A réten élő pucércsigákkal már éjjel is konfliktusba kerültem, ez reggel csúcsosodott ki igazán.
Mint minden napról, erről is írtam feljegyzéseket. Az 5. naplóbejegyzés így kezdődik: „a legszebb start volt a mai...". És tényleg, bár nem volt zavartalan. A réten élő pucércsigákkal már éjjel is konfliktusba kerültem, ez reggel csúcsosodott ki igazán. Rögtön felkelés után, összeszedelőzködtem, és a szemetemmel a rét szélén lévő kukához indultam. Feltűnt a fűben egy ismerős térkép, közelebb érve láttam, hogy az én Ausztria térképem volt az, valahogy kieshetett még este a pakkomból. Ez a térkép viszont fenemód tetszett a csigáknak is, akik valami általam nem értett lelkesedéstől vezérelve tucatjával másztak fel rá, amíg aludtam. A pofátlanabb jószágok sajnos meg is kóstolták itt-ott a térképet, a Boden-i tavat gyakorlatilag felzabálták. :)
A ködös útitárs, reggel a Duna
A térképem pucércsiga mentesítése után kezdődhetett a nap, nyeregbe ültem és start! Az árnyékban kellemes hűvös volt. Az éppen észrevehető hátszél elhitette velem, hogy saját erőből haladok remek tempóban, mellettem folyt a reggel még ködfoltos Duna. Fantasztikus érzés volt.
Flow tekerés közben és zuhany a vízesésnél
Nem cél ezt a cikket (ál) tudományoskodással terhelni, de aki olvasni szeretne arról, hogy milyen is igazán belefeledkezni valamibe, amit örömmel csinálsz, ajánlom Csíkszentmihályi Mihály Flow c. könyvét. Ezt szokás a „boldogság" kézikönyvének is nevezni, nem hiába: a 'flow'-ként nevezett érzés nem más, mint belekerülni egy cselekvés sodrába. Egy olyan cselekvésébe, amit élvezel és magabiztosan teszel. Ez történt velem is aznap reggel és még számtalanszor az út során: belefeledkeztem a tekerésbe, faltam a kilométereket és élveztem, ahogyan befogadom azt a sok gyönyörűséget, amit látok.
A reggeli nirvánát egy hűs zuhannyal koronáztam meg, egy kisebb vízesés szolgálatait kihasználva. Sokan kérdezik, hogy amikor nem kempingben aludtam, hogyan oldottam meg a tisztálkodást, nos így: kihasználtam az adódó alkalmakat, de ahogyan azt a korábbi cikkben is részleteztem, a komfort igényekből igen csak vissza kell venni.
Kánikula szakasz – az erőnlét fogyóban
Később az addig árnyékos folyópart napsütötté vált, ekkor kezdődött a kánikula-szakasz. A közérzetem romlani kezdett, valószínűleg egy kisebb napszúrást is összeszedtem menet közben. Az út ezen a szakaszon gyakorlatilag végig a folyó melletti töltésen megy, ami nagyon szép, viszont nagy hátránya, hogy a töltéseken nincsenek fák. Ahol nincs fa, ott árnyék sincs, tökéletes recept a leégésre. Sokfaktoros krém és folyadék pótlás ide vagy oda, közérzetem a hőségtől sajnos tovább romlott.
A Mauthausen-i várrom
Szűk 60 km napon tekerés után letértem az útról megnézni a Mauthausen-i várromot. Szép volt, igazából csak kívülről nézhettem meg, be nem lehetet menni, de mivel a vár egy erdőben volt, az árnyékot kiélvezve sokáig nézelődtem természetesen. Vasárnap lévén egyébként rengeteg bringás volt az utakon, jó volt ezt látni, hangulatilag és erőnlétileg viszont holtpontra kerültem a hőség miatt. Ma, utólag tudom, hogy a vészharang ekkor már javában kongott, de a lendület hevében nem hallottam azt. Folyamatosan több energiát fogyasztottam a bevittnél, és ennek másnap meg is lett a következménye –persze ezt ott, akkor még nem tudtam.
Kora délután érkeztem Linz-be, a forgalmas nagyváros tömött kerékpárutakkal fogadott. Egy ideig az a furcsa érzésem volt, hogy követnek. Persze nem kizárt, hogy a napszúrástól gondoltam csak ezt, de nem hiszem. Egy magas, szép szál legény, fekete kantáros mezben, a kar vastagsága a fejem körméretével vetekedett. Egy ideig mögöttem jött, aztán letért, egy kicsivel később már előttem ment, és folyamatosan hátra-hátra pillantott felém. Megálltam vízért, ő is éppen ekkor szomjazott meg. Kilométereken át ment ez így, lekanyarodtam, ő is kanyarodott. Megálltam pihenni, a vasgyúró is megállt. Mentem tovább, haladni kellett, egy darabig még követett, aztán nem láttam többet.
AU de meleg van
Merülnek az elemek, sistereg a bőr
Ottensheim-hez közeledve tetőzött a kimerültségem. A hőség és a kialakuló izomláz miatt kezdtem energiátlannak érezni magam, merültek a elemek, kellett egy kemping. Szerencsére gyorsan találtam is egyet, ami első blikkre egy családi ház udvara volt, kicsit puritán, árnyékos hely sajnos nulla. Ahogy megérkezem, azonnal le is hámoztam magamról a rám tapadt biciklis mezt. Innentől kezdve mindenki vigyorgott rám, mintha tudnának valamit, amit én nem. Tudod, mint amikor maszatos az arcod, a tömött buszon mindenki elmosolyodik rajtad, de senki nem szól oda, hogy „Cimbora, csokit ettél? Nyald meg kicsit a szád szélét". Ez is valami olyasmi volt, gondoltam is magamban, mennyi rendes ember van itt.
Felállítottam a sátram és elvittem a ruháim a mosógéphez, ez után pedig következhetett a megérdemelt zuhany. A fürdőszobába lépve megláttam magam a tükörben, és rögtön megértettem, miért is mosolygott rám mindenki: rákvörösre égtem a napon.
Kialakult rajtam a klasszikus biciklis leégés: a mez takarásában fal fehér, ahol nem volt rajtam mez ott vörös lettem. Az arcomon bal és jobb oldalán két-két fehér csík jelezte, hogy a sisak pántja pontosan hol volt, és az ujjaim is kesztyű mintásra égtek.
Elmondhatatlanul fantasztikus volt a hideg zuhany alá állni, szinte sistergett a bőröm a víz alatt. Lassan visszaálltam az üzemi hőmérsékletre, végre elmúlt a felhevültség érzésem és egy kiadós vacsora után a közérzetem is kezdett normalizálódni.
Statisztika:
- Ybbs-Ottensheim
- napi megtett táv: 115 km
- teljes táv: 356 km.
Előzetes: A kiadós pihenés ellenére vészharang másnap tovább kongott. A kitűzött táv ötödénél elértem az út legmélyebb pontjára. Kérdésessé vált az út folytatása és megtapasztaltam a jelenséget, amit a hosszú táv futók és kerékpárosok FALnak neveznek.
Az élményeit leírja hétről-hétre: Süvöltős László
A cikk eredetiben a http://debrecenbar.com oldalon jelent meg
A cikk-sorozat egy három hetes utazás napjait fogja bemutatni, napról napra, egy nap-egy cikk. Kalandos, komikus és gyakran keserédes 21 nap volt ez, amit egy kerékpár nyergében ülve töltöttem –egyedül. Áttekertem 5 országon, összesen 2313 km-t magam mögött hagyva.
Kapcsolódó cikkek: