Balatonlellén nyaraltunk, természetesen nálam volt a bringám is. Hiszen jól jön az, ha elugrik az ember a boltba, vagy hajnaltól 9-10 óráig (még felébred a család) szabad a vásár...

A reggel mindig csodás! Íme a korai indulás ajándéka.

Így történt, hogy egy kora reggelen útnak indultam Lelléről. Somogyban még sosem tekertem, de hamar rájöttem, hogy hasonlóan kiszámítható a terep, mint Zalában: Észak-Dél irányban haladva mondhatni sík. Kelet-Nyugat irányban viszont erősen hullámzik. Az emelkedők és lejtők hossza illetve meredeksége attól függ, hogy az előbb említett irányhoz képest mennyire hegyes, vagy tompa szöget zár be az utunk.

Lellét elhagyva Látrány felé vettem az utamat, majd Somogytúr után felhajtottam a 67-es útra, amely a Republic együttes dalában vált legendává.

"Boldog" sertések

A legelső érdekességet is itt találtam: egy farmgazdaságot, ahol a baromfi és a sertés szabadtartásos gazdálkodásban volt tartva. Nem is tudtam, hogy létezik még ilyesmi. Fura volt a disznókat az erdőben turkálni látni. A gazdaság kapuja nem a 67-es útra nyílott, így sajnos a nevét nem sikerült megtudnom, mindenesetre az itteni húsáruból érdemes lenne vásárolni, mert ez az igazi!

Somogybabod településén egyszerűen átszáguldottam. Csak mosolyogtam a főút mellett kétoldalt hosszan elnyúló település szerkezeten, amely nem állt másból mit az út mellett egy sor házból, illetve a házak mögött egy sor budiból.

Gamás

Hősök tere

Kísért a múlt

Ez itt kérem, Gamás legszebb fája!

A 67-esről Gamás irányába fordultam le, amely egy kis zsákutca település, viszont a térképem tanulsága szerint földúton át lehet tekerni Vityapusztára. Az út löszös, amely több évszázada létezhet. Erre utal ugyanis a kétoldalt fölém nyúló löszfal, amelybe az utat az évszázadok cipő és keréknyomai mélyíthettek ki. A csapadék már csak ráadásként csinált néhány kisebb vízmosást, amelyben az óvatlan bringás kereke is eltűnhet (bringással együtt), mint az alábbi képek is szemléltetik. Mindenesetre a képek ne rémisszenek meg senkit az út 99%-ban tökéletesen járható, de azt unalmas lett volna fotózni.

Vízmosás az úton

Vinyapuszta után Somogyvámos következett, amely arról nevezetes, hogy itt található a Krisna-völgy. Itt még sosem jártam, így gondoltam megnézem. A völgybe a bejutás nem ingyenes, a látogatóktól belépődíjat szednek, de „Ki korán kel, aranyat lel!" közmondásunk tökéletesen ráillett a mai napomra, mivel a szerzetesek csak 9-10 órától üzemeltetik a pénztárat, én pedig fél 8 magasságában minden gond nélkül betekertem és megnéztem. A vallási hely öntötte magából a nyugalmat és a harmóniát. (Mondjuk, ehhez biztos sok köze volt a reggeli látogatásomnak is.)

A Krisna-völgy bejáratát őrző elefántok egyike

Csend és harmónia

A Krisna-völgy után Somogyvár következett, ahol a Széchenyi kastélyt tekertem körbe. Sajnos az időm fogyott, így nem tudtam megkeresni az itt található Szent Egyed apátság romjait, pedig érdemes lett volna...

A Széchenyi kastély

Ami kimaradt: a Szent Egyed apátság (fotó: wikipedia, Kontár Csaba Attila)

A következő kilométerek gyorsan elsuhantak mellettem. Lengyeltóti, Szöllősgyörök, Szőlőskislak, csak egy apró villanás volt. (Eltekintve Tóti és Györök közötti szép hosszú emelkedőtől.) Muszáj volt sietnem, hogy a családi béke megőrzése érdekében időben visszajussak Lellére. Arra ugyanis nem számítottam, hogy a Krisna-völgyben több mint fél órát eltöltök majd nézelődéssel. (Bár nagyon megérte!)

A túra 72 km hosszúra sikeredett, ha erre jártok érdemes bejárnotok, mert szép helyeken vezet. Egyetlen apró bosszúságom volt csupán, amit most leírok nektek, illetve üzenem Somogytúr, Somogybabod, Szőllősgyörök, Szőlőskislat és (talán) Balatonlelle polgármestereinek:

Az hogy a járdát gyalog és kerékpárútnak minősítem, vagy kerékpárút néven felújítom a falu járdáit, az nem ér! Az 1,5 m széles járdácska, minden, csak nem gyalog és kerékpár út! Lehet, hogy statisztikában jól mutat, de a való életben semmit sem ér, ahogy a hamis adatok halmaza sem!

Egyébként, ha a mellette lévő országútra nem raktátok volna ki a kerékpárral tilos táblát, most egy szót sem szóltam volna...