Kalandos, komikus és gyakran keserédes 21 nap volt ez, amit egy kerékpár nyergében ülve töltöttem –egyedül. Áttekertem 5 országon, összesen 2313 Km-t magam mögött hagyva. Hegyre fel és hegyről le, kerékpárúton, földúton, de megesett, hogy autópályán. Három hétig a sátram volt az otthonom, és láttam, ahogy Európa legnagyobb folyama, a Duna kilométerről kilométerre zsugorodik össze egy fekete erdei csermellyé. Gyönyörű és váratlan élményekben volt részem, amiket mind leírok majd a következő cikkekben.

1. rész – Viharos indulás

Épp csak elindultam, de lefújt az útról a szél
Szombathely-Kőszeg

Egy vonat elérése számomra mindig kihívás; lekésni nem szoktam, de alaposan kihasználom az utolsó perceket. A mostani volt talán az eddigi legkalandosabb, de végül csak sikerült felszállni Debrecenben a 10:30-as Budapest Nyugati pályaudvarba tartó vonatra. Letudva a pár óra vonatozást, életem első budapesti kerekezése sem volt viszontagságmentes: sikerült alaposan elkavarni a nagyváros forgatagában, mindezt tetézte a szakadó eső is. De semmi pánik, last-minute stílusban beértem a Nyugatiba, a 15:00-kor induló szombathelyi gyorson már 14:59-kor fent is voltam. A felszállásról csak annyi, hogy ez természetesen 2 személyes munka, a kerékpár maga 10kg, felpakolva úgy 35 lehetett.

Pár óra zakatolás után Szombathelyre értem. Itt sajnos vihar fogadott, nem is kicsi. Sebaj, gondoltam, a terv az volt, hogy eltekerek Kőszegig, ahol már várnak a barátaim, ez pedig csak 20 km-re volt Szombathelytől. Elindultam, széllel szemben, szakadó esőben. Igazi ítéletidő volt. A főútról letérvén követtem az Írottkő-Naturpark kerékpárosoknak ajánlott utat, ez sajnos szépen kanyargott, lassan rásötétedett, az oldalszél kétszer is letolt az útról... az átlagsebességem pedig 10 km/h alatt volt, szóval az indulás enyhén szólva sem volt ideális.

A helyzet egyébként nagyon érdekes volt: nagyon kíváncsi voltam, hogyan reagál az ember (én) hasonló helyzetekben, most megtudtam. 1-1.5 óra után minden házra ahol ég a villany, minden buszmegállóra vagy kápolnára ideális éjszakai szálláshelyként néztem, a komfort igény ilyenkor nevetségesen lecsökken. Megláttam egy kocsmát, reflexszerűen bementem: pusztán azért, mert az egy fedett hely volt, ahol nincs viharos szél és szakadó eső. Innen beszéltem a barátaimmal, és megbeszéltük, hogy ebben az időben a kitűzött 20 km is keservesen soknak tűnik, és ne várjanak Kőszegen. Találtam a szomszédban egy panziót, ahol ki is vettem egy szobát az első éjszakára. Csodálatos volt fedett és meleg helyen lenni, és még csodálatosabb felmelegedni a zuhany alatt. Ezeket az apró, egyébként mindennapi dolgokat tényleg csak akkor lehet értékelni, amikor hiánycikké vállnak, biztosan te is ismered a mondást a pohár vízről és a sivatagról... Az esti vihar nagyságát jól szemlélteti a kép, amit másnap készítettem Kőszeg mellett:

Ma 2014-ben, hat év után is emlékszem, ahogy a zuhogó esőben lökdösött a szél az úton, csúszkált a cipőm a pedálon és még az egész helyzet, az úton levés, az alkalmi „csavargó lét" teljesen új volt és idegen. Tekertem, röhejesen lassan haladtam a szél miatt és szépen lassan átázott a ruhám. Azon gondolkodtam, hogy most vagy próbára tesz az élet, és ez egy teszt, hogy feladom-e rögtön az első akadályoknál, vagy ez egy jel, hogy ne menjek tovább és reggel pattanjak fel az első debreceni vonatra, ami szépen visszazakatol velem a komfort zónámba. Nem tettem, pedig tényleg, nagyon csábító volt. Világot akartam látni, és hajtott a „csakazértis" –azóta is hálás vagyok a hat évvel ezelőtti önmagamnak azért, hogy tovább mentem. Olyan dolgokat éltem meg a következő három hétben, amiket az óta is az életem legmeghatározóbb élményeiként tartok számon.

Statisztika: napi megtett táv: 20 km, teljes táv: 20 km.

Spoiler: másnap átléptem Ausztriába, és ezzel ténylegesen is kezdetét vette az utazás.

Folyt. köv.

Az élményeit leírja hétről-hétre: Süvöltős László

A cikk eredetiben a http://debrecenbar.com oldalon jelent meg.