Bevezető
Ausztria. A hegyek országa. Bár közel van hozzánk, szombathelyiekhez, mégis kevesen vagyunk, akik elmondhatják, hogy minden szegletét, minden hegyét-völgyét ismerik. Életem során többször jártam kerékpárral az országban kezdve serdülőkorom egynapos burgenlandi kerekezéseitől egészen a 2002-es párizsi túráig, amikor Pungival (Pungor Zoltán) teljes szélességében megjártuk, majd folytatva a 2003-mas Alpok-Adria túrával, ahol Vámkával (Vámosi Balázs) a Mura-völgyében és Karintiában kalandoztunk, egészen a 2004-es olasz túráig, amikor a déli határvégen kerekeztünk végig Diával (Kustán Klaudia) egészen Villach-ig. De az ország legmagasabb vidékére, a Hohe-Tauern hegység közelébe még nem merészkedtem. Itt található ugyanis Ausztria egyik legszebb magashegyi hágóútja, a Grossglockner Hochalpenstrasse, amely minden kalandvágyó embernek megmozgatja a fantáziáját. Érdemes rászánni 10 napot, még akkor is, ha a túra felét már ismert és többé-kevésbé bejárt útvonalakon kell megtenni.

A túrát – az Írországhoz hasonlóan – Vámkával közösen szerveztük, ez már sorrendben a harmadik közös nagyszabású vállalkozásunk volt. Az útvonaltervtől kezdve minden lépést közösen csináltunk e-mailen tartva a kapcsolatot. Ez eddig mindig bevált! Ami viszont merően más volt az elmúlt évhez képest, az a résztvevők toborzása. Amíg az ír túrára szinte „tolongtak" a jelentkezők, addig a hegyek világa már kevesebb embernek mozgatta meg a fantáziáját. No meg hát kellő felkészülés és erőnlét nélkül nem is szabad elindulni egy ilyen nehéz terepre. Június közepén már biztossá vált, hogy csak ketten indulunk útnak. Ez némiképp módosította a túratervünket is, miszerint autóval, utánfutóval tesszük meg az utat Linz-ig, kihagyva a Duna-menti szakaszt. A magas üzemanyagköltséget ketten nem akartuk bevállalni, így a tervezetthez képest 2 nappal korábban Rajkától indultunk útnak. Vámka az indulás napjának délelőttjét még munkával töltötte, s a koradélutáni órákban apukája vitt le minket a határmenti városba tetőcsomagtartón a két kerékpárral.

1. nap (2006. július 11. – kedd) - Ráhangolódás
Szinte izzott az aszfalt mikor a rajkai vasútállomás parkolójában kiszálltunk Vámkáék légkondicionált Toyotájából. Pedig már délután 4 óra volt. Pár perces pakolás után nekiindultunk a már jól ismert útnak észak felé. Öt percen belül már Szlovákia területén haladtunk, majd újabb fél óra múlva átléptük az osztrák határt. Célunk a mai napra csupán az volt, hogy a rövid időkerethez képest próbáljunk meg minél több kilométert megtenni a következő napok megkönnyítése végett. Így aztán az estig kitartó hőség ellenére nem pihengettünk, hanem haladtuk szépen, folyamatosan.

Hainburg után átkeltünk a Duna felett, s rátértünk az általam már jól ismert nyílegyenes Duna-töltésre. Ez a sík, mocsaras vidék nemzeti park, bár ez csak az állatoknak lehet jó, mert számunkra iszonyatosan unalmas, egyhangú, hosszú egyenesek következtek. Bal oldalt ártéri erdő, jobb oldalt szintén erdős, mezős vidék. Ezen kívül semmi. Sem a Duna, sem pedig más nem látszik, csak a végtelennek tűnő aszfaltcsík előttünk. Este 7 óráig tekertünk a gáton, majd letértünk a folyam partjára. Naplemente környékén hatalmas szúnyograj lepte el a vidéket. Hát igen! Nemzeti park. Itt aztán nem lehet beleavatkozni a természetbe. Gemencen is ugyanez a helyzet. A szúnyog a domináns faj, az emlősök meg csak szenvedjenek. Pláne mi, „simabőrűek". Virslit melegítettünk vacsorára, majd gyors fürdés következett. Tekintettel a tiszta, meleg időre csak a belső részét állítottuk fel sátrunknak. Ez megvéd a vérszívóktól. Reggelig nem is bújtunk elő. A sátorból figyeltük a Duna nagy hajóforgalmát, amíg el nem aludtunk.

• Rajka – Jarovce – Kittsee – Hainburg – Schönau
• Táv: 62,2 km
• Estig megtett összesített túratáv: 62,2 km.

2. nap (2006. július 12. – szerda) - Donauradweg
Reggel 7-kor keltünk, s – mivel a 40 km-es szakaszon Hainburg és Bécs között egyetlen falu sincs a töltés közelében – egészen Bécsig tekertünk. Már reggel tombolt a hőség rendesen, s ez már csak fokozódott a nap során. A belvárosba nem tekertünk be, a Duna partján találtunk egy boltot. Végigtekertünk a folyó mentén. Bécs dunai szakasza teljes egészében különbözik Budapestétől. Itt csak a kikötött hajók és a hidak számából lehet arra következtetni, hogy nagyváros van a közelben. Így aztán gyorsan elhagytuk a fővárost.

Délelőtt egy átlagos szembeszeles szakaszt nyomtunk a Duna-menti forgalmas kerékpárúton (Donauradweg). Csupán a greifenstein-i erőműnél futottunk bele egy lezárásba. Egy mentőhelikopter szállt le keresztbe az útra, s egyenruhás emberek terelték vissza a kerekeseket. Valószínűleg vízihullát szedtek ki a folyóból, vagy ilyesmi. Mindenesetre elég rosszul jártuk, mert mire megkerültük a helyszínt, arra már hangos berregéssel távozott a légi jármű. Útközben elég sokat nosztalgiáztam, hiszen lépten-nyomon a 2002-es párizsi túránk emlékeibe botlottam, Pungival már oda-vissza megjártuk a kerékpárút ezen szakaszát.

Tulln városáig jutottunk ebédidőre. Boltot nem kellett keresni, pontosan tudtam, hogy hol van. A főtéren sziesztáztunk egy kicsit, majd nyomás tovább. Nem sokáig tekertünk a rekkenő hőségben, hiszen hamarosan egy király szabadstrandra bukkantunk. A legmelegebb órákat fürdéssel és napozással töltöttük. A közelben található Ausztria egyetlen atomerőműve, melyet – lakossági nyomásra – soha nem helyeztek üzembe. Erről egy jó nagy tábla ad tájékoztatást. Itt a kerékpárút mentén szinte mindenhol találtunk információs anyagot térképpel, rajzokkal német és angol nyelvű leírással.

Délutánra kissé romlott az idő. Felhők jelentek meg és az eddiginél erősebb szembeszél köszöntött ránk. Áttekerünk a kihalt atomerőmű területén, melyet – mint minden ilyen létesítményt – folyóparthoz közel építenek. Rövidesen elértük a Wachau-szoros bejáratát. Mautern községben vásároltuk vacsorához valót, majd – rövid keresés után – egy kavicspadon találtunk alkalmas táborhelyet. Konzervet kajáltunk, s este még hosszasan nézegettük a szoroson áthaladó hatalmas vízi járműveket. Este mindig nagyobb volt a forgalom, általában ekkor indultak útjukra a hatalmas folyami luxushajók, valamint folyamatosan pöfögtek a felfelé szinte lépésben haladó teherszállító uszályok is.

• Schönau – Lobau – Bécs – Tulln – Mautern – Aggsbach Dorf
• Táv: 132,67 km
• Estig megtett összesített túratáv: 194,8 km.

3. nap (2006. július 13. – csütörtök) - Egy látványos Duna-menti szakasz
Köd úszik a Duna felett, nem is látjuk a Wachau-szorost körülölelő hegyeket, amikor elhagyjuk táborhelyünket. Az egyre erősödő Nap persze hamarosan semmivé foszlatja a felhőket, s ismét egy kemény kánikulai napnak nézünk elébe. Lassan bemelegedve érjük el a szoros túlsó végét, s ezzel együtt Melk városát, mely a Duna fölé nyúló apátságáról kapta hírnevét. Rövid városnézés, reggeli, majd bele is kezdünk a mai szakaszba. Átkelünk a Melk-folyón, s enyhe szembeszéllel haladunk a következő híres Duna-áttörés, Struden felé. Ez talán még hangulatosabb és szebb is, mint a nála jóval híresebb Wachau. A meredek parton, lombos fák alatt haladó kerékpárút szinte végig árnyékot tart nekünk, így jó hangulatban kerekezünk.

A rövid áttörés után a folyamtól távolabb mezei utakon kerekezünk, szinte már jó érzés a folyton kanyargó Duna látványától megszabadulni. Ezt a szakaszt tettük meg térdig érő (ár)vízben Pungival Párizsból hazafelé. Ebben a hőségben most biztosan jól esne a víz, ha nem is ilyen mennyiségben. A következő – dombra épült – település Wallsee. Hiába tekerünk azonban fel a faluba, a boltok mind zárva vannak. Már az osztrákok is sziesztáznak! Ilyet se hallottam még! Jobb híján megesszük azt, ami reggeliről maradt, üccsi helyett Vámka kever jó kis „Bolero" italporból valami löttyöt. A nevéhez képest elég iható. Pihengetünk még egy kicsit az árnyékos kihalt főtéren, aztán legurulunk az erőműhöz, s átkelünk rajta a Duna bal partjára. Kissé elkavarodunk, ugyanis a jól bevált Donauradweg-jelzés eltűnik, helyette kapunk egy csomó másikat, így aztán csak úgy találomra haladunk a néptelen falusi mellékutaknak „álcázott" kerékpárutakon. Hamarosan azonban találunk egy térképet, mely alapján visszakanyarodunk a Dunát-követő útra. A következő nagyobb városunkat – Mauthausent – ½ 3-ra érjük el. Hangulatos városka, csakúgy, mint mindegyik, amelyiken áthaladtunk. Így hát nem is maga a város tart érdeklődésre számot, annál inkább a felette a hegyekben lévő „Lager Mauthausen" II. világháborús náci koncentrációs tábor. Ha már itt vagyunk, feltekerünk! Ez a párizsi túrán úgyis kimaradt. Még a 14%-os emelkedő sem tud eltántorítani minket. Csak pár kanyar és feltűnik előttünk a robosztus erőd. Pofátlanság, hogy belépőt kell fizetni! Auschwitzban az egész komplexum ingyen látogatható, ráadásul ez nem az osztrákok „érdeme"! Vámka inkább kint marad, én meg szépen belógok, ahogy kell! Megérte bejönni! Itt a romok helyett, -amit Auschwitzban mutogatnak- egy igazi láger van, gázkamrástul, krematóriumostul. Megdöbbentő látvány!

Egyórás nézelődés után indulunk tovább Linz irányába. Hamarosan elérjük a túra rajthelyéül kijelölt abwinden-i erőművet. Amit ettől a helytől megteszünk, az már a holnapi napból megy le. Ahogy közeledünk a nagyvároshoz egyre nagyobb lesz a népsűrűség, kerékpározó, futó, görkorizó emberek tömege mindenfelé. Az osztrákok aztán tudnak élni!

Hála a bezárt boltoknak és a kevés ebédnek kiégve, éhesen érkezünk Felső-Ausztria fővárosába. Első utunk a bolthoz vezet, majd a főtéren kajálunk. Itt aztán van élet rendesen! A Duna-töltés magányából jó újra visszatérni a civilizációba. De ahogy közeleg az este, úgy egyre inkább visszavágyunk a víz és a hajók társaságába.

Linz után egy jókora szakaszon megszűnik a kerékpárút, így kénytelenek vagyunk kitenni magunkat a főút forgalmának. Innen Passauig végig hegyektől övezve szorosban halad a folyam, melynek legszebb része a Duna-hurok a holnapi programunkban szerepel.

A város felett 10 km-rel ismét erőmű van a Dunán, már legalább az ötödik az osztrák szakaszon. A duzzasztott folyórész fürdésre alkalmatlan, így továbbállunk. Elkap minket egy futó zápor, de nem komoly. Ma is közvetlenül a folyam partján állítjuk fel a sátrunkat. Elpusztítjuk második (és egyben utolsó) konzervünket, s naplementekor ismét a hajóforgalmat szemléljük. Feltűnik, hogy ugyanaz a szlovák teherhajó halad el mellettünk, amelyik tegnap este is megelőzött minket. Hát nem lehet egyszerű ekkora súllyal, árral szembe haladni!

• Aggsbach Dorf – Melk – Ybbs – Wallsee – Mauthausen – Abwinden – Linz – Wilhering
• Táv: 149,61 km
• Estig megtett összesített túratáv: 344,5 km.

Folyt. köv.