Előzmények:
Az autóval Miskolcra érve Cobranco már várta megérkezésem. Kiderült, hogy még indulás előtt gumit kell foltozni, ez éjjel 11-kor nem egy jó mulatság, jó 3/4 óra elteltével nekiláthattunk a csomagok bepakolásához, a bringák felrakásához.

Az eltelt idő jó alkalom volt, hogy rendezzem a gondolataimat és ahogyan lenni szokott (na nem mindenkinél) bekattant, nem kértem ki a biztosítómtól az autóm zöldkártyáját. Tanakodás - telefonálgatás után arra gondoltunk, hogy bár nem kezdődik jól az indulás, vágjunk bele és majd meglátjuk mit dob ki a" gép ". Benzinkút, tankolás, és irány a Balkán, irány az éjszaka.

Az időjárás is próbára akarta tenni a kitartásunkat, helyenként jókora esőbe futottunk bele. Az éjszakai autózás gondolom mindenkinek ismerős, látni keveset lehet az elhaladó tájból, inkább fárasztó, mint felemelő. Szerencsére Cobranco nem nagyon fogy ki a szövegből, és hát azon kapjuk magunkat hogy kezd pirkadni. Valahol Pécs közelében vagyunk, látszanak a hullámzó dombok, és látszik a Mecsek.

A horvátoknál már nem haladunk úgy ahogyan szeretnénk, nagyon sok a település , de az ismeretlen és a látható táj már felkelti a figyelmünket. Ismét határ, ez már a bosnyák, Gradiska, az átkelés zavartalan , megnyugodtunk, így már lejutunk a tervezett helyig. Nem fizetős autópályán megyünk, jól haladunk, és az idő is derül, süt a nap.

Az 1. nap

Megérkezünk, Banja Luka, végre, parkoló, ismét pakolászás, átöltözés és hát, kezdődhet a bringatúra.

A város nagy és hosszú, sok a látnivaló, pénzt váltunk, bámészkodunk. A minaretek egymást érik, ortodox templomok amerre csak fordulunk, a mi szemünknek szokatlan, de ez egy másik kultúra.

A várost elhagyva a Vrbas folyó mentén szűk völgyben magas mészkősziklás hegyek övezik, ékítik a látványt. Csodálatos a folyó színe, gyors folyású zúgókkal teli élő energia,diszletként a gyönyörű idő.

Nem írom le részletesen, igazság szerint nem is tudnám, aki a filmet megnézi, vagy akár a mellékelt fotókat az látja a természetnek eme csodás arcát. Percről percre szeretne megállni az ember fényképezni, és bámészkodni. Szerencsére a bringa azért lehetővé teszi, hogy sok mindent megfigyeljünk. Mi tagadás, van egy kis forgalom, sőt inkább nagy, illetve nagyon nagy,

Bosznia egyik tranzitútján haladunk Dél felé. 12 óra körül megkordul a gyomrom, ideje lenne valami kaját bedobni, Cobranco közli, akárhol nem állunk meg, kell a megfelelő "körítés", díszlet az ebédhez, amit végül a Vrbas szolgáltat a számunkra.

A meleg egyre csak fokozódik,mire észbe kapok, Cobranco már a sodró lendületű hegyi folyóban küzd az életéért, megnyugtatok mindenkit, megússza a fagyhalált és néhány perc múlva már tekerünk is felfelé a kanyonon. A két részre osztott szurdokrendszer alsó felét elhagyva, nem várat az újabb látnivaló, jönnek a tavak.

Igazság szerint ezek mesterséges tározók,a Vrbas van felduzzasztva,sorrendben Bocac, Jajce 1 és a Jajce 2. Ha már Jajcét emlegettem, nemsokára az is következik, de előbb még néhány sötét alagút, meg viadukt, hatalmas hegyekkel körítve. Podmilacje, két templom, teljesen különbözik, egyik vagy ezeréves, müemlék jellegü, egyszerű, letisztult formákkal, a másik nagy, csicsás, modern, hivalkodó. Nekem mégis az előbbi tetszik.

Jajcéhez közeledve érzi az ember, hogy egy történelmileg eseménydús helyen jár. A nem túl régmúltban a második világégés idején, Tito innen irányította partizánjait. A magaslaton elhelyezkedő vár is azt üzeni felénk, hogy a középkor is eseménnyel volt teli. A városban a török időkből is sok építmény maradt meg jó állapotban. Na és a természet sem maradt le a látvány tervezetben, a húsz méter magas vízesés lenyűgözően szép.

Este van, szállást keresünk, beakad egy turistaszálló, nem drága, igényeinknek megfelel, majd még egy kis sétát teszünk a várhoz, fentről is pazar a kilátás, az óváros gyönyörű, bár negatív mementóként lövésnyomok figyelmeztetnek a nem túl távoli múlt eseményeire. Sötét van, hangulatos helyen vacsi, majd egy sör elfogyasztása, és már nem kell sok biztatás az alváshoz.

Írta: Thomas Endress

Videó Cobranco