Tervbe vettük, hogy bejárjuk a Bringás Vándor Tábor hivatalos útvonalait, hogy bemutathassuk nektek. A Bringás Vándor nyomán sorozatban a 6 útvonalról olvashattok 3 szerzőnk tollából. Reméljük kedvet kaptok bejárni, vagy csemetéiteket elküldeni egy táborba. Szerintünk megéri.

Az előző részben bejártuk az útvonal Bükkszentkeresztől Upponyig tartó 50 km-es szakaszát. Ezzel gyakorlatilag átszeltem a Bringás Vándortábor Bükk-hegységen történő keresztül átvezető szakaszát. Így érkeztem meg a Heves-Borsodi dombságba.

A dombság útjai tapasztalatom szerint alacsony forgalmúak. Rendkívül kacskaringósak és számtalan emelkedő és lejtő ad élvezetet az itt kerekező turistának. Egész más mint a Dunántúli dombság. Ott kiszámíthatóbban követik egymást az emelkedők, lejtők. (Észak-Dél irányban szinte sík, Kelet-Nyugat irányban hullámzik.) Itt azonban nem! A maga rendezetlen valósága gyönyörködtet.

Putnok határában a Sajó fogadott, ez egy kecses rengeteg kanyarral átszőtt vadregényes folyó. A hídján megállva kicsit nézelődtem, mielőtt elindultam átszelni a várost. Egyszerű, minden látványosságtól mentes kis utcákban kanyarogva értem el a központot. Egyedül a város mögött húzódó hegyvonulatok mutatták a később rám váró megpróbáltatásokat. A központba érve a kerítés mögül megcsodáltam a Serényi család itt fellelhető kastélyát, amely az egykor itt található végvár helyén épült a 18. században.

A várost elhagyva a hangzatos nevű Szörnyű völgyben. Ennek a hegynek sajnos nem tudtam meg a nevét. Mindenesetre egy összefüggő erdővel takart párás, nedves hegyecske volt, amelyen egy vékony aszfaltozott út vezetett. Menet közben több kisebb halastavat is érintettem, még megmásztam még feljutottam a nyeregbe, ahonnan átfordulva egy rövid, de annál élvezetesebb lejtőzés volt a korábbi fáradalmaim jutalma. Ezen a részen már azt is néztem, hogy van-e éjszakai szállásnak megfelelő hely, de a párás, nedves völgy nem igazán nyerte el a tetszésemet. A lejtő végén kijutottam az erdőből és megérkeztem Kelemérre.

A mai nap lassan a vége felé közeledett és az előre kinézett második lehetséges táborhely megkeresése és megvizsgálása következett. A túra tervezésekor a GoogleEarth program műhold képeit használtam. Itt jelöltem ki három lehetséges táborhelyet. Az egyik lehetőség az előbb említett útvonalon lett volna, de a fentebb említett okok miatt meg sem fordult a fejemben, hogy ott valahol sátrat verjek.

A következő lehetőség Kelemér után, a Gömörszőlősre vezető út mellett volt, ahol egy erdőfoltot néztem ki megfelelő távolságra a közúttól. A helyszínre érve kiderült, hogy ez az erdő folt egy elég meredek helyoldalon található. A környék száraz volt, a főútról vezetett egy kis, ritkán használt utacska a hegyre. Ezt érdemes volt közelebbről is megnézni. Feltoltam a bringát az erdő felső részéhez, ahol a fák lombjai alatt egy szinte alig lejtő helyen megtaláltam a tökéletes sátorhelyet.

A bringáról lepakoltam, majd felállítottam a sátramat. Pont ráláttam a holnapi nap első településére Gömörszőlősre, amelyet a lemenő nap fényei bearanyoztak. A nap közben kezdett az ég alján eltűnni. Ez azonban engem már nem hátráltatott, hiszen a táborom elkészült. Pihenésként az alattam húzódó fantasztikus panorámában gyönyörködtem, miközben a nappali világ állatai az éjszakára készültek.

Szinte alig láttam már, amikor a gyomrom jelezte, hogy vacsora idő van. Fejlámpám fénye mellett a sátorban megvacsoráztam. A forró tea nagyon hiányzott, ahogy egy tál meleg étel is jól esett volna az egész napos tekerés után. Meg is fogadtam, hogy legközelebb hozok egy kis helyet foglaló konyhát magammal.

Másnap reggel a nappal együtt keltem. Hűvös volt még, így nem siettem a keléssel. Kényelmesen megreggeliztem, majd sátram külső rétegét elbontottam és kiterítettem száradni. A táborom környezete száraz volt, hiszen a nagy lombos fák alatt a talajon nem képződött harmat. Ez megkönnyítette és víz mentessé tette a sátor körüli járkálást, illetve hamarabb lehet tábort bontani.

Lent a völgyben ködös párás reggel fogadott. Gömörszőlős még csak ébredezett mikor begurultam a kicsinyke faluba. Úgy gondolom, ide érdemes ellátogatni mindenkinek. Van olyan izgalmas, mint Hollókő, csak kevésbé ismert. Az alábbi fotók magukért beszélnek.

Gömörszőlős a Putnoki-dombságban, a Keleméri-patak völgyében helyezkedik el a szlovák határ mellett. Zsáktelepülés, közúton csak Kelemér irányából érhető el. Az egyetlen magyarországi település, ami nevében még őrzi a történelmi Gömör és Kis-Hont vármegye nevét. A trianoni békeszerződés érzékenyen érintette, mivel a község nyugati széle országhatár lett, az ezen túli területek többek között a község erdőinek nagy része is Szlovákiához került. A településen érdemes megnézni többek között a Helytörténeti gyűjteményt, a Szabadtéri múzeumot, a 20. század elejéről származó gépsorral dolgozó gyapjúfeldolgozó műhelyt és a Református templomot.

Miután a falu egy kútjában kicsit megmosakodtam és feltöltöttem a vízkészletemet elhagytam azt, Kelemér irányába. Az országúton a köd még nagy volt, így esti szállásom előtt megálltam néhány hangulatos fotó elkészítése miatt.

Kelemér után már az Aggteleki karszt vidékén haladtam Zádorfalva, Ragály és Trizs érintésével jutottam el a tájegység névadó településére Aggtelekre, ahol az ország egyik legismertebb barlangrendszere helyezkedik el. Ennk bejáratát természetesen kötelező meglátogatni, így a mai első pihenőmet ott töltöttem.

A Baradla barlang Magyarország legrégebben kutatott, legismertebb, évszázadok óta látogatott cseppkőbarlangja. Az Aggteleki-karszton több bejárattal nyílik. Hossza meghaladja a 20 kilométert. Természetes bejárata Aggtelek község határában, a messziről fehérlő magas sziklafal tövében nyílik. A Jósvafő községig húzódó főág hossza hét kilométer. Az átlag 10 méter széles, hét–nyolc méter magas sziklaalagút, néhány helyen hatalmas teremmé szélesedik.

A barlang természetes bejárata ősidők óta nyitott, ott a neolitikum embere is menedékre talált. Az első írásos említése 1549-ből származik. 1825-ig csak 1,8 kilométer hosszban volt ismert. Vass Imre mérnök 1825-ben áthatolt az addigi végpontot jelentő Vaskapu vizén és feltárta a barlang mintegy öt kilométer hosszú főágát. A barlangról és a felszínről pontos térképet és leírást készített.

A barlanglátogatás megkönnyítése érdekében az első kiépítést 1806-ban végezték el. 1890-ben a Vörös-tónál egy mesterséges kijáratot létesítettek. 1922-ben a közel száz éve a barlang végpontját jelentő Színpad folytatásában 500 méter hosszú, új szakaszt tártak fel, amelyre 1927–1928-ban Jósvafő felől tárót hajtottak.

Tovább indulva elhaladtam a Vöröstó mellett, ahol a Baradla barlang egyik mesterséges kijárata található, majd megérkeztem Jósvafőre. Itt található a Barlang másik bejárata. A település, egyébként nagyon hangulatos az alábbi képek a falun átfolyó Jósva-patak mellett készültek.

Szinpetri településen található a világ legnagyobb könyve, amely A könyv mérete 4,18 x 3,77 méter. A 346 oldalas könyv 1420 kg-ot nyom. A rendkívül „könnyen” és „kényelmesen olvasható” könyvet 2010-ben készítették el. Gondolom sokan elolvasták már.

A következő település Szögliget, ahol az én illetve a Vándortáborosok túrája véget ér. A településről tovább haladva földutakon el lehet jutni Derenk nevezetes romközségéhez, illetve előtte a falu fölött húzódó várhoz is érdemes (gyalog) feljutni. Ez azonban már egy másik történet lesz.

• Túra hossza: 120 km
• Túra nehézsége: Közepes
• Túra terepe: Hegyvidék
• Szint: +2362 m,-2176 m
• Átlagos meredekség: 3.4 %

Kapcsolódó cikkek

A Bringás Vándor nyomán 1. rész Bükk-Aggtelek kerékpártúra 2/1

A Bringás Vándor nyomán 3. rész Őrségi kerékpáros vándortábor 2/1

Bringás vándortábor
A vándortáborok lehetőséget kínálnak a gyermekeknek, hogy tartalmasan töltsék el a nyári szünidejüket, élményeket szerezzenek, illetve megismerjék hazánk élővilágát.

További információk a BringásVándor weboldalán.