A természetben eltöltött éjszaka tökéletesen pihentető volt. Reggel felkelve újra megtapasztaltam, hogy egy kiadós alvás teljesen kicseréli az embert: új energiák, regenerált izmok, mosoly, valahogy úgy éreztem magam, mint a reggeliző müzli reklámban a gyerekek. Összepakolás után otthagytam a „templomaimat" és a dombról legurulva a túloldalon, a következő településbe érkezve már be tudtam azonosítani, hogy településileg hol is aludtam az előző éjszaka.

Donauwörth
Dunával a nap elején sajnos csak ritkán találkoztam. Az első nagyváros, Donauwörth nagyon szimpatikus volt: rengeteg műköves sétálóutca, hangulatos teraszos kávézók és meglepően sok felpakolt bringás. Mivel az 1:500000 méretarányú térképem nem jelölte a kisebb településeket, megálltam egy köztéri térképnél a napi útvonal megtervezéséhez. Jó német szokás szerint már érkezett is a "kéretlen" segítség: egy aranyos görög lány és a német párja személyében. Ismét bebizonyosodott az egyedül utazás egyik legnagyobb előnye: ha egyedül vagy, egyszerűen odajönnek hozzád az új emberek, ezekből pedig mindig érdekes új dolgok sültek ki.

 Donauwörth

A görög-német duóval egy bő órát sétáltam Donauwörth-ben. Menet közben a lány egyszer felkiáltott: "Nézd! Ők is magyarok!" És ekkor két felpakolt bringás suhant el előttünk, akik érdekes módon nem magyarok voltak, az utánfutójuk hátulján lévő magyar zászló az úti célt jelölte: "We are going to Budapest".

Wilson, hol vagy?
Idő közben kezdet beborulni az ég, erre persze számítani lehetett: 10 nappal korábban esőben indultam el, aztán vörösre égtem és napszúrást kaptam, épp itt volt az ideje egy kis felfrissülésnek. A 70. km után bevittem a szokásos tészta-ebédemet, Földanya pedig kegyes volt: a felhőszakadás elindításával megvárta, amíg befejezem az evést és esővédő huzattal vonom be a sátram, polifoamom, és persze a táskában lévő ruháim. Ezek után leszakadt az ég és esőben tekertem tovább.

Természetesen kellemesebb száraz, napos időben biciklizni, mint szakadó esőben, vizes ruhában, de visszaemlékezve az esővel egy baj volt csak: menet közben kiderült a "vízálló, "mindentkibír" Cateye Velo8-típusú kilométer számlálóm nem bírta a vizet.

Ez nagyon bosszantó volt. Ezzel a számlálóval mértem a napi és össztávot, ez alapján tudtam tervezni a napom, menet közben pár percenként ránéztem, hogy visszajelzést kapjak. Amikor a kis műszerre nézve észrevettem, hogy nem működik, úgy éreztem magam, mint Tom Hanks a Számkivetett c. filmben, amikor elveszíti egyetlen társát, Wilsont, a baseball labdát. Elkezdtem megszerelni, állítgatni a szenzorokat, szárítani, ahol lehet... és sikerült! De aztán megint leállt. Újabb szárítás következett, majd segítségül hívtam a nálam lévő szigetelő szalagot. Ha valamit nem lehet szigetelő szalaggal megszerelni, oda még tenni kell egy kis szigetelő szalagot – szól a mondás, és itt be is igazolódott: megszereltem Wilsont, mehettem tovább.

Az első Millennium: 1000 km kipipálva!
A nap végén bekövetkezett egy régen várt esemény: átléptem az első 1000 kilométert! Ekkor éreztem igazából először, hogy jó lenne mellém valaki, akivel kezet lehet rázni, összepacsizni, hogy „jól van, megcsináltuk, jók vagyunk, hajrá tovább" – és nem is gondoltam, hogy csak kérnem kell... :-)

Ahogy megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy elkélne mellém egy társ, akivel meg lehet ünnepelni az első Millenniumot, észrevettem egy kis tavat, a partján 1-2 sátorral és pavilonnal. Mivel ekkor már a nap végén és a 140. kilométer körül jártam, azt gondoltam ez a kedves tó tipikusan olyan hely, ahol én egy nagyon jót alszok majd.

 Lakóbusz a Szaharából

Elindultam a tó felé egy bekötőúton, de belebotlottam egy sorompóba: Privát. Sebaj, ki lehetett kerülni, mentem is tovább. A tó partján volt egy hatalmas, retró, filmbéli Mercedes lakóautó-felé, elé fel volt verve egy esőbeálló, aminek a teteje egy szörfdeszka volt, alatta pedig asztal és padok.

Ez az útnak egy olyan pillanata, amire mindig nevetve gondolok vissza: ahogy közelebb gurultam, egy kopasz férfi nézett rám kérdően és indult el felém. Köszöntünk, felkonferáltam magam, hogy ki vagyok és mióta vagyok úton... erre közbe vágott:

"Gyere ülj le, iszol sört?"

Bevallom, nem álltam ellen.

Éjszaka egy NeuUlm-ban
Koccintottunk, elkezdtem sztorizni, menet közben megjött a csapat többi tagja is. Gratuláltak, kezet ráztunk... éppen úgy ahogy azt pár kilométerrel korábban elképzeltem.

Kiderült, hogy szociális munkások, és kijöttek a tóhoz, hogy kipróbálják a lakóautójukat, amivel nemrég autóztak haza a Szaharából. Az este többi részét beszélgetéssel töltöttük, feltöltötték az elemeimet, és ami a legjobb volt: grilleztek! Folyamatosan tömtek kajával, ahogy megüresedett a tányérom, pakolták is rá a következő szeleteket. Ez fehérjebevitel terén jelentős minőségi ugrás volt a halkonzervhez képest. Hajnali 2-ig beszélgettünk, ettünk, ittunk. Sokat megtudtam a németekről, a gondolkodásukról, az életükről.

Jó társaság, rossz kép 

A hely másik nagy előnye a tó volt: fürdőkád és mosókonyha, kettő az egyben. Utólag visszagondolva ez volt az egyik legjobb, ha nem A legjobb estém az út során. Többször megköszöntem mindent a társaságnak, de, hogy valójában mennyire hálás voltam nekik a segítségükért, azt valószínűleg egy Danke! vagy Thank you! nem tudta kifejezni.

Statisztika:

• Steppberg – NeuUlm
• napi megtett táv: 140 km
• teljes táv: 1012 km

Az élményeit leírja hétről-hétre: Süvöltős László

A cikk eredetiben a http://debrecenbar.com oldalon jelent meg

A cikk-sorozat egy három hetes utazás napjait fogja bemutatni, napról napra, egy nap-egy cikk. Kalandos, komikus és gyakran keserédes 21 nap volt ez, amit egy kerékpár nyergében ülve töltöttem –egyedül. Áttekertem 5 országon, összesen 2313 km-t magam mögött hagyva.

Kapcsolódó cikkek:

• Kerékpárral Svájcba 1/21
• Kerékpárral Svájcba 2/21 - Kőszeg-Bécsújhely
• Kerékpárral Svájcba 3/21 - Találkozás a Dunával
• Kerékpárral Svájcba 4/21 - Osztrák táj és a pucércsiga
• Kerékpárral Svájcba 5/21 - Merülnek az elemek
• Kerékpárral Svájcba 6/21 - A mélypont, avagy innen szép nyerni
• Kerékpárral Svájcba 7/21 - Érkezés Németországba
• Kerékpárral Svájcba 8/21 - Szalagmunka egy kerékpár nyergében
• Kerékpárral Svájcba 9/21 - Újratervezés...