Itt a 7-8-9-10 nap élménye.
7. nap 2008. augusztus 16. szombat
Valahol Cerovlje és Paz környékén lehetünk!
Reggelre kicsit regenerálódnak izmaink, ízületeink, csontjaink. A térképet nézegetve egy mászós útra kell igent mondanunk. Még nem tudjuk mi vár ránk.
Ébredésnél még esik az eső, de érezni a napocska erőlködését is. Mire megreggelizünk már kezdi a párát is áttörni.
A konyha kövén felfedezünk egy kis skorpiót, le is fényképezzük. A környéken vannak nagyobbak is, úgy 2 centiméter hosszúak. Az itt lakó gyerekek üvegbe gyűjtik amiket találnak.
Várható útvonalunk. Az 500-as úton a Tunel Ucka felé kormányozzuk lovainkat. Az alagút a hegy gyomrába vezet, viszont van a régi út, ami káprázatos hegyi útnak ígérkezik. Ezt választjuk. Lassan felcsörlőzzük magunkat 180 méteres magasságba. Innen időnként ismét tolásra kényszerülünk. Telnek a percek, órák. 420méternél mondom: Ha 800-ra kell felmenni, a felén már túl vagyunk. Viccnek szántam! Az út meredek, vagy meredekebb. A levegő hűl. Kanyar, kanyar után.500 méternél iszunk egyet. 600 méternél pisilünk. 700 méternél a bicikliket akarjuk legurítani egy szakadékba, és filmre venni. 800 méternél a szemgolyóink ugrálnak. 850 méternél jön egy kis eső, és felvesszük az eső elleni ruháinkat. 900 méternél röhögünk egymáson. 940 méternél mintha, mintha…. És igen! Átbillen az út. Lejtő! Sisak felvesz, kabát összehúz, és gurulunk. 25: perc alatt leérünk. Ennyi volt? Mondjuk a fékek melegek. A levegő is melegebb. Fent kb.15 fok lehetett, itt lent kb.25 fok van. Tényleg hideg lehetett az eső. Lehűlt a levegő.
Kissé hűvös lett
Ismét végig megyünk Rijekán, most már visszafelé. Bakar-Bakarac-Kraljevica következik. A hídnál még megnézzük az autót, majd a hídon áttekerünk a Krk szigetre. A Krk szigetre vezető hídon kerékpárral ingyen át lehet menni. Cél az első kemping. A híd után szinte rögtön jobbra találunk rá. Evés, ivás, lustálkodás. Nincs kánikula, a tengeri fürdőzést nem kívánjuk.. Helyette sétálunk a kempingben. Nagy területen fekszik, nincs nagy tömeg. A WC, mosdó megoldása kissé puritán, de tiszták. Sok vendég motorkerékpárt is hozott magával, unalmukban azokat nyúzzák. Másik helyen 20-on évesek mulatoznak. A mulatozás velejárója az ital. Ital+mulatozás=éneklésnek nevezett vonyítás. Időnként akkorát ordít valamelyik az éjszakába, hogy még nekünk is fáj. Sátraknak sikerül egy szélárnyékos helyet találni, a tengertől 150 méterre lehet. A hullámok csobogása nem jut el eddig. Mai vacsoránk készétel konzerv. Már tervezzük is a holnapi napot. Konkrétabban, amennyire csak lehet, maradunk a tenger közelében.
Krk sziget kemping
Mai utunk, bár előző szállásunk pontos helye nem ismert!
8.nap 2008. augusztus 17. vasárnap
Utunk nagy részét megtettük, lazábbra lehet venni a tempót. Mindegy milyen utat találunk, csak lehessen rajta valamelyest haladni, azt választjuk. A kempinget elhagyva, jobbra fordulunk a műúton, közvetlenül a tenger mellett vezet. Kellemesen haladunk, szerencsére kevés autó jár erre. Beérünk Omisaljba. Itt megállunk egy kávézónál, majd beülünk. Nézzük a kék tengert, figyeljük az embereket, csendben beszélgetünk. A pincér pár szót elcsíp, magyarul köszön. Töri a magyart, látta a megpakolt kerékpárokat és érdeklődik merre jártunk. Térképen megmutatjuk neki. Sok a magyar vendég, ezért ragadt rá pár szó, amiket ügyesen használ. Udvarias, barátságosan kiszolgál. Mindent megtesz azért, hogy aki idejön, annak legyen kedve visszamenni máskor is. Tovább figyelünk, sütkérezünk. Azt szomorúan állapítjuk meg, hogy sajnos ideges nemzet vagyunk. Többször is úgy üti meg fülünket a magyar szó, hogy férj és feleség veszekszik egymással.
Omisalj kávézó
Omisaljból átkeveredünk Njivicebe. A tenger melletti haladásunk miatt sokszor kerülünk zsákutcába, ahonnan csak ösvények vezetnek ki. Egy ilyen eset után a meredek kaptató kerítéssel elzárt területhez vezet. Kis kapu állja utunkat, melyen szöveg és kép is van ,,zárd be magad után”! Most érünk az általunk kecskebogyós útnak elnevezett szakaszra. Itt-ott jelzések vannak a fákra, sziklákra festve. Turista jelzésnek tűnnek, ami be is igazolódik. Pár hátizsákos turistával találkozunk, akik rémülten szemlélik merre járunk mi a megpakolt kerékpárokkal. Nincs ebben semmi különös. Már jártunk így máskor is.
Kecskebogyós úton
Ezzel a módszerrel garantáltan sikerül a forgalmas utakat elkerülni. Végül olyan helyeken járunk ahol a helyi lakosokon kívül másokat nemigen látni. Kőből rakott régi kerítések, olajfa ligetek. Kis táblák próbálnának útba igazítani, de a térképünkön nem szerepelnek ezek a nevek. Azokat az utakat választjuk melyek irányba jónak tűnnek. A táj valamelyest hasonlít a hazaihoz, leszámítva a fügefákat. A sziklás, gyér növényzetű táj helyett lombos fák alkotnak kisebb erdőket. A kertekben diófák helyett mandulafák.
Egy jobban járt útkereszteződésénél nagy, erős kapu kelti fel a figyelmünket és pár ott parkoló autó. A kapu mellet egy keskeny bejáró, itt a megpakolt kerékpárok nem férnek be. A ,,lovakat” letámasztjuk, gyalog megyünk be. Egy tábla szerint kis templom van itt. A kaputól pár száz méterre meg is találjuk. Nagy feszület van a domb tetején. Míg felérünk stációk sorakoznak az út mellett.
Zötyögős utunk kezd unalmassá válni. A kecskebogyók nem zavarnak, de a tegnapi esős, hűvös idő után a napocska bepótolja a lemaradását. Elképesztően kék az ég, égető a napsütés, a levegő egyre fülledtebb. Nem olyan messze településnek kell lennie, hallatszik a harangszó. Az ég egyre furcsább, felhők gyülekeznek, feltámad a szél és villámlani kezd. 2 lehetőségünk van! Vagy megint megázunk, vagy szerencsénk lesz és nem. Pár perc múlva beérünk egy faluba. A záport egy nagy fa lombja alatt vészeljük át. A falu közepén útjelzőtábla, és a pontos irányt mutatja Krk városa felé! Most már nem térünk le az aszfaltozott útról. Lassan, folyamatos tempóban haladunk. Vrh után még pár emelkedő utunkat állja, de Krk városába egy jó gurulással megérkezünk. A lejtőn 5-6 fiatal bringás megelőz minket, csak kisebb csomagok vannak felkötözve a bicójukra. A közeli települések valamelyikéből indulhattak egy rövid kerékpártúrára.
Krk-be már szomjasan, éhesen érkezünk meg. Azon morfondírozunk, hogy előbb éttermet keressünk és utána kempinget, vagy fordítva. A sors egyszerre adja mindkettőt. A kemping mellett étterem. Szállás, étkezés megoldva! Az étterem bejárata mellett támasztjuk le járgányainkat. Többen megállnak és érdeklődve néznek. Az étteremben is többen felkapják fejüket belépésünkkor. Az ablak mellett több asztal szabad, pedig szép a kilátás, közvetlenül a tengerre látni. Mások inkább beljebb kerestek helyet. Az egyik asztalnál csinos, 40 év körüli hölgy vacsorázik magában. Kedvesen mosolyog. Gyorsan megállapítjuk, nem visel melltartót. Ekkora stressznek kitenni minket!
Krk város kemping
Vacsorára helyi specialitást kérünk, ami olyan lecsós sült hús, a köret többféle zöldség és hasábburgonya. A pincér udvarias, egy rossz szót sem szólhatunk a kiszolgálásra. Fejenként két sör lecsúszik, ettől elbágyadunk és ásítozni kezdünk. Itt az ideje a kempingben helyet keresni. Ez nem is egyszerű, mert nagyon sok a vendég. Több magyar családdal is találkozunk. Találkozunk az étteremben vacsorázó hölggyel is. Most is kedvesen mosolyog, köszöntjük egymást. Osztrák rendszámú autóba ül be és elviharzik.
A kempinget egyszer már bejártuk, végül a hátsó kijárata mellett találunk egy zsebkendőnyi területet. Jobbról egy magyar család, balról egy olasz család teljes pereputtyal, közvetlenül a sátrunk mögött a kemping kerítése, szemben egy kis szabad terület, úgy 2-3 méternyi, és pár fenyőfa.
Az olaszok nem zavartatják magukat. A sátrunk mellett raknak tüzet, keresztbe kifeszítik a ruhaszárító kötelüket, mire mi is berágunk, kijelöljük a magunk területét. A bringákat keresztbe tesszük két fa között, össze is lakatoljuk őket, sőt még a gumipókokat is keresztbe kasba befűzzük, meg se próbálják arrébb rakni őket.
Többnapos túráimra én is viszek magammal ruhaszárító kötelet. Vékony, jó erős, van közel 10 méter. Gyorsan megkeresem, a kerítés és az egyik öles fa között kifeszítem úgy 150-160 centiméter magasan, mert folyton itt ugrálnak az orrunk előtt az olaszok. Veszik a lapot, lenyugszanak. Közben besötétedik. Gyors tusolás, és megyünk az éjszakába!
Sétálunk a városban, sodródunk a tömeggel. Pár éve jártunk itt a családdal, sorra járjuk az akkor megismert utcákat.
Krk városában sok hazánkfia megfordult már, és még sokan fogják célba venni. Régi házak, zegzugos utcák, sok kedves vendéglő, és tömeg. A simára csiszolt kövekkel borított utcák végképp megadják a visszahozhatatlan mediterrán hangulatot a meleg nyári éjszakában. Nagyon jó ismét itt lenni! Első utunk során már érezni lehetett a fertőzöttséget, amit a tenger és ez a hangulat okozott.
9. nap 2008. augusztus 18. hétfő
A kemping melletti élelmiszerboltban gyorsan és elfogadható áron tudunk bevásárolni. Reggeli után irány a part, napozás, lubickolás. A kemping strandja nem nyeri meg tetszésünket. Pár napja sokkal szebb helyeken fürödtünk, a víz sokkal tisztább volt. Igen, tudom! Itt a város, a sok fürdőző. Ilyen helyen nem tűnhet érintetlennek a természet. Többen mennek a szemközti fenyves irányába. Mi is arra vesszük az irányt, kíváncsiak vagyunk mit tartogat az a partszakasz. Jó döntés. Egyre vadregényesebb ez a rész! Jobbról erdő, balról tenger. A víz és a fák közötti 10-20 méteres szakasz csipkés szikla. Régi kőből rakott kerítések tagolják időnként. Keressük a helyet ahol a vízhez közel lehet menni, el is lehet feküdni. Az összes ilyen hely foglalt. A strandtól távolodva már nudista részen járunk. Szinte mindenki meztelen. Egy-két öregúr magamutogatós lehet, mert nem maradnak meg a víz mellett, feljönnek a sziklák tetejére és szó szerint ott lengetik a szerszámukat.
Tovább ballagunk, végül szép helyet találunk, és a víz is kristálytiszta. Az egész napot itt töltjük. Jól döntöttünk, hogy nem maradtunk a kemping strandján. A természetet így már sokkal közelebbinek érezzük. Délután 5-re visszasétálunk a sátrainkhoz, összerendezzük a holmijainkat mert holnap indulunk haza.
Este még búcsúzóul sétálunk a városban, sörözés, finom vacsora. Vacsora közben a következő túra terveit szövögetjük és az egyik pincérlány alakját csodáljuk.
10. nap 2008. augusztus 19. kedd
Hajnalban elképesztő horkolásra ébredünk! Ilyen hangos, erőteljes, horkolást talán még sosem hallottam. Nem csak mi ébredünk fel erre a zene-bonára.
Reggeli után sátrat bontunk, málházzuk a kerékpárokat. Pakolásunk zajával nem tudjuk felülmúlni horkoló szomszédunkat.
Ma már csak Kraljevicáig kell mennünk, ott vár az autó. Érezzük magunkon, egymáson a szomorúságot. Az igazi nyár számunkra véget ért.
Kraljevicáig már végig az aszfalton haladunk. Az autót teljes épségben találjuk.
A pótkerék, amit a defekt után feltettünk kicsit laposnak tűnik. A közeli benzinkúton tankolok, de a gumiba nem tudok levegőt fújni. Rossz a kompresszor. Az autópálya melletti benzinkutaknál még kétszer próbálkozom, hiába. Sajnos a saját pumpámat otthon felejtettem. Ez is egy jó tanulság.
Figyelem! Horvátországban lényegesen ritkábban vannak benzinkutak, mint Magyarországon. A felkészültségük is gyatrább! A kerékpártúránk során több bezárt benzinkút mellett is elhaladtunk. Az is igaz, ezek a félsziget belsejében voltak, nem az üdülőövezetben.
A határon most nagyobb a forgalom, mint mikor jöttünk, de 10-15 perc alatt átjutunk.
Sajnos vége
A túráról további fotók itt! láthatóak.
Kapcsolódó cikkek:
