Nagy nap ez a mai: A kalauzom szerint 100 km-feletti napi távot fogok letekerni. Csomagtartóra felszereltem a kisebb túratáskáimat, majd jól megpakoltam, mivel változékony időjárást erős szembeszelet - természetesen a visszafelé vezető szakaszra - jósoltak mára.

Szeretem a reggeli indulásokat, főleg a koraiakat, amikor a pirkadat még éppen elkezdődik ott a távolban kelet felől. Jó nézni a természet ébredését, érezni a hajnali fűszeres illatát. Nézni a települések reggeli életét. Sokan igyekeznek munkába, egyesek közönnyel, mások meglepődve pillantanak rám, a csomagos turistára. Elkapok egy-két irígy pillantást is. Mint nem mondjak, jólesik.

Utam első tíz kilométere ismerős helyen vezet, hisz korábban már bejártam ezt az utat Mártélyig. Onnan viszont jön az ismeretlen! - gondoltam magamban és nagyon meglepődtem, hogy nem jött. Kiderült ugyanis, hogy Mindszent településen már jártam egyszer 18 éve... (Na ezt most így leírni kicsit fura.) Akkor Szegedre tekertem a Napfogyatkozást megnézni és Mindszent és Baks között kompoztam, mint most. Szinte semmi nem változott, eltekintve az alábbi fotón látható mindszenti hattyúkat.

(autó)Gumi hattyúk

Kompon

Baks és Csongrád között jó húsz kilométer van, és két településen tekerhetünk át. Az út kis forgalmú, a táj változatos érdemes kipróbálni. Csongrád igazi kisváros a Tisza partján. Rendelkezik egy (két) híddal is, amely a legmagyarabb folyó fölött ível át. Egyik a vasúté, a másik mindenki másé. Ha nagyon sietős az utunk a várost kihagyva kerékpárúton elérhetjük a hidat, illetve a folyó túlpartját, ahol Szentes városa várja az arra haladókat. Ha szeretnénk megnézni Csongrádot, akkor bátran irány annak centruma felé, majd északról utunkat állja a Tisza gátja és annak töltésén szépen elhajthatunk a korábban említett átkelőhöz.

Csongrád felé

Megérkeztem

Fölém magasodott "óvó" tekintettel a csongrádi kubikos

Szemet gyönyörködtető városkép

A Tisza töltése mellett kialakult egy szabadstrandos „bulinegyed" amely hívogatja a tikkadt vándorokat. Érdemes itt megállni kicsit pihenni. Tovább haladva a gáton a másik oldalt itt torkollik be a Körös, amelyből azonban a sok növénytől semmit sem látni. Látni viszont egy fantasztikus várat - amelyet bármely csemete szívesen bevenne, egy a tájba harmonikusan illeszkedő gátőr házat és egy a Tanácsköztársaságnak emléket állító beton emlékművet, amelyen a vörös csillag szép szürkére van festve...

Tisza part

A cölöpvár játékra hívogatja az aprónépet

A gátőrház romantikus épületei belesimulnak a tájba

A tanácsköztársaság egyik megmaradt emlékműve

A Tiszán átkelve Szentesre jutottam, ahol bizony megpihentem és jó néhány fényképet ellőttem a városról, mivel igen tetszetősnek találtam azt.

Átkelés a folyón

Szentes I.

Szentes II.

Szentes III.

Szentes IV.

Szentesről immáron erős szembeszéllel tekerhettem tovább végcélomig, Hódmezővásárhelyig. A kalauz ajánlotta 45-ös utat követtem, amelyet viszont az erős forgalom miatt én nem ajánlok senkinek. (Jobb a békesség, főleg ha van alternatív lehetőség is Szentes-Szegvár-Mindszent-Mártély-Hódmezővásárhely vonalat követve.) Az úton igen csak megküzdöttem az erős forgalommal és a széllel. Cserébe megkaptam az igazi pusztát 26 km-en át. Elhagyott és működő tanyákkal és füves legelőkkel. Ennek tanúbizonyságára álljon itt az alábbi kép.

A puszta

Fantasztikus hangulatot árasztó kilátó

A várost elérve kicsit csalódtam, nem lett meg a beharangozott 110 km, csak 90 km. Cserébe viszont új tájat, új településeket ismerhettem meg a legcsodálatosabb országban, amelynek neve: Magyarország.