Ez nem hangzik túl csábítóan - még úgy sem, hogy hamar tisztázzuk, ezt külön kell érteni. A csónak a hátadon van a zsákban (vagy a bicajra erősítve), és amikor a vízhez érsz a bicajjal, csak felfújod, rápakolsz mindent, és általában kényelmesen csordogálsz lefelé, vagy harcolsz kicsit a zúgókkal.

Ezt egy átlagos kocsmai megállónál egy korsó sör közben persze nehéz elmagyarázni, mikor a helyi törzsközönség rácsodálkozik a dugig pakolt montira. Az arcokról ítélve ez kivágja a bostonszelepet, és a felét sem hiszik el annak amit mondasz.

A februári bikerafting túránk apropója az volt, hogy sürgősen ki kellett próbálni két új packraftot is. Az egyik a decathlon 500-asa, a másik egy Blackpike raft. Mindkettő szuper minőség, Tizippel (tehát pakolható a csónak belseje). Bikepackingban is meglehetős rutinunk van már, nagyon kis helyre nagyon sok cuccot el tudunk pakolni a bicajon, hála a saját készítésű táskáknak. A kormánytáskában a hálózsák, bivakzsák, meleg dzseki, a villatáskában a matrac, esőponyva - magyarul a hálószoba. A farzsákban a gardrób és konyhai cuccok. A váztáskák az egyéb apróságokat, szerszámokat, kaját rejtik, így a hátizsákban kap helyet a raft, neoprén, evező.

Bár szorosan nem ide tartozik, egyikünk sem származik aszfalton tekerős családból, szeretjük a havas, fagyott, vagy épp saras egynyomos ösvényeket. Így az első etap egy kiadós erdei, havas dózerutas, ösvényes túra Szerencstől a Telkibánya felett lévő Zöldmáj tanya romjáig -szuper bivakhely-, majd másnap a Kéked-közeli vízreszállóig.

Kora délutánra a csónakok már menetkészen ringatóztak a Hernádon. Az cuccok java a csónaktestben kapott helyet, vízhatlanul becsomagolva - ennek lék esetén van jelentősége-, a bicajon kívül csak az maradt a hullámdecken, amire útközben szükség lehet, kikötve, rögzítve. Az első kereket ki szoktam kapni, a bicaj pedig hátsó kerékkel előre fekszik a csónak elején, így minimálisan lóg ki oldalra, nehezebben akad bele a faágakba, és a szűkebb zúgókon is könnyebb navigálni.

A csónak felfújása egyébként az egyik oldalán nyitott, a szelepre tekerhető zsákkal pofonegyszerű, csak a végén kell tüdővel rátolni egy kicsit. Én a saját gyártású csónakoknál megszoktam, hogy a tömlőt fent hagyom, hogy a menet közben esetleg elszivárgó levegőt tudjam pótolni. Volt olyan túra is, ahol kifelé már nem is fújtam levegőt, csa a raftba. A folyamatos sziszegés kicsit ront az élvezeti értéken, de meg lehet szokni. Ez a probléma persze a gyári modelleknél nincs, de léket bármikor kaphatsz, és jó tudni, hogy a vízen is mehet bele a levegő.

Főképp téli evezésnél nagyon hasznos a spraydeck és a hullámkötény az evezőről becsepegő víz miatt. Ez pl. a dekás packraftról félig hiányzik, és opcióként sem lehet választani. Szükségmegoldásként pl. a bivakzsákot ügyesen hajtogatva és tekerve nagyon jól használhatjuk ilyen célra is. Az egész napos mínuszban ücsörgés ki bírja ám hűteni az embert még akkor is, ha erőteljesen evez. Sokat számít, ha bent marad a meleg levegő és kint a víz. Emlékszem egy éjszakai, téli Ipoly túrán a dunai kiszállónál a gázégőt nem tudtam meggyújtani a remegéstől:)

Bicajjal nehezített packraftokkal nem érdemes felfelé küzdeni a folyón. Az egyébként is elég lomha jószágok az ilyen módon lenyomott orral csak úgy szívják a kalóriát az evezősből, szóval irány a sodor. A Hernád viszonylag gyors folyású, megfelelő vízállásnál könnyen járható. Kanyargós, és gyönyörű. Pont a sok kanyar miatt rengeteg a jó kiszálló, vadkempingre alkalmas kavicspad. Néhol több méter magas löszfalak tornyosulnak a víz fölé, másutt pedig egészen lapos a rétekkel szegélyezett part. Mivel nem túl forgalmas, bőven látni vízimadarakat, hódot, sőt, nagy szerencsével vidrát is. Rőzsegátak előfordulnak, és a kavicspadoknál sokszor csak elég keskeny helyen tudsz átcsúszni sövénnyírás nélkül. A packraftot viszont pont erre találták ki: kis merülés, fordulékonyság, gyors irányváltás. Egy hosszabb csónakkal az orrodat már rég eltekeri a víz, vagy kitolja a farod, és nem érted pontosan mi is történik, ez itt pillanatok alatt korrigálható.

Zúgókra azért nem kell számítani, szigetet is csak pár helyen képez a hordalék. Ezeknél is könnyű eldönteni, melyik ágon evezzünk tovább - sőt télen még könnyebb, mert a kisebb, lassabb ágak be is vannak fagyva.

Hidasnémetitől pár kilométerre vertünk tábort, naplemente környékén. Ahogy lebukott a nap, pillanatok alatt összefagyott minden, nem volt melegünk, de egy forró leves sokat bír dobni a hangulaton. A kristálytiszta időben ponyvát sem húztunk, háló- és bivakzsák pont elégnek tűnt, azért hajnalban nem volt egyszerű összeszedelőzködni és vízre szállni. Szerencsére mire mindent felfújsz és bepakolsz, már átmelegszel annyira, hogy rávedd magad az evezésre. Egy hernádszurdoki átemelés után, egész Gibártig háborítatlanul csoroghatunk lefelé.

Nekünk sajnos most hamarabb ott kellett hagynunk a vizet, újra Szerencs felé vettük az irányt, immár bicajjal.

Amit megúszol, ha bikeraftolsz: a kocsikázást, a kötöttséget és igazodást. Elkerülöd a tömegsport látszatát is. Még többen néznek majd bolondnak. Viszont korlátlan szabadságot kapsz. Ha ezeket nem bánod, ez lesz a te sportod:)

Szerző: Chrien Károly