Sajnos a feleségemet, kisfiamat nem sikerült rábírni erre a túrára. Ők egyszerűen nem szeretik ezt a nomád életet. Péter barátom családja kapott a lehetőségen és eljöttek. 

1. nap 

Balatonfüreden egy ismerősnél parkoljuk le az autót és felbatyuzzuk a kerékpárokat. 

Utunk első szakasza sok ember számára lehet ismerős, a Balaton talán egyik legfelkapottabb részén vezet: Balatonfüred-Tihanyi rév-Tihany. 

Balatonfüredről van kerékpárút egy szakaszon, ez igaz. A Tihanyi-félszigetre is bevezet egy szakaszon. Viszont a révtől Tihanyig a forgalmas úton kell haladni. Persze, mi is gondolunk valamit és azok is, akik kitalálják merre vezessen a kerékpárút! A jelölt kerékpárút a félsziget mellett vezet egyenesen Aszófő irányába.

A révtől Tihanyig van egy jó kaptató. A lányoknak jól esik az a kis pihenés, míg fentről megnézzük a Belső-Tavat. Felsétálunk az Apátsághoz és onnan nézünk le Balatonfüredre, a Balatonra. 

Tihanytól még Balatonszepezdig megyünk ma. Nosztalgiázunk a régi kisdobos, úttörős korszakon. Nem volt olyan rossz időszak, főleg az akkori gyerekek számára. Meglettek, lettünk fogva, és nyárra is lett biztosítva a felügyelet. 

Zánka után beérünk Balatonszepezdre. Én Szepezden nem voltam úttörőtáborban annak idején, viszont Péter barátom igen. Szeretné megkeresni a régi tábort, ahol annak idején volt. Közel háromnegyed órán át keresgéljük, de nem biztos abban, hogy amelyiket annak gondolja az az lenne.

Találunk egy tábort, mely Tata városáé. Én erről nem tudtam, viszont mikor rálelünk, a többieknek beugrik. A kapu zárva, de több faházban égnek a lámpák. Pár pillanat múlva felbukkan valaki, kiabálunk neki. Odajön, váltunk pár szót, megkeresi az illetékest és beengednek. 

Erre az éjszakára megoldódott a szállás kérdése. Vacsorázni lemegyünk a városba.

2. nap

Faházak takarásában, tölgyfák árnyékában állítottuk fel a sátrakat, így a kelő nap sugarai jó ideig nem zavarták álmunkat. Mire sátrat bontunk, reggelizünk és elindulunk, közel 11 óra. 

A Badacsony markáns körvonala messziről látható. Gondolkodunk borkóstoláson, viszont az útmenti kóstoló helyeket kihagynánk. Szívesebben fogadnánk igazi házibort. Ehhez viszont rendesen le kellene térni az utunkról, a hegy belseje felé venni az irányt. Leteszünk róla, iszunk egy sört, a lányok fagyiznak.

A kerékpárútra nem lehet panaszunk. Itt nagyon jó!

A Balaton nyugati csücske tetszik. Kár, hogy a vasút közel megy a parthoz és egy-egy elmenő vonat ekkora dübörgést csinál. Ettől eltekintve kellemes a partszakasz. Hosszú szabad strand. Napos és árnyékos részek felváltva, szép füves terület. Családos pihenéshez kiváló. Ezt a helyet mi is kihasználjuk, vízre eresztjük testünket, majd falatozunk.

Egy család szedelőzködik mellettünk és arról beszélnek, hogy vihar lesz. Mi sem időzünk tovább, elindulunk.

Jó pár kilométert megtettünk a strandolás óta, de még nem látjuk előjelét a viharnak. 

Balatonfenyves, Fonyód környékén tapossuk a pedálokat, mikor az erősödő szél hűvösebb levegőt hoz és kezdenek sötét felhők is feltűnni.

Tanakodunk mitévők legyünk, a lányokat féltjük. Ez az első hosszabb útjuk velünk, nem akarjuk szélsőséges körülményeknek kitenni Őket. Gondunkat megosztjuk velük, de megnyugtatnak nincs gond, menjünk tovább. 

Fonyódot elhagyva fokozatosan erősödik a szél. Ők is, mi is többször nézünk az égre, ahol a sötét felhők vették át a hatalmat. 

Balatonboglár előtt a partszakasz egy része a pecások birodalma. Itt éjszakára többen kint maradnak, sátrakat is állítanak. Most is látunk sátrakat, arra vesszük az irányt. 

Már komoly széllökések érkeznek a víz felől, alaposan belekapaszkodnak a csomagokba. A lányok leszállnak, majd mi is, mert alig lehet haladni. Már kiabálva beszélünk egymáshoz, a szél elviszi hangot.

A pecások látják érkezésünket, integetnek, menjünk oda. Mondjuk, kempinget keresnénk, de oda már nem érnénk el, nem lenne-e baj, ha itt vernénk fel a sátrat. Egyáltalán nem zavarja őket, sőt még segítenek is, mert a sátorlapba úgy belekapaszkodik a szél, mint a hajóvitorlába. 

Hamarosan állnak a ,,várak”, bent nem fúj a szél, csak a hangját hallani. A paripákról mindent leszedünk és a sátrakban helyezzük el. 

Várjuk az esőt is, de a felhők nem akarják kicsavarni magukat. Meleg holmit veszünk, az esőkabátokat magunkra terítjük és bemegyünk Balatonboglárra vacsorázni. 

3. nap

Az éjszaka nyugodtan telt. Időnként megébredtünk egy-egy nagyobb széllökésre, ami érezhetően megbillentette a sátrat. Eső azonban nem volt. A szél csupán nagy hullámokat korbácsolt melyek cseppjei a sátrakig spricceltek és hideget hozott. Meleg gúnyát kellett húzni. 

Reggelre csillapodott szél uram haragja, de nem lett melegebb. Észak-északkeleti széllel nézünk szembe a mai napon, ami a haladásunkat kifejezetten hátráltatja. A szél ellen úgy védekezünk, ahol csak lehet házak között megyünk, amik felfogják az erejét. 

A nyaralóvendégek is állig húzott melegítőben sétálgatnak. 

Csak lassan tudunk haladni. 10-12 kilométeres sebességgel araszolunk. Egy örökkévalóságnak tűnik míg Szántódra érünk. 

Itt áthajókázunk a Tihanyi félszigetre, majd onnan a már ismert úton megyünk Balatonfüredre.