biztosan tudnék, de pihenni nem, hát tekerek tovább. Kiskőrös kempingje, meleg vizű strandja is csábít. Előre tervezem a jó kis fürdőzést. Ha éjszaka van rá lehetőség kiáztatom magamat, ha nem, akkor korán reggel meleg vízben fogom izmaimat felkészíteni a Szegedig tartó távra. Még Kiskőrös előtt meg kell állnom bekapcsolni a világítást, leereszteni a hűtőfolyadékot, most először mióta elindultam. Ebből nagyon jól tudom, kevés volt a folyadék bevitel.

 

Honfoglalási legenda

Kiskőrösre beérve már rám esteledett, alig van forgalom. A fürdőhöz vezető utca könnyen meglelhető, Erdőtelek felé mutató irányítótáblát kell keresni, jobbra lekanyarodni a főútról, aztán 300 méter múlva jobbról már látható is a kemping, a fürdővel együtt. A meglepetés csak most ér igazán, mert nem tudok bejutni. Este 9 körül jár, a vendégeken kívül csak a biztonsági őr van kerítésen belül, belépés csak mágneskártya lehúzásával engedélyezett, amit csak a pénzár nyitva tartása alatt lehet megszerezni. Elaludnék a parkoló füves részén is, de a nap égető sugarai ellen jól bekentem magamat naptejjel, ezt hígította az izzadtság, lepte a por, így hálózsákba bújva csúnyán elintézném azt. Fürdenem muszáj! Célom elérése érdekében próbáltam perceken keresztül meggyőzni a biztonsági őrt, hogy engem be kell engednie, de hajthatatlan maradt. Őt teljesen megértem, az állásával játszik, viszont a kemping és fürdő vezetőségét nem tudom megérteni. Egy kempingbe ne lehessen bemenni éjszaka új vendégnek? A hülyeség határát súrolja, de nem alulról.

 

Szerencsére, mely útjaim, útjaink során folyamatosan elkísér, sikerült jó helyet találni, le tudtam fürödni, frissen vágott dús fűre leteríteni a derékaljat és aludni a hajnali viharig, melynek ismételt szerencsémre csak a szele ért hozzám. Éji szállásom megszerzésének módszere és helye nem publikus!

 

Fürdés után, míg berendezkedtem az alváshoz és falatoztam, szemem többször tévedt a csillagokra. Az égbolt tiszta, a látóhatárba eső csillagok hunyorognak. Egy pályára állított műhold pár perc alatt átszeli az eget, majd eltűnve visszazökkent az álmodozásból. Meleg a levegő, a fürdő irányából lengedező szél néha elhozza a víz enyhén kénes szagát.

 

Jó éjszakát! 

 

Napi táv: 155 km

A feszültség nagy részét sikerült kitekerni magamból!

 

 

2.nap

 

Hajnalban kellemesen hűs szellő érkezik, a hálózsákba csak ekkor kell bebújnom. A szellő valamiből erőt merít, folyamatosan erősödik. Kifeszített ponyvámat a végén már haragosan tépi, ekkor a szélirányban lévő oldalát magam alá húzom és ráfekszem. Időnként villámlik, de messze lehet, alig van hangja.

 

Egyre világosabb van, a fű harmatos, ideje felkelni délre Szegeden szeretnék lenni. Térképet nem nézve jó 50 kilométerre taksálom. Korán lehet, a helyi Coop üzlet zárva. Tekergős útjaimra jó ideje nem viszek órát, nem akarok foglalkozni a mikor-ral, a meddig-re, és a hasonló idővel kapcsolatos kérdéssel. Majd a túra utolsó napján ez úgy is elemi erővel megkezdi civilizált életünk felett az őrködést. Még a GPS óráját sem nézem meg.

 

Egy két napot kaja nélkül kilehet bírni, ennyi idő alatt a jó ég tudja mennyi települést fogok még érinteni, így nem várom meg a nyitást.

 

Soltvadkerten már találok is egy kedves pékséget, nyitva van, nekem ennyi épp elég. Nagyon aranyos, kedves hölgy szolgál ki, kapásból tegeződünk, még meg is kérdezi, - még egy bringás?

 

Rajtam kívül nincs senki a boltban, tétován nézek körül, nem értem a kérdést. Egy biztos, erre sokkal többen közlekednek kerékpárral, mint felénk, Tata, Tatabánya környékén. Így arra jutok, akik előttem vásároltak, szintén bringával voltak.

 

Reggelimet a bolt előtti padon kebelezem be, akik jönnek szinte kivétel nélkül köszönnek, vagy intenek. Vigyáznom kell az evéssel, nagyon ne legyen tele a szám, tudjak visszaköszönni.

 

Reggeli után tovább gyepálom a pedálokat, azok szót fogadóan adják tovább a befektetett energiát, aránylag sík terepen kicsivel 20km/óra feletti a tempóm. Valahol Tázlár után felbukkan előttem két biciklis. Messziről nézve, mozgása alapján egy idős bácsira gondolok, míg előtte egy kiegyensúlyozottabb, rutinos bringásra tippelek. A bácsit hamar beérem, aztán a másik kerekest is elérem. Ráköszönök, mint ha most ébredne. Nem is áll messze a valóságtól.

 

Ő az egyik út menti szőlőskertben éjszakázott, hajnalban a vihar is elkapta. Fáradt is, álmos is.

 

Mint ilyenkor szokás, hamar kivesézzük a honnan-hova, mettől-meddig dolgot, aztán beszélgetünk mindenről. Kiderül, Ő is Szeged felé tart, onnan Makóra. Nagyon jó kondiban van. Ha csak teheti túrázik, biciklizik, valamilyen harcművészetet gyakorol. Szóval sportos a manus rendesen. Most a Balatontól jön, csinált magának egy hosszú hétvégét, eltekert a nagy vizünkhöz mártózni, aztán most tér haza.

 

Jó hallgatni az élményeit. Erdély, Németország, Ausztria és más európai országban is megfordult munkái és túrázásai során. Már vannak emlékei, melyekre jó lesz majd emlékeznie.

 

Beszélgetés közben szőlők, gyümölcsösök mellett haladunk el. Sok telken, házikón eladó tábla, szerintem esély nélküli most 2012-ben az értékesítési lehetőségük. Települések szélén, és beljebb is nagyon sok étkezde, étterem zárva lehet már hónapok, vagy évek óta. Sorsuk szomorú, gaz veri az udvart, de van ahol már az esőcsatornából is élni akaró növényeket merítenek erőt a silány talajból. Gyorsabban telik az idő Szegedig beszélgetve. Új ismerősöm szegedi helyismerete jól jön, kerékpárúton tudunk végig haladni, majd elválásunkkor megmutatja, elmondja a jó irányt is a vasútállomás felé.

 Útirány ellenőrzés

 

Jó volt találkozni vele, sokan mondanák még egy csodabogár. Ilyen emberek miatt halad a világ előre, ilyen embereket nem foglalkoztat az ellenségeskedés, ilyenek szeretnék azt, hogy békésen, boldogan élhesse mindenki az életét. Mások azok, akik a hatalom, pénz miatt tipornak le másokat és a természetet. Érdekes, azokkal nem találkoztam még túrázás, bringázás közben.

 

A delet már elütötték a szegedi harangok, mikor a tikkasztó melegben elérem az állomás épületét. Türelmes és türelmetlen utasok várakoznak kint és bent egyaránt. Kisgyermekes családfő ad hangot az utazásuk tortúrájának, kemény szavakkal bírálja Szeged tömegközlekedését, melyről én véleményt nem tudok mondani. Így bringával csak magamra és paripám technikai tudására kell bíznom sorsom. Annyit azért elmondhatok, hogy a kerekesekre is jobban kéne figyelni, több információs táblával kéne gazdagítani az utakat.

 

Most nézem meg a ma megtett távot, 87 kilométernél tartok a GPS szerint.

Végül Péter barátommal a Gutenberg utcában találkozunk, nem volt kedve vonatozni, így megkérte szüleit hozzák el, legalább ők is „csaviznak” egy picit, kimozdulnak otthonról. Hoztak szendvicset, almát, barackot, ami kapóra jön már korgó gyomromnak, kalóriát követelő izmaimnak.

 

Még a vasútállomáson kértem pecsétet egy régi igazolófüzetbe. Magyarország Kerékpáros Körtúra. Vagy 10 éve elkezdtük ezt a kört, a számunkra izgalmasnak, érdekesnek és szépnek vélt tájakat már bejártuk, de az alföldi szakaszokat tudatosan hanyagoltuk. Pedig itt gyorsan jönnek a kilométerek.

 

Ismét ketten megyünk, nincs vállalkozókedvű, aki jönne velünk. A Tisza Lajos Körúton közelítjük meg a Tisza partot, könyvecskénk szerint Maroslele következik, még előtte komppal át a Tiszán. Kutya meleg van. A Maros torkolata után pár száz méterrel találunk a kompra, mely jól megvárakoztat. Addig hűsölünk az árnyékban. Románok állnak még itt Belga, Holland és Francia rendszámú autókkal. Egyik cigit szívják a másik után.

 

Átkelés után egy hosszú egyenes út vár ránk. Hamarosan Maroslelére érünk, erre még nem jártunk, izgatottan várjuk az élményeket. Kíváncsiak vagyunk az alföldre, az itteni emberekre, a településekre, gazdagságra-szegénységre.

 

Maroslele még várat magára, pár forduló után az Ószegedi út bazi hosszú egyenese kínálja fel magát, melynek nem látjuk a végét. Az Alpokhoz képest picurka Vértes és Gerecse után is nagyon monoton ilyen egyeneseken a haladás számunkra. Ezt meg kell emészteni, meg kell szokni, még pár nap kell hozzá!

 

Érdeklődünk bolt, kocsma felől. A legközelebbi becsületrombolót nem ajánlják, oda inkább ne menjünk be, de pár száz méterre van egy kisbolt, menjünk oda. Ezt tesszük, a bolt egy ház udvarán át közelíthető meg. Árnyékban egy lestrapált hinta, arra letelepszünk, eszünk, sikerült hideg citromos sört kapni, azt kortyoljuk hozzá. A helyiek jönnek-mennek, ki kenyérre, ki kannás borra vágyik.

 

Szállásunk Hódmezővásárhelyen

Nyűgösen szállunk ismét nyeregbe. Árnyékból kilépve mellbe vágja az embert a meleg. A levegő egyre fülledtebb, sűrűbb a párától. Áll a levegő! Menet közben az izzadtságot leszárítja a kis menetszél, de megállás után már csurog is végig a hátunkon. Gyomrunk tele van vízzel, de mégis szomjasak vagyunk. Poroszkálva közelítünk Hódmezővásárhely felé. Érdekes ez a síkvidék. A térkép szerint már nagyon közel vagyunk, de még nem látunk belőle semmit. Azért ez is elkövetkezik, hirtelen itt vagyunk a város szélén. Balról szürkül az ég, időnként eső illatot hoz a feltámadó szél. A végén még vihar lesz!

 

A városi fürdő felé vesszük az irányt, pontosabban a mellette lévő kempinget akarjuk megkeresni. A kempingből át lehet menni a strandra, ami döntő tényező számunkra. A kemping ára először magasnak tűnik, de kalkulálva a fürdő használatával, már nem is olyan rossz.

 

Az ég egyre sötétebb, ami nem a késői időpontnak köszönhető, haragosnak tűnő felhők közelítenek, egyelőre erős szél nélkül. Számolva egy éjszakai viharral, faházat bérlünk, gyorsan becuccolunk és szaladunk a strandra. Meleg vizű medence, sport medence is van. A sport medence vize sem hideg, közel 30 fokos lehet. Aki már tekert hosszabb távot és kipróbálta milyen utána úszni egyet, annak nem kell megmagyarázni milyen jól el lehet ettől lazulni.

 

Hódmezővásárhelyi fürdő a kemping felől

 

A medencében egy fiatal lány kezd el szemezni Péterrel, mosolyog mint rohadt tök a bádogtetőn, aztán kimászik a medencéből és elkocog.

 

Gyorsan erős szél csap le, villámokat szór az ég, a kinti hőmérő percek alatt több fokot zuhan. Mi átmegyünk a meleg vízbe, aztán mennénk még melegebbe, de nincs. Az úszómesterek mindenkit kitessékelnek a vízből. Bemegyünk a fedett uszodába, nem lehet fürödni verseny van, de itt tartja magát a meleg, nem ázunk és nem kell a kalyibában kuksolni. Míg tart a vihar, nézőnek állunk, most van a Magyar úszóverseny.

 

Még érdemes megemlíteni az est zárását. Vacsora után mártózás a meleg vízben, a vihar már tovább állt, majd elnyúlva egy-egy nyugágyon koccintunk az előre behűtött pezsgővel. Péter hozta, névnapom alkalmával ezzel köszöntött fel.

 

A napi tekeréstől fáradtan, gyomrunkat lekötve az elfogyasztott vacsorával, kiélvezzük a gondok nélküli jelent. Ábrándozunk és elmélkedünk. A pezsgő is segít elszakadni a fizikai, materiális énünktől, a szív, a lélek kerül felülre, és ez a lélek azt mondja nekünk, így lenne jó élni!

 

129 kilométerrel gazdagodtam ezen a napon.

 

 

3.nap

 

A tegnapi fülledtségnek vége, fényesen süt a nap. Némi technikai probléma adódik, nem nagy gond, ezzel is folytathatnánk az utat, de Péternek sikerül kérnie egy forrasztópákát és megforrasztja kilométerórájának az elszakadt vezetékét.

 

Reggelit egy kisboltban szerezzük be és egy közeli parkban fogyasztjuk el. Tőlünk pár méterrel egy városi kerékpárút. Sokan járnak kerékpárral. Figyeljük a bringázókat és a járgányokat is. A használók korra és nemre való tekintet nélkül lovagolják meg a drótszamarat. 10 évestől 70 évesig látunk minden korból. Többen használják errefelé a közlekedésnek ezt a környezetkímélő és sportos változatát, mint Tata, Tatabánya, vagy akár Győr, Budapest környékén. A bringák bemutatják számunkra az elmúlt 50 év felhozatalát színben, márkában és minőségben. Kerékpározásban kicsit is jártas társaimnak nem mondok újat azzal a kijelentésemmel, hogy a látott 40-50 éves gépek jobb állapotban vannak, mint nagyon sok 5-10 éves nagyáruházban vásárolt társai.

 

Következő alkalommal már Mártélyon állunk meg. A település szépen gondozott, az út mellett sorakozó szilvafák rogyadoznak a bőséges terméstől. Pár szemet leveszünk, még érnie kell, íze összehúzza az ember nyelvét. Fotózni való is akad a kis parknál. Színes virágok aranyos virágtartókban, tiszta padok és egy fehér kerítés, ezen írás hívja fel magára a figyelmet. Árpád Vitézről szóló ,,legenda” amit valós ténynek is el tudok fogadni.

 

Mártélyi Holt-Tisza mellett

Két fiatal lány jön a járdán. Az egyik mezítláb, kis smink az arcán, ,,gyárilag” vastag ajkai sötét szájfénnyel kihúzva. Szemei szinte zöldek. Nem nevezném szépségnek, de érdekes arca, a szája és szeme különlegessé teszi.

 

Töltésen

A Mártélyi-Holt-Tisza felé folytatjuk utunkat. Balról elhagyjuk a kempinget, felmászunk a töltésre, innen legurulunk a partra. A víz mellett gondozott füves part, nagy fák árnyékában nyaralók, több szalmatetővel, keskeny járda a gyalogosoknak. Kár lett volna ezt a részt kihagyni. Tetszik. Délutáni, esti érkezésnél biztosan maradnánk itt. Nagy gondot fordítanak a terület karbantartására, most is többen söpörik a szemetet, gereblyézik a levágott füvet.

 

Nézelődésünk után vissza a töltésre, a táj legmagasabb pontjára. Ezen tekerünk. Balról az ártér, jobbra mellettünk szürke kígyója a közútnak, azon túl települések, állattartó telepek és az alföld.

 

Mindszent, Szegvár, Szentes kerül terítékre. Szegváron folyadékpótlás és hűsölés miatt jó ¾ órát ücsörgünk az árnyékban.

 

Szentesnél lekanyarodunk jobbra a 45-ös főútról, bár ezen is nyugodtan lehet haladni. Autók által alig járt mellékúton vagyunk, itt a szélen kívül semmi sem zavar a tekerésben. Két oldalról mezőgazdasági földek, amiket csak egy-egy állattartó telep szakít meg.

 

Egy idő után kezd monotonná válni a táj, kevésbé, mint a 2. napon. Még nem álltunk rá a sík vidék látványának a feldolgozására. Elérjük a 4445-ös utat, ezen jobbra kanyarodunk Fábiánsebestyén felé, bízva a szél kegyes lesz, befejezi a folytonos arcba fújást. Valamivel könnyebbé vált a tekerés, de nem lettünk sokkal gyorsabbak. Egyszerűen érthetetlen, az összes időjárási információ déli szelet emleget, itt mégis észak, észak-keleti a széljárás. Fábiánsebestyént elérve keressük az új irányt Eperjes felé. Fábiánsebestyén és Eperjes közt félúton kell majd balra mennünk, a helyiek szerint egy nagyon rosszul járható útra. Míg tekerünk Eperjes felé, találkozunk egy letámasztott elektromos kerékpárral, gazdája valamit szed a földön. Pár perc múlva utolér, leelőz minket. Kihasználva a lehetőséget a könnyebb tekerés érdekében ráállunk, most ő töri meg a szembeszelet. Örömünk nem tart sokáig, folyamatosan lassul a járgány, visszaelőzzük, öt perc múlva már messze mögöttünk van.

A balos leágazást megtalálva keskeny , töredezett műút fogad. Tele gödrökkel, sok helyen az aszfalt négyzetméteres területen eltűntek.

 

Nem is előz meg autó minket, csak a távolban látunk előttünk egy traktort. Itt is mezőgazdasági földek és elszórtan állattartó telepek.

 

Szinte teljesen egyenesen haladva kiérünk a 4401-es útra. Itt szinte óriási forgalom fogad minket az előzőhöz képest, így érünk be Szarvasra.

Szarvas téglatemplom

A Kecskemét, Békéscsabai kereszteződésnél nagyon szép templom fogadja a Szentes felől érkező utazót. Nincs kedvünk a forgalmas 44-es út mellet tekerni, pár utcával túlmegyünk és ott kanyarodunk balra. Kezd esteledni, szállást keresünk éjszakára. Az Erzsébet ligetnél találunk egy ifjúsági szállást, faházat foglalunk, majd gyalog elsétálunk vacsorázni. Szállásunk közvetlenül a Holt-Körös egyik ága mellett van, árnyas, jó a klímája, a holtág túloldalán szép házak ápolt kertekkel, picit balra szabadtéri színpad ahol most próbálnak. Míg vacsorázunk, elkezdődik az előadás. Opera részleteket adnak elő.

 

Nagyon szép a város eddig látott része! Érdemes családdal is ellátogatni ide! Akkor majd az arborétumot is megnézzük.

Szarvas Holt-Kőrös

Ebből a napból 94 kilométert hoztunk ki sok pihenéssel, nézelődéssel.