Reggel sikerült a tervezett időben elindulni. Nem a pakolásom sebessége nőtt, hanem a 3:30-as kelés segített. Az Eged-hegy régi ismerősként kacsintott rám, ahogy a még alvó Eger is. A város után egy dimbes-dombos, kacskaringós rész következett, ahol 20 km-en át szenvedtem a nagy melegben. Terepesen a kútnál összefutottunk egy páran, és panaszkodtam.

- Ez nehéz volt? Hisz alig volt benne szint, végig lehetett tekerni – jött a válasz.

Úgy tűnik fáradt vagyok. Ekkor határoztam el, hogy ma kevesebbet megyek. Nem vágok át a Mátrán, hanem annak szívében Kékes után a Szalajkaháznál fogok éjszakázni.

Kis pihi az erdészháznál

Recsken ismét összefutottam szlovák kollégámmal a város egyik pizzériájának kertjében ült.

- Sör van, pizza nincs! – üdvözölt.

Bemegyek és kiderült, hogy 2 perc és nyitnak, 52 féle pizzájuk van, és negyedóra alatt egy rendelés kész. Kint „Sörvan” barátommal megkonzultáltam a dolgot és rendeltem egy pizzát kettőnknek.

„Sörvan” jó fej, tudja a rendet, ő fizette az alkoholmentes citromos sörömet. Ebéd után ő még maradt, én azonban indultam, várt a Mátra. A 30 km-es mászás eleje aszfalt és kellemesen, árnyas volt. Ez nagyon jól jött, mivel piszok meleg volt. A domoszlói kapunál az út átbukik a hegy északi oldalára és gyönyörű panorámát (és tűző napot) ad. Itt a Felső-Tarjánka erdészháznál megpihentem, kicsit el is aludtam, majd három óra körül folytattam utam a csúcsig.

Jól esett ez a pihenés, feltöltődtem. Jól ment a hegy mászása. „Sörvan-t” itt szépen visszaelőztem. Szegény tolta a bringát, és szépen elmaradt mögöttem. A Kékesre felérni mindig élmény, most is az volt. Pláne, hogy a mára kitűzött cél már igen közel volt. Ráadásul addig szinte lejtett.

Kékes

Hat óra körül érkeztem meg és azonnal elfoglaltam az esőbeállót. Tábort vertem, rendbe raktam a bringámat és pihentem. A többiek pedig folyamatosan jöttek és mentek tovább. Nem mondom, rossz volt látni és éreztem a lábamban a bugit, de pihennem kellett.

Ma 106 km tettem meg 2000 m szintet másztam meg. Hátra van még 318 km. Túl vagyok a féltávon.

Az estém jól indult, itt táborozott egy rakat erdei vándortáboros gyerek. Megvendégeltek egy finom meleg vacsorával, -köszönet érte- és cserébe sokat kérdeztek én pedig meséltem. „Sörvan” itt hagyott el ismét.

Az éjjel a vihar sajnos nem került el, de az esőbeálló biztos menedéket adott. Nem áztam el. Így a 3:30-as kelés és 5 előtti indulás ismét sikerült.

Bár a vihartól megóvott a hely, a Mátra északi oldalát igen helyben hagyta. Megtépett fák, letört ágak, kidőlt fák fogadtak. Majd ez:

100% kaland túra. Éld túl a magasfeszültségű vezeték okozta akadályt

A magas feszültségű vezeték néhány oszlopa elfáradt és az útra dőlt. Elmenni mellette csak azért mertem, mivel egy kolléga kb. 5 perce előzött meg és nem láttam mellette.

A délelőttöm szerencsésen alakult, mivel eleinte főleg aszfalton tekertem hatalmas hőségben. Így értem fel a Medves fennsíkra, amely hazánk egy gyöngyszeme. (A tövében elterülő Salgótarjánról ezt már nem merném így kijelenteni.) Jó volt látni a távolban a Salgó vára.

Salgói várát

Dél felé fordulva és ismét közeledve Salgótarjánhoz, már érezni lehetett az eső hatásait. Kezdett kicsit ragadósabbá válni a talaj. Szerencsére azért még jobbára tekerhető volt. Miután beértem a Cserhát dombjai közé a cserháti agyag bizony megnehezítette az utam. Sajnos a tűző nap sem sokat javított a helyzeten. Sok-sok tolás, kerékpucolás után értem el egy kis települést, amely előtt „Sörvan” barátommal ismét találkoztam:

- Sör nincs, víz van! -jelezte lelkesen.

A kút vize nagyon jól esett ebben a hőségben, és ha már ott voltam, gatyára vetkőzve szappannal alaposan lemostam magamról az út porát és sarát. Jól esett, gondolom sejtitek mennyire.

Felfrissülve, új erővel pattantam a nyeregbe „Sörvannal” legközelebb este hat óra felé találkoztam Kisbárkányon, egy boltnál. Ahol közösen söröztünk egyet. Én mentest, ő nem. Majd mondta, hogy ő még kicsit marad tölteni a naviját, mert kevés benne a delej.

A Cserhát lenyűgöző látványa

Innen viszonylag kellemes utakon jutottam el Felsőtoldra, ameddig ma mindenképp el akartam jutni. Szállásom végül Kutasótól nem messze egy szép lejtős domboldal tetején lett, amely kaszálóként üzemelt. Itt hajtottam álomra a fejemet. A mai nap 127 km-t tekertem, 2 000 m szintet másztam meg. Hátra van még kb. 190 km.

Nyugalom, béke, harmónia Fotó HD

Az éjszaka egyszer csak felébredtem. Nagy volt a csend, majd hirtelen egy szélroham megbillentette a sátrat. A következő pillanatban hangos csattanással vágott le a villám. Ekkor realizáltam, hogy egy mező fölső szélén, egy alumínium vázas sátorban fekszem a viharban. Nem volt felemelő érzés. A következő dörrenés után kiugrottam a hálózsákomból, magamra kaptam az esőkabátomat és futottam a közeli fasorhoz. Ott egy kis tölgyfa tövében guggolva vészeltem át a vihart. Hogy meddig voltam ott nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy dörgött, ömlött az eső, folyt a víz és a sár körülöttem.