Deja vu érzésem van. Mezőkövesden a vasútállomáson vagyok és a gőzöst nézegetem. (Ráférne egy festés.) Bélát várom, mivel az a tervünk, hogy legurulunk innen a Tisza-tóig. Jó egy éve indultunk innen a szellemfaluba...

Kerékpártúra a szellemfaluba

Először a szellemvárosok blogon hallottam róla és igen kíváncsivá tett. Nem volt kérdés, hogy meg kell látogatni ezt a falut. Az öröm az örömben, hogy az útvonal látványosságokban olyan gazdag, hogy mindenki számára ajánlani tudom. Ha érdekel, katt IDE!

Utunk első része azonos az egy éve tett túránkkal. Feledhetetlen a betonkockákból álló régi hadiút, amelyen a város elhagyása után zötyögtünk. Mielőtt rátértünk volna a Szentistvánra vezető útra, tettünk egy (felesleges) kitérőt. Meglátogattuk a régi katonai repteret, amely itt fekszik a katonai út végén. Sajnos bemenni nem sikerült, mivel a reptér korábbi áldatlan állapota megváltozott. Most már őrzés alatt áll…

A reptérhez nem érdemes bemenni.

Szentistvánon áthaladva megtaláltuk azt a táblát, amely a múltkor is felkeltette érdeklődésünket. Van itt egy kijelölt EuroVelo-s útszakasz, ami a Tiszához visz. Ez kerékpáros szemmel egy tipikusan sehonnan nem vezet sehova út, hiszen sem előtte (Mezőkövesdről), sem utána (Poroszlóról) semmilyen tábla nem jelzi létezését. Így csak az talál rá, aki áthalad ezeken a félreeső falvakon. (Lesz még érdekesség, lásd később!)

Ez az a tábla, ami miatt most itt vagyunk.

Négyes felé az EuroVelon

"Tiszásodik" a hangulat

Megérkezünk Négyesre.

Itt az itteni EuroVelo vége.

A táblázást követve elhagyjuk a falut és egy többségében jó minőségű aszfaltozott mezőgazdasági úton érjük el Négyes települést, ahol is ez az EuroVelos út el is tűnik. A falu után mi az aszfaltot is elhagytuk és a Rima-patak gátkoronáján tekerve értük el a Tisza-tó csillogó vízfelületét. Itt jobbra fordulva el sem lehet tévedni, Poroszló határáig a gáton tekerve élveztük a napsütésben fürdő természet nyugalmát.

Zúg a traktor, szánt az eke.

A Rima patak.

A csend és a béke harmóniája.

A patak torkolata.

A Tisza-tó gátján.

Lassan vége a vadregénynek a távolban már a 33-as út hídja látszik.

Az aszfaltra visszatérve elmondhattuk, hogy eddigi utunk legszebb része volt ez a kitérő. Ezt az itt készült képeink is bizonyítják. Túránkat megkoronáztuk egy halászlével, amely korhely halászlé néven futott a Fűzfa Hotel éttermében.

A mai menünk.

A Poroszló jelképévé vált épület (Tisza-tavi Ökocentrum).

A kecskesajtos

Mezőkövesd felé fordulva eseménytelenül telt utunk Borsodivánkáig. Azután egy tanyáról kiszabadult kutya falka hozott némi izgalmas sprintet a lábunkba. Egerlövő átlagos kis település lenne, ha a fő útján nem ez fogadott volna:

Mit is mondjak?

Ez nem egy itt feledett tábla volt, ellenőriztük (te is megteheted térkép programok segítségével) ez bizony a mai napig Lenin út. Nosztalgiázók paradicsoma lehetne ez a falu.

Lövőről kényelmesen visszatekertünk Mezőkövesdre, ahol kalandunk véget ért. Gyertek, csináljátok utánunk!