Mivel sokat gondolkodtam azon, hogy mi is jár a fejemben ezen a szép októberi nap reggelén, végül egy egész napos bringatúra során fogalmazódtak csak meg bennem az alábbi mondatok. Gondolatban persze gyorsabb az egészet lepörgetni, mint a szavakat érthető mondatokká formálni és leírni. A közel 100 kilométeres túrám kerül leírásra és a gondolataim, melyek a reggeli elfogyasztása utáni készülődéstől vannak datálva.

Mikor az indulás előtti teendőim lekötnek, kevésbé cikáznak a gondolataim. Ilyenkor a -hol találom, -mit vigyek, -betegyem, ne tegyem, -kell esőcucc, vagy sem, -mennyi szenyó, -mennyi víz kérdésgondolatok össztüze fárasztja a szürkeállományt.

Az ablakból kinézve a szürke aszfalt teljesen száraz, október 19.-én 9 órakor kék, felhőtlen az égbolt, a szemben álló 4 emeletes ház ablakai vidáman verik vissza a sárgás színbe hajló napsütést.

,,..." így jelölöm a gondolataimat!

,,Szép idő lesz bringázáshoz. Végre! Tekerek egyet! Vagy 4 hete nem ültem a gépen. Barátaim tegnap hívtak, a Kőris-hegyre mennek, jó lenne velük tartani. Ennyi kihagyás után? Nagyon kidöglenél! Izomláz, esetleg megint megfájdulna hetekre a térded! Menj nyugisat Csókakőnek!"

Ezzel el is dőlt a túra sorsa!

A garázsig az útvonal kitalálása köti le a gondolataimat. Talán 3 másodperc az útvonal kitalálása Csókakőig, a többi idő alatt az időjárás, a szerszámok meg vannak-e gondolatok suhannak át. A haza út még nem foglalkoztat. Következő gondolataim a garázsban kerékfújás közben.

,, Tök jó. Alig eresztett a gumi. 6 báron volt, most 4. Mennyire fújjam? 6-ra? ÁÁÁ, az sok, erdészeti úton is mész. Legyen 4,5. Ni, pókhálós a küllő. Szegény kaszás pók. Azt hiszi megél itt a garázsban? Tök sötét van. Itt nincs mit megfogni. Szegény brinyó, ez is alig várja, hogy friss levegőn lehessen. Szeretem ezt a cangát, lassan összeszokunk. Bár csak többet mehetnék vele!"

Indulás után, a közlekedési morálról előrobbanó gondolataim nem publikusak!

 

Tatabányán, Dózsakertnél a mentőállomásnál balra, a körforgalom felé fordulva jönnek a gondolatok.

,,Hmm, megcsinálták ezt a kerékpárutat. Megcsinálták? Az úttestet klasszul rendbe hozták, a csatornatetők is egész jól illeszkednek az út síkjába, bár mintha már egy-egy megsüllyedt volna. Csak felfestették a kerékpársávot. Mi a francért viszik a járdára? Legyünk szabályosak, menjünk arra! Na most jó neked? Elmegy jobbra a garázsok felé aztán vége! Fékezhetsz, fordulhatsz balra, aztán jobbra fel az útra, várhatsz míg elmennek az autók, mert most elsőbbséget kell adnod. Nem pöcsölsz a kerékpárúttal, már a körforgalomnál lennél. Miért kell ennyire variálni a kerékpárutakkal? Hehe. Jön valaki, aki még életében nem járt erre, az vakarhatja a fejét, hogy mi a f..z van. Csórikám! Én is hányszor átkozódok egy-egy dilettáns barom miatt, aki olyan eszetlenségeket talál ki, hogy egy egyszerű munkás 5 sör után is különbet böfög."

Na végre, úton vagyok! A körforgalomból Környe felé megyek ki.

,,Jön egy bringás Kertváros felől, az hogy fog Környe felé szabályosan fordulni? Majd megoldja! Mit foglalkozol vele? Te nem a bringaúton fogsz menni, mész az úttesten. Ő is menjen ott, be a körforgalomba aztán jobbra ki."

Érted, csak így jönnek a gondolatok. Ahogy megyek ki Tatabányáról Környe felé, olyan apróságok jönnek még:

,, Nem akarok pirosat kapni, mert nem szeretek megállni, elindulni. Haladni akarok! Kevesebb autót akarok! „

Út mellett az árokban kisebb nagyobb szemét. Kólás doboztól kezdve a számítógép monitorig szinte minden.

,, Na b...meg. Ez a sok tahó miért így szabadul meg a mocskától? A szájába kéne gyömöszölni és még meg is kéne taposni"

(Mivel nem tudtam azonnal írásban rögzíteni a gondolataimat, egy diktafonra mondtam fel. Most visszahallgatva, nem vagyok büszke magamra néhány gondolatom miatt, de leírom. A forgalom és a szél miatt csak Majknál kezdtem el a felvételeket.)

Itt kezd el foglalkoztatni az, hogy fogom-e bírni az utat.

,, Csókakőre akarsz menni meg vissza? Az egy százas! 4 hete nem tekertél! Nem lesz sok? Menj lassabban! Még ennyire se! A szél is szemből fúj, folyamatosan emelkedik, ne döglezd ki magad. A bal combod már úgy is kezd érezni valamit. A jobb térded se az igazi. Érzed?

Talán nem is érzem. Ha erre jövök vissza, milyen jó lesz ez a lejtő. Tán még a szél is megmarad, akkor azt hasíthatsz. Tök jó tekerni, kiérni az erdőbe, a hegyekbe. Jó lenne már a ciklámenen menni. De jó lenne több napra elmenni. De jó lenne több hétre elmenni. De jó lenne olyan utakon járni, ahol még nem voltam. DE jó, egy vicc is beugrik. Hehehe."

 

Több barátom említette már, maximalista vagyok. Én nem érzem magamat annak. Örök elégedetlennek inkább nevezném magamat. Nem mindenben, de ami nagyon fontos számomra, vagy inkább úgy érzem fontos, abban igen. Mi is a vicc?

Egy fazon bemegy a kalapboltba. Nagyon csinos, barna, 40-es hölgy jön elé kiszolgálni. (Magas sarkú cipő, feszes naci, formás szív alakú popsi, fehér áttetsző ing mellközépig kigombolva. Igényesen kiválasztott melltartó, ami a domború idomok felső és belső oldalát nem fedi. Szép ívű dús ajkak enyhe szájfénnyel. Zöld szem, doromboló hang.)

-Tudok segíteni uram?

-Oooh, igen. Köszönöm. Eegy kalapot szeretnék. Tudja temetésre kell mennem pénteken, esőt mondanak, de nem akarok esernyőt vinni. Nem is szeretem.

-Kis karimájút, vagy nagyot? Gyapjúból legyen, vagy valami más anyagra gondol? Előtte azért nézzük a méretet.

A fickónak az egyik ezért, a másik azért nem tetszik. Vagy fél óra után a bájos és türelmes hölgy kifakad.

-Már megbocsásson uram, de így nem tudok segíteni. Tulajdonképpen mire gondol?

-Hááát, tulajdonképpen a dugásra, de egy kalapot szeretnék venni.

Hát, valahogy én is így vagyok. Örülök, hogy úton lehetek, lassan kiérek az erdőbe, de még többet, még jobbat akarok. Órákon keresztül szeretnék tekerni olyan helyeken, ahol nincs település. Nézni az elvonuló szép tájat. Napról-napra menni!

,,A rekum is jól érzi magát. Szépen dorombol. Jó így elfeküdni az ülésben. A szél sem zavar annyira, mint egy hagyományos kétkerekűn. Sok-sok, hosszabbnál-hosszabb túrákat akarunk még együtt megtenni. Tényleg. A pókháló. Levihette már a szél? Jó az a barna a viccben. Olyan vagyok, mintegy csavargó kutya, amelyik mindig kiszökik. Azért mindig haza is megy, pedig tudja, verést kap. Verést azért én nem kapok, de szóban azért időnként kapom a magamét. De annyira, de annyira szeretek mennníííí. Tulajdonképpen mit vár el a család? Szent ég. Csupa baromság. Mik jutnak eszembe? Ezek miatt otthon maradni? Az élet nagy dolgaihoz képest annyira nüansznyi dolgok. Ezért maradjak otthon? Tök jó, hogy eljöttem. Bár a háznál is lenne munka. Basszus, hisz egy hónapja minden hétvégén azt csinálod. Még szabit is vettél ki rá!"

 

Lassan érkezik a Fejér megye tábla. Szemből süt a nap és szemből fúj a szél. 18 kilométernél tartok egy órája vagyok úton.

,,Már egy órája jövök. 18 kilométer. Milyen soknak tűnik. Vajon miért? Tekertem az idén már 220 kilométert egy nap alatt, akkor 20 kilométer nem tűnt ilyen soknak. Hmm. Talán a hétköznapok miatt? A rohanás miatt, amiben napi szinten részünk van? Folyamatosan eksön (akció) van. Egyik munkádat be sem fejezed, nyakadon a másik. Agyad nem tud mit kezdeni most ezzel az üresjárattal. Csak pörög, időnként megpihen, aztán megint pörög. Nincs lekötve, nem sikerül pihenés pozícióra állítani."

20,5 kilométer, végre a ciklámen úton. A nagyfeszültségű percegő vezetékek is itt vannak fölöttem. A főút felől egyre halkabban ér hozzám a zaj, nagy örömömre, ahogy egyre beljebb igyekszem a Vértesbe. De régen is volt mikor először jártam erre. Mennyire lenyűgözött a Vértes vadregényessége. Mennyivel másabb, mint a Gerecse, pedig oly közel vannak egymáshoz. Az út enyhén emelkedik, direkt a csörlőző fokozatra kapcsolok, csak a látnivalók miatt lassan araszolok. Jó így hátradőlve nézelődni, hallgatni az erdőből érkező neszeket. Látni nem látni vadat, de ott vannak, mozgásukkal ébresztett zajuk jól hallható. Ahogy fordul az út, úgy fordul a nap is. Az előbb szemből sütött, most hátulról. Kellemesen melegít, míg a következő kanyarnál nem érek egy árnyékos részre. A teljesítmény kényszert sikerült letörnöm. Most az agyam sem vágtázik, leköti a látnivaló és a látnivalók hatására régi emlékek képeit pörgeti le.

22,5 kilométer, lejtős részhez érve folyamatosan gyorsulok. Visszafékezem magamat 10-12 kilométeres sebességre. A szél nem süvít a fülembe, olyan az érzésem, ezzel a tempóval jobban részese vagyok ennek a tájnak. A látómező jobban kitárul, az erdő hangjai jobban foghatók.

Az erdészeti út itt választóvonalnak tűnik. Először jobbról, aztán balról kis rét. A kis rétek mellett és mögött jobbról lombhullatók, egy-két fenyővel, balról pedig fenyők, egy két lombhullatóval. A réten szétszórva somfák, vadkörtefák, egy-két molyhos tölgy jellegzetesen kacska törzzsel. Percekig állok, hallgatom a fenyők tűlevelei között susogó szelet.

,,Suttog a fenyves zöld erdő...! Ó, hol van még a tél! Hmm, két hónap és karácsony. A napon 22 fok van, neked meg a tél jut az eszedbe? Ne ezzel foglalkozz! Lazulj, meditálj! Pozitív energiát beszívod, negatív energiát kifújod! Na még egyszer, na még sokszor! Lazulj!"

27 kilométernél járok, a Szakadék csernél. Több turistajelzés fut itt össze. Egyik kedvenc helyem a Vértesben a Géza pihenő. Évek óta még télen gyalog is felkeresem. Ilyenkor vonattal megyek Oroszlányba és a vasútállomásról gyalogolok ki a pihenőhöz. Mikor gyalog járok erre és most is, valami megállásra kényszerít. Nem tudom mi. Amit érzek: Elég messze vagyok a városok zajától, jó a csendet hallgatni. Az utak ahogy találkoznak itt, más szemszögből nézve szétválnak, más-más lehetőséget kínálnak fel. Mint az életben. Te döntesz, saját sorsod a saját kezedben.

,,Jó lenne felkerekedni egy zarándokútra. Nem csak pár napot menni! Több héten át úton lenni a számodra ismeretlen útvonalon. Megismerni magadat még jobban. Végleg rájönni arra, mi igazán fontos. Mennyi mindent hallottam már erről. És már hányszor elfelejtettem! Mit kéne tenni ahhoz, hogy véglegesen rögzüljön és ne lehessen a háttérbe szorítani? Most még gyalog is elindulnék. De honnan induljak? Otthonról? Az első két-három nap uncsi lenne. A környéket már párszor bejártam. Azért a harmadik nap már nem is lenne olyan unalmas. Valahol ott lehet a választóvonal. El Camino! Talán ott találom majd meg magamat? Vagy az Országos Kéken? Mennyi cuccal kéne elindulni? Én bizony mindenkinek kötelezővé tenném, hogy elinduljon egy zarándokúton! Nem a vallásról beszélek! De igen, vallás, de a saját vallásod ami szerint élsz. Mennyi idő kéne hozzá? Igen, 1000 kilométer legalább! A régiek tudták ezt, a vándorlások során sok mindent megtapasztaltak. Időben 60 nap körül. Ennyi idő kellhet ahhoz, hogy átértékelődjenek a dolgok. Ja, vagy egy súlyos betegség! De az ki a fenének hiányzik? Szembe nézni magunkkal az Út elején, és az Út végén!

De jól elszálltam! Jó lesz majd Csókakőn elfeküdni a vár alatti réten. Basszus, nem hoztam el a vékony polifoamot. Hogy megszoktak bámulni, mikor megállok, vagy megállunk egy-egy felkapott helyen. Bár mostanában már kevésbé. Egyre több a bringás. 10 éve alig találkoztam erre valakivel, ma meg már egy seregnyi bringást láttam. Bírom, mikor az átlag emberek kirándulnak. Szinte teljesen új, divatos sportruci, színben tökéletesen harmonizáló sportcipő, frissen borotválva, (nőknél alul, felül?) illatfelhő, stb. és megyünk kirándulni. Autóval a célig, onnan séta, megmutatjuk magunkat, cukrászda, óóó, vannak akik tüzet is raknak, szalonnát sütnek a lobogó lángokon. Ezek mennyire tudnak nézni, mikor, izzadtan, sárosan megállunk valahol pihenni. Talán az irigykedés miatt néznek ennyire? El tudom képzelni. Milyen érdekes. Szinte mindenki átlag ember akar lenni? Miért? Ne akarjunk átlag emberek lenni! Én nem akarok! Persze átlag alatti sem!

Micsoda seb! Itt 2 éve is megálltam fényképezni. Hol lehet az a kép? Lesz még egy. Mint egy tengerszem! Salzburg környékére kéne elmenni, az Alpokban nézegetni a hágókról a tengerszemeket. Idővel az is meg lesz, csak alig bírom kivárni. Erdély! Ó Istenem, mennyi hely vár még rám!"

 

Itt kell majd balra fordulni. Húzós emelkedő lesz, főleg ha siet az ember. Én most nem sietek. 250 méterről 430 méterre kell feljutni. Még egy biciklis. Talán most gurulhatott le. Csak köszönünk egymásnak, megkezdem a mászást.

34 kilométer, 431 méteres szint. A Horog-völgy itt kezdődik. A Vértes talán legszebb völgye, ahova autóval is el lehet jutni. (Sajnos.) Jobbra elmegy a Kék, balról a VM+, és a Z+ jelzés. Jó lesz most kilométereken át gurulni.

,,VM, Via Margaritarum. Ez is egy zarándokút. Anno elkezdtük bejárni, de még nem sikerült befejezni. Mennyi is lehet meg belőle? 200-300 kilométer? A Kéket is elkezdtük, abból is megvan vagy 700 kilométer. Csak befejezzük egyszer. Még be sem fejeztem, de már kezdeném elölről. Végigjárni egyhuzamban, elejétől a végéig! Nagyon-nagyon vonz! Semmi kihívás nincs a mai utamban. Végig ismerem. Csak legurulok ezen a szép völgyön, de semmi kihívás.

Vagy két éve télen, a Géza pihenő környékén találkoztam három túrázóval. 1 srác, 2 csaj. 20-22 évesek lehettek. Már nem is emlékszem melyik fősuliba jártak, pedig pár percig beszélgettünk. Nagy hátizsákkal törték maguknak a havat, végig a Kéken. Az árnyas völgyek hidegek voltak, (relatív hideg) -2 és -5 fok körül lehetett, a napos oldalon és 150-200 méteres szinten már olvadt. Most visszagondolva, az kihívás lenne most. Mondjuk az is, ha hirtelen jönne egy vihar. Nem hoztam meleg cuccot és esőruhát. Érdekes. Két csaj, egy fickó. Bevállalósabbak a lányok? Vagy csak véletlen?

7-8 éve két hölggyel találkoztam, na nem itt, az Tatán a Remeteség környékén volt, ők a zarándok utat járták. A nők tényleg bevállalósabbak, vagy az is a véletlen műve volt? Mikor is jártam itt utoljára? 2012-ben? Akkor a Gerecse-Vértes könyvhöz vettem fel a nyomvonalat. Milyen meleg volt! A völgy végénél mennyire áradt a fenyőkből a gyanta illata. A kabócák is gyakoroltak a hegedűjükön. Annál intenzívebben csak Horvátországba a Kamenjak-félszigetnél éreztem a fenyők illatát.

A kabócák zenéjéről is horvátországi bringázás jut eszembe. Idén kimaradt. Jövőre összejön? Mondjuk nagy terveim vannak, ha azok összejönnek, akkor nem bánom ha kimarad a horvátországi, vagy boszniai tekerés. Hogy áramlott fel itt a meleg levegő! Akkor jó volt fékezés nélkül lerobogni. Most jól esik csendesen csordogálni. Majdnem fázik a kezem. Hú de szép!"

A völgy elkezd kiszélesedni, a fák távolabb kerülnek az erdészeti úttól, a nap sugarai jobban elérnek.

,,Mekkora rét. Miért nem használják ki? Anno felterelték ide a teheneket, bőséges terített asztal ez számukra. A környéken talán már tehén sincs. Autók vannak. Eddig feljönnek és innen indulnak sétálni, vagy túrázni. Meg is értem őket és nem is. Megértem, mert a lehető leggyorsabban szeretnének kiérni az erdőbe, a hegyekbe. Órákat tudnak így megspórolni. Nem értem meg, mert miért nem kelnek fel korábban? Miért nem mennek több napra kirándulni? Ha csöpög az olaj az autóból, akkor ezt a szép tájat mérgezi?"

Követve a Zöld sáv jelzést, jobbra lefordulok az erdészeti útról. Itt lehetett érezni az erős fenyő illatot. Szinte már terpentines volt. A fenyőerdő most haldoklik. Nagy részük kivágva, a talpon lévők nagy része beteg, tűleveleik élettelenül az ágakra rászáradva. A fák várják a fűrészláncok marcangolását.

,,Mi lesz itt ezután? Mit lehet majd ide telepíteni? Egyáltalán telepítenek ide valamit, vagy a természetre bízzák? Mi fogja kibírni ezt a klímát. A talaj szegénynek tűnik. Milyen mélyen lehet a talajvíz? Ez is a globális felmelegedésnek köszönhető, vagy valami más is siettette a fák pusztulását? Talán akác lenne a jó megoldás."

 

Nini! Jobbról egy focipálya. Valami mozgás is van. Páran gombáznak. Távolban a focipálya felett elnézve, a tar dombtetőt fehér sziklák és piros levelű növények foltja borít. Csákberény szélét elérem. A kora délutáni nap szinte égeti az arcomat. Jobbra indul az aszfaltozott utca a falu közepe felé, balra folytatásaként egy köves út, szélén ifjú fákkal. Szép rálátás van az első pár házra, a két templomtoronyra. Háttérben félkörívben a Vértes. A Zöld kereszt jelzést megkeresve áttekerek a falun, irány Csókakő. Csákberény és Csókakő között úgy 240 méteres szinten egyenesen vezet egy dűlő. Balra messzire ellátni a sík terepen, jobbról hirtelen ugrik a Vértes 380-400 méterre.

,,Nagyon szép erre. Igazi őszi idő van. Jó felnézni a hegytetőre. A kertek és a fák sok-sok színben pompáznak. Hány kilométert tudnék ilyen úton, ilyen tájon letekerni? Meddig bírnám ezt elnézni? Felmenjek a várhoz, vagy ne? Valahol már enni is kellene. Egy szenyót hoztam. Kevés lesz, de sebaj. Még jó, hogy a kulcsban pótoltam a vizet, szomjazni legalább nem fogok."

Csókakő határában állok meg ebédelni. Szemben a vár. Míg ebédelek, 4 autó megy el. Nem sok szerencsére.

Begurulok Csókakőre, de a várhoz nincs kedvem felmenni. Az izmaim nem kívánják azt a mászást, a térdemet is kímélni akarom. Csókakőről legurulok a 81-es főúthoz. Balra Székesfehérvár felé, Sörédnek gondolom elmenni. A főúton Mór irányába is és ellenkezőleg is tiltó tábla van a bringások számára. Talán egy kilométert kéne a tilosban megtenni, de egy hang lebeszél róla. Nem szeretek ugyanazon az úton visszamenni amelyen jöttem, de most mégis ezt választom. A tempót picit haladósabbra veszem, mint jövet.

,,Sok főútról le vannak tiltva a kerékpárosok. Ez érthető bizonyos szempontból, de érthetetlen a NORMÁLIS közlekedés oldaláról nézve. Ha siet egy bringás, menjen a tilosban? Keressen más útvonalat, ami kerülőt jelent? Ez a kerülő egy 50-60 kilométeres táv esetén plusz 15-20 kilométert is jelenthet. Ráadásul nincs is kitáblázva. Ó de hányszor kerültem már tilosba azért, mert csak a főút volt kitáblázva. Nem is találok benne logikát. Kik határozzák meg az utak besorolását?

Jó lesz ismét elmenni a hegy alatt. Szép az a tető. Mondjuk a Horog-völgyben feltekerni kissé fárasztó lesz. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a nap végére? Mekkora lesz a különbség a fekvő és a hagyományos között egy ilyen hirtelen 100 után? A másiknál egy hónap kihagyás után, 60 kilométer után már fáj a fenekem, vállam, tarkóm. Másnap nehezen forgatom a fejemet. Persze a lábaim is megérzik, van izomláz. Most még nem fáj semmim. Jó, a combomat érzem, a térdem nem vészes."

Idefelé sokszor álltam meg, nézelődtem, fényképeztem, lassan is jöttem. Csákberényen gyorsan átérek, meglódulok felfelé a Horog-völgyön. Pár autó elhúz mellettem.

,,Szép volt Csákberény. Hangulatos település. Mennyivel emberbarátibb, mint a nagyváros. Számomra az alig lakott, de gondozott falvak is nagyon tetszenek. Közvilágítás csak itt-ott. Napnyugta után alig van mozgás. A házak sokszor közel sem olyan komfortosak, mint a városban. Hosszútávra nem választanék egy ilyen lakást, de mégis tetszik. Ki tud itt eligazodni. Tetszik, de mégis kifogásolom."

 

A kanyar előtt áll egy autó. Valaki áll mellette, megindul, tesz pár lépést. Mikor mellé érek, akkor látom, ketten vannak. Egy nő az autóban ül, a férfi az autó mellett áll. 55 év körüliek. Mindketten dohányoznak. Pár perce előztek meg, most itt megálltak bagózni.

,,Mi a büdös francért kell kijönni az erdőbe bagózni. Nekik ez a kirándulás? Nem azért megy az ember az erdőbe, hogy szép helyen legyen, tiszta levegőhöz jusson, kikapcsolódjon? Ezek autóval jönnek idáig, megállnak bagózni. Számomra ez nem érthető. Azt sem értem, miért kell megállni bagózni az emeletes házak előtt a járdán, vagy a bejáratnál. Aki szellőztet és nem dohányos, annak bizony bemegy az ablakán a bűz. Megint csak morgolódsz!"

Közben felérek a völgy tetejére. Még nem voltak fagyok, de a levelek csoda szép színeket vonultatnak fel. Gondolataim a már megírt dolgok körül mozgolódnak.

Kiérek a Majk felé vezető útra. Ahogy közeledik a mai túrám vége, egyre nyugtalanabb vagyok. Ennyi év után már tudom miért. Az útjaim elején még a napi rohanást nem tudom levetkőzni, a napi gondok foglalkoztatnak. A táv felénél kezdem magamat igazán jól érezni, majd az út vége felé ismét a napi gondok kezdenek el foglalkoztatni. Most is. Ezért kezdek ismét feszültté válni. A szél nem állt el, Majknak fordulva hátba kap. Az út lejt, ahogy gyorsulok elkap egy másik érzés. Eddig a lassú nézelődést élveztem, most a rohanás élménye kezd eluralkodni rajtam. Kipróbálom mit bírok. 30-35-40-45 kilométeres a menetsebességem. Egy időre beállok 50-re, mögöttem egy autó. Nem tud előzni, több kanyar van egymás után. Sajnos nem bírom tovább, vissza kell venni a tempóból, kiégett a combom, hirtelen elsavasodott.

,,Ismert, unalmas szakaszokat de jó lenne ilyen tempóval lenyomni. Micsoda távokat lehetne vállalni! Azért sok az a 40 kilométer/óra. Sok mindennek össze kell jönnie, hogy ezt egy órán át lehessen tartani. Persze sok edzés is. Jövőre komolyabban kéne venni a bringázást, mint idén. Mit kéne átszerveznem ehhez? Huh, az egész életemet! Mikorra tudnám átszervezni az életem ehhez? Hogy fogjak hozzá?"

Elérem Majkot, a tempómat még inább visszaveszem. Ég a combom. Hol pörgetve, hol lassan tekerek, váltogatom a ritmust, lazítom az izmokat. Ez így megy Környéig. Környe után próbálok erősíteni, de nem megy. Igen. Sok volt a kihagyás. Megérkezve a garázshoz remeg kezem-lábam pár percig. A fenekem, derekam, vállam, nyakam nem fáj. Ez a reku előnye. Másik bringán elfáradva az egész teste elfárad az embernek.

• Táv: 100 km
• Szint: 876 m