Rendhagyó, mivel az indulás előtti elfoglaltságok, a felszerelés, az útvonal kigondolása is említést kap ebben a cikkben.

Az útvonal: Tatabánya-Pápa-Sümeg-Keszthely

Mondhatom magamat oly szerencsésnek, hogy pár rövid, és hosszabb túrát sikerült már megtennem életem során. Van jó bringám, (tökéletes sosem lesz, mivel ilyen nem létezik) felszerelésem, némi tapasztalatom. Sok fejtörést egy-egy út megtervezése, lebonyolítása nem okoz ezeknek az együttes meglétének köszönhetően. A most bemutatásra kerülő túra előtt elgondolkodtató az volt, hogy kezdjem el a legtávolabbi ponttól az útvonalak bejárását. Tatabányán lakom, a Keszthelyi-hegység van a legmesszebb. Vonattal menjek Keszthelyre? Mivel több napos útról van szó, vinnem kell a felszerelést, ami magában is súly. Többlet teherrel nem könnyű a kerékpárt emelgetni, (főleg egyedül) mert köszönhetően a rossz tervezésnek a legtöbb vasútállomáson lépcsőzni kell, sok esetben a vonatra is úgy kell felemelni a kerékpárokat. Nem részletezem tovább.

Az utazási idő sem 2 óra. 2 óra alatt közel 50 kilométert meg lehet tenni normál terepen. 50 kilométernyire a lakhelyemtől sokszor elmegyek, de az azért már nem minden héten történik meg. (Sajnos)

Teljesen ésszerűnek tűnik a lábon történő megközelítés.

Az első 50 kilométer legyűrése már rutinnak számít, sokszor bejárta az ember. A második 50 kilométer már ismert, de mutat új dolgokat, kezd inspiráló lenni. Ez fölött kezd már igazán érdekessé válni!

Indulás előtti nap este pakolás, a reku málházása, szendvicsek készítése, izotóniás ital bekeverése, majd a Pápa utáni útvonal kiválasztása, felírása egy A4-es papírra.

Nem szeretek korán kelni, de most a 7 órára tervezett indulás miatt 6-kor felkelek, így 7 óra után sikerül nekivágni az útnak. (Hosszabb út esetén természetesen még korábban indulok.) A lehűtött szendvicseket, 1liter tartalék vizet, 2 doboz sört egy bélelt, kerékpár csomagtartójára rögzíthető táskába teszem, így 5-6 óra múlva is hidegek még 30 fokos melegben is.

Magyarországi túráim során hosszú évek óta hűséges társam még egy autóstérkép és egy GPS. A kettőre együtt van szükségem, de így is vannak rosszul választott irányok.

A térkép, pontosabban autóatlasz, 1:200000 léptékű, 1995-ös kiadású. Időnként keresek újabbat, de nem találtam még megfelelőt. (Talán létezik valahol.) Ezen az atlaszon nagyon sok földút is jelölve van.

A GPS-re az útvonal rögzítése miatt van szükség, de nagy segítséget nyújt ha földútra térek és jelöli a pontos pozíciót. Útvonal tervezésére is jó, de csak bizonyos körülmények között. Hajlamos arra, hogy a kerékpárra állított tervezés esetén hatalmas kerülőkkel tervezzen le egy-egy utat. Oda kell rá figyelni.

Felpakolva a járgány, valószínűleg minden fontosat eltettem, így picivel reggel 7 után indulás. Reggelire igyekszem jó laktatót enni, pl. hagymás-szalonnás tojásrántotta. Nekem bevált. Már próbáltam a müzlit is, de két-három óra múlva vicsorogtam az éhségtől.

Már az út elején nem a leggyorsabb, nem a legrövidebb irányba állok be, mert Tatán egy barátomnak kell valamit átadnom. Ez az első 10 kilométer jó arra, hogy a csomagok összerázódjanak. Tatáról Környének veszem az irányt, Tatáról ritkán megyek arra. Környe után Bokod következik, ahol ismét kerülök egyet, az Oroszlány felőli bevezető úton megyek be. Bokod központjából Kocs felé, majd Kisbérnek kell tartanom. Kisbérig jól ismerem az utat, nem kell megállni tájékozódni, fényképezni. Kisbéren már 57 kilométernél tartok. Ez már a Bakony lába. A Bakony nyugati oldalán tekerek végig, kerülve a nagy szintkülönbséget, Bakonyszombathely-Gic-Pápateszér-Csót és Pápa útvonalon. Gicnél már olyan területen vagyunk, amit a Bakony bejárása során érintünk.

Pápát elérve 110 kilométer van a hátam mögött. Csomagokkal megpakolva, a plusz súllyal már érzem a lábamat, jó lesz egy kis pihenés, étkezés. Az első söröm is itt nyílik, a menet közben elfogyasztott izotóniás ital után a kesernyés íze kellemes. A szendvicsek pótolják az elégetett kalóriákat.

Milyen szendvicseket viszek?
Egyik kedvencem a teljes kiőrlésű zsemle. Félbevágás után az egyik felét megöntöm oliva olajjal, a másik felére vaj kerül. Jó vastagon, elvégre szükség van a koleszterinre. Házi sonkából szeletek, hagyma és paprika.

A több napos túrára mit is viszek?
Hideg és meleg időre felkészülve megfelelő öltözet. Esőruha, elsősegély felszerelés, fényképezőgép, tisztasági felszerelés, hálózsák, függőágy, papucs, kés, edény, gázfőző, levespor, szerszámok, tartalék belső stb. Súlya és terjedelme is van ennek a csomagnak, amit átgondoltan kell összeállítani, felpakolni. Természetesen a fentiek nem kötelezőek senki számára.

(Menet közben fogy az ennivaló, a víz, ezekkel könnyebb lesz egy időre a kerékpár, de aztán pótolni kell mindent. Azzal ne számoljon senki, hogy a túra végére sokkal könnyebb lesz a batyuja.)

Pápán egyenesen át Dákának, Pápasalamonnak tartok. Ez a rész már ,,ismeretlennek" számít, figyelni kell a kigondolt útvonal követésére. A papírlapra az érintendő települések vannak sorban felírva. Persze az eligazítótáblák meg tudják viccelni az embert, mert sokszor olyan város neve van kiírva amit nem is érintek. Ekkor kell a térkép.

Pápasalamon után Noszlop következik. Jobbról jól látszik a Somló, mely mindig is vonzott. Mikor jártam erre majd mindig elmentem bort kóstolni. Mikor jobbra Oroszi felé megláttam a leágazást gondolkodás nélkül fordultam irányba, megcélozva a hegyet. Orosziban a temetőnél állok meg, vége a számomra járható útnak, már csak egy ösvény marad. Kár volt a kapkodásért, most már mindegy. Ekkor kerül elő a térkép és ismét tájolom magamat a jó irányba. A GPS jelzi a temetőnél tovább vezető ösvényt, de nem tekerhető számomra. Vissza kell fordulni! A kitérés nem zavar, picit csak az miatt bosszankodok, hogy időt veszítettem. Ez miért is bosszant? Nem kell figyelnem senkire, nincs túratárs, csak magamat hajtom. Egy jó átlagot szerettem volna tekerni.

Ilyen baki sokszor van és bizony sokszor kerülök olyan helyekre is egy-egy ilyen hirtelen jött gondolatból eredő letérés esetén, ami elképesztő élményeket hoz, emlékeket ad.

Devecser-Csabrendek-Sümeg következik. Tudom, pár nap múlva ismét fogok erre tekerni. Amit most „egy szuszra" letudok, az hamarosan több bontásban kerül terítékre, aprólékosabban megismerve, bejárva. Amit most szemmel belátok, az pár nap múlva közelebbről lesz megnézve.

Jó érzés a GPS kijelzőjét megnézni, látni ahogy közelednek az újabb és újabb kiszemelt célok. Most Sümeg az. Végre felbukkan a vár, mosolygok magamban. Azok jutnak eszembe, akik tágra nyílt szemekkel hallgatnak egy-egy túrabeszámolót, és kételkedve fogadják azt, hogy naponta 150-200 kilométert is meg lehet tenni kerékpárral. Mikor a táv térképre van kivetítve, még inkább kétkedővé válnak és úgy könyvelnek el, hogy szeretek nagyot mondani. Hát, ez van.

Sümegen már 167 kilométernél tartok. A központban megállok, kis pihenésre, ételre, italra vágyok. Egy étterem teraszát szemelem ki magamnak. Babgulyást választok, míg kihozzák elnyúlok a székben, a lábaim nem tekernek, érzem ahogy kezd lassan kimosódni az izomsejtekből a tejsav.

A babgulyás elfogyasztása után újult energiával, de már nem egy tigris erejével vágok neki a maradék távnak.

Mikor nyeregben ülök, sokszor bosszant az út minősége. Mostani utamon is vannak ilyen részek. Számomra érthetetlen, miért csinálnak meg valamit rosszul, mikor azt jól is meg lehetne csinálni. Mint pl. az utak foltozása. A csatornatetők szintbe helyezése. Az útvonal megírásánál az már természetes, hogy ezeket a hibákat szinte minden esetben jelzem, de hazánkfia tisztában kell, hogy legyen ezekkel a gondokkal. Kedvünket azért ne rontsa el ez a probléma!

Sümegről Bazsi-Zalaszántó felé tekerek tovább. Zalaszántón régi túráim emlékei törnek elő, amiket a környéken már megtettem. Újra élem azokat az élményeket, és a mostanit is igyekszem mélyen magamba szívni. Sajnos lesz idő, mikor csak az emlékeiből él az ember. A rossz emlékeket igyekszünk elfelejteni, de a tanulságokat szűrjük le, és tanuljunk belőle. A jó élmények sokaságát pedig gyűjtsük és gyűjtsük és gyűjtsük. Remélhetőleg lesz alkalmunk arra is, hogy a tapasztalatainkat, élményeinket megosszuk másokkal is!

Keszthelyre a Sümegi úton érkezek meg. A jelölt kerékpárút sajnos nagyon rossz, csak poroszkálni lehet rajta, de már nem érdekel, a Kastélypark szinte karnyújtásnyira van. Ott fogom azt érezni igazán a megérkezés örömét.

A kastélykertben már csak tolom a rekut, nincsenek sokan, de jó páran érdeklődéssel szemlélnek. Mi van a homlokomra írva?

Egy padot kiszemelek magamnak egy nagy fa mellett, onnan az egész parkot, a szökőkutat, és ezt a gyönyörű épületet is belátom. 196 kilométert nyomtam le. Egy szép nap van mögöttem. Kellemesen elfáradtam, nem érdekelnek a hétköznapi gondok, felszabadultnak érzem magamat, az lebeg a szemem előtt, hogy a következő lépéseimet (Az előttem álló útvonalak bejárása) kristálytisztán lássam, rendesen felkészüljek rá.

Még bőven van időm a szállás megkeresésére, vásárlásra, a holnapi reggeli és szendvicsek elkészítésére.

Elővigyázatosságból még előző nap otthonról elkezdtem szállást keresni. Olcsó megoldások érdekelnek: vadkemping, kemping, kollégium, és végül magánszállás a sorrend.

Mivel a 2014-es esztendő nyara elég csapadékos volt, volt szerencsém párszor megázni. Nappal, éjszaka, minden napszakban. Ezt most szeretném elkerülni. Mivel az ég alja nem biztató, a kollégiumot választom, ami nincs messze a vasútállomástól. A túrák indulási pontjának ez kiváló!

A függőágy egyelőre marad a kerékpáros táskában.

A kollégiumi szállásomat este 7 körül foglalom el, a következő pár éjszakát itt töltöm.

• Táv: 196 kilométer
• Szint: kb: 900 méter
• Nehézség: Nehéz

Megjegyzés: Érdemes tavasz végétől ősz elejéig teljesíteni egy hasonló hosszúságú túrát. A nap korán kel, későn nyugszik, hosszúak a nappalok.