Barátaimmal együtt dédelgetett álmunk egyre valósabbá kezd válni, tekerünk egyet a Zemplénben. Végül ketten tudunk nekivágni a zempléni portyának. Míg odáig eljutunk, az sem kevés idő, célszerűnek tűnik már pénteken munka után útnak indulni.

Prolog

Pénteken délután ¼ 6-kor indulunk Budapestről a munkahelyemtől autóval, amiből csak Széphalmon szállunk ki, Sátoraljaújhelytől pár kilométerre.

Jó 3 órás autózás után hűs, borús időben érkezünk meg. Tervünkben már az első éjszakát is kint töltenénk a szabadban, de vacsorázás közben eső kerekedik, érdemesnek látjuk szállás után nézni.

Ezt nem is bánjuk meg, szállásunk tetőtéri ablakát időnként olyan erősen veri éjjel az eső, hogy felébredünk rá.

1.nap

Attila korán fekvő, korán kelő. Reggeli ébresztést nem kell kérni, korai mozgolódására én is ébredek. Málházás, majd reggeli. ½ 9-kor már indulunk is.

A Kazinczy Ferenc utcán Hollóháza felé tekerünk ki a településről. Nem kis meglepetésünkre a főút mellett kerékpárút is van. Elég széles ahhoz, hogy két batyus bringás is kényelmesen mehessen egymás mellett. Jó a minősége is. Balról fodros felhők alatt a Zemplén változatos domborzatát figyeljük, jobbra sík a terep, a Szlovák-Magyar határ karnyújtásnyira. Alsóregmec felé visz egy műút. Arra hajtunk. Kíváncsiak vagyunk az itteni településekre, emberekre, a körülményekre hogy élnek, a házakra.

1.kép tanösvény hálózat

Alsóregmecre hamar beérünk, innen Mikóháza irányába kellene fordulnunk. Ezt sajnos nem tesszük meg, továbbmegyünk Felsőregmecbe. A GPS térképe szerint innen is járható út visz Mikóházába. (Mint kiderül, ez pár napos napsütés után igaz csak.) Felsőregmec elején asztal, padok, információs tábla. Az egyik tábla több tanösvényt mutat be. Már most látjuk, egy hosszú hétvége alatt csak a felületét fogjuk súrolni a zempléni látnivalóknak. Pár fénykép erejéig pihenőt tartunk. A Szlovák határ felől több kerékpáros közeledik. Intenek, hangosan köszönnek. Szlovákok mind!

Felsőregmecből kifelé könnyű megtalálni Mikóháza felé az utat. A zöld sáv turistajelzés visz arra szántóföld között, amivel jó időben nincs semmi baj. Az éjszakai eső viszont megpuhította az agyagos földet, rövid idő múlva már csak tolva sikerül mozgásban tartani a járgányokat. Időnként győz a sár, a sárvédők alól ki kell vakarni, nem forognak el a kerekek. Akik vágyakoznak megtenni utánunk ezt a zempléni túrát, kerüljék ki ezt a szakaszt!

2. kép sáros úton

Közel egy órás küzdelem, míg túltesszük magunkat ezen a 3 kilométeres szakaszon. Sebaj! Vizsgáznak a gumik, a fékek.

Mikóházától ismét aszfaltot taposunk. A következő 4 kilométer eseménytelenül telik, talán csak azt lehetne megemlíteni, hogy a sárvédő belsejében lassan száradó agyagos sár időnként nagyobb darabokban leválik, aztán furcsa hangok kíséretében kirepül.

Tábla közeledik, amely Füzérradvány felé invitál. A kínálkozó út egyenes, de folyamatosan emelkedik. Két oldalt idős fenyők állnak őrséget. A folyamatosan fúvó szél igazi ,,suttog a fenyves zöld erdő,, hangulatot kelt életre a tűlevelek közt elsüvítve. A fasor végén nagy fakapu. Kisebb szárnya nyitva, minket hívogat. A kapu mögött pár méterre egy tábla meséli el a füzérradványi kastély és parkjának történetét.

A fű kezdi benőni az utat, már csak ösvénynek lehet nevezni az utacskát amin gurulunk egyre beljebb. Egy jókora platánfához érünk. A park egyik koros dísze. Óvják, védik. A faóriás mögötti dombtetőn a kastély.

Az egyik Károlyi-kastély. Igazi szépségét csak a dombra felérve mutatja meg. A park is másik szemszögből bontakozik ki. Nagyon szép az egész így együtt! Érdemes volt megtenni ezt a kis kitérőt. A szó elszáll, messziről jött ember azt mond amit akar, bizonyságul nézegessétek a képeket.

3.kép a kastély

Tekerünk egy keveset, nézelődünk. Gyorsan megy így az idő. Következő érintett települések: Pálháza, Kishuta, ami után Kőkapu a következő kiszemelt célpont.

A látnivaló miatt vesszük célba. Erdei tavacska, tiszta levegő, szépen megbúvó kastélyszálló. Madarak csicsergése és az út mellett csordogáló erecske hangja keveredik egymással. Természetesen emberek is vannak. Ők jobban megnéznek minket, mint mi őket.

Közel két kilométert visszagurulunk egy elágazásig. Ezen az autók elől lezárt erdészeti műúton tervezzük további tekergésünket Újhuta, Háromhuta irányába.

Már Kőkapu felé is nyugodtan tudtunk haladni, de ez a mostani maga a tökély. Két túrázón kívül nem találkozunk a tetőig senkivel. Szinte végig teljesen árnyas az út, tűző napsütésben is kellemes lehet a klíma. Most kissé párás, köszönhetően az éjszakai esőnek és a támadó napsütésnek ami mohón szívja magába az éjszakai felhőáldást. Alig pár kilométerrel a sorompó után nagyon szép rét balról. Padok, esőbeálló, tűzrakóhely, üde zöld fű, közben hangos kakukkszó száll a levegőben. Ha délután 5 felé járna az idő, egy percig sem gondolkodnék tovább, javasolnám, töltsük itt az éjszakát. De még csak dél körül jár. Lassan mászunk felfelé, 440 méternél érünk a Gerendás Rétre. A tetőn kis nézelődés, megmustráljuk az ott álldogáló útgyalut.

A innen kellemes gurulás Újhutáig. (A Magura hidraulikus felni fékeimet igazából csak most tudom kipróbálni. Jók az első benyomások!)

Újhuta is kellemes benyomást kelt. Az út mellett csordogáló erecske, az erdő üde zöldjével, a madarak gondtalan csivitelésével feledtet minden gondot, legalábbis egy rövid időre.

Mintha megállt volna az idő. Háromhután az italbolt és a település üzlete egybenyitva, a homlokzaton a régi ÁFÉSZ logó szinte sokkoló. Mosolygunk rajta, de ezt a mosolyt a régi emlékek idézik bennünk. Kis időre jó lenne 25-30 évet visszalépni, megnézni az akkori települést. Az eladó nénitől kérdezzük a környék munkalehetőségeit, csak mosolyog rajta. Itt már mindenki idős, nyugdíjas. Alig lakják a falut.

4.kép templom

A bolttal szemben felújított templom, jó nézni, illik a tájba. Mellette egy szintén felújított ház, az elején jól kivehető az építés ideje, 1905. Az utca tiszta, rendezett, a helyiek biztosan nem dobálják szerte-szét a szemetüket. Sok-sok ember vehetne példát azokról az emberekről, akik kis pénzből élnek, de a környezetüket mégis ilyen szép rendben tartják! Nem jobb egy ilyen utcán sétálni, mint a szeméttől, csikktől és egyéb dolgokkal terítetten?

Következő állomásunk a Regéci-vár.

Kevés autó zavarja meg hangjával lihegésünket. Mikor egymás mellett megyünk nem dudálnak, nem mutogatnak. Nyugodt a táj, nyugodtabbak az emberek. Mi is nyugodtabbak vagyunk.

A vár 600 méteren áll. Elismerő tekintetek fogadják érkezésünket, pedig nem is tudtunk végig feltekerni, volt, hogy tolva kellett noszogatni a megrakott paripákat. Vannak akik mosolyogva fogadnak, kérdezik, hogy jöttünk fel ilyen rövid idő alatt.

5. kép a Regéci vár

Belépőt kell váltani, ennek ellenében tudunk körülnézni a várban. A várról nem regélek, a képek is sokat elmondanak, ez szintén a látni kell kategória!

A vártól gyorsabban érünk le, mint felfelé tartott az út. Érkezünk pár perc alatt Regécre.

Fony-Korlát az útirány. Korlát után balról feltűnik egy újabb vár. Ez már Boldogkővár. Lassan 160 méteres szintre érünk le, innen ismét emelkedő, úgy 240 méterre. Itt állunk a vár lábánál, ismét belépő váltás, gyors nézelődés, fél óra múlva zárnak. Kis táblák pár mondatban elmesélik mit is látunk.

6.kép Boldogkő vár

Megnézzük a régi fegyvereket, páncélokat, ólomkatona kiállítást.

A várfalról kitekintünk, de merőben más látnivalóval birkózik szemünk, mint a Regéci-várnál.

Az időre eddig nem lehet panaszunk, szép napsütésben volt részünk mostanáig. A szél folyamatosan kergeti a felhőket, nem várható eső. Ez a mi megítélésünk, ez alapján tervezzük az éjszakát.

Reggelink hagymás-sonkás tojásrántotta volt, napközben a tegnap készített szendvicsek. Vacsora és jó hely után kell nézni, ahol eltöltjük az éjszakát. A vár alatti rét jól néz ki, majd később megnézzük közelebbről, most megnézzük hol, mit lehet enni.

A vártól nem messze kis söröző, hamburgert, gyrost is kínálnak. Nem megyünk tovább. Vacsoránk ezzel megoldódik. Egy üveg hideg sör a végén. Ahogy csökken a korsóban a sör mennyisége, úgy közelít a látóhatár pereméhez a nap. Az árnyékok egyre hosszabbak, a vár parkolójából egyre-másra jönnek le az autók. Felkerekedünk, megnézzük a kiszemelt helyet, ahol éjszakázni gondoltuk Jónak tűnik, így sátrat verünk, berendezkedünk éjszakára.

További fotók a túráról ITT! találhatóak!

Kapcsolódó cikk:

Pünkösdi portya a Zemplénben II. rész