Elindulok, de az első házak közelében meg is állok. Rápillantok a telefonomra. Van net! Gyorsan letöltök egy táblázatot, amely megmutatja, hogy mely kerékhez milyen hosszt kell beállítani a kilométerórámon, hogy működésre bírjam. Ezzel és a felprogramozással jó fél óra elmegy.

Nehezen indul a reggel, nehezen melegednek be a lábaim. Kétségek gyötörnek, hogy a kilométerórám mennyire pontos. Még azon is elgondolkodom, hogy feladom az egészet. (Ez, most így utólag igen vicces, de ott akkor lelkileg kicsit megtörtem.) Jó egy óra és kb. 20 kilométer kell hozzá, hogy rendbe jöjjek. Herendre érve már minden OK, ami jó, mert itt üdvözöl a Bakony egy jó hosszú és meredek emelkedővel.

Az első órákban még fázom, hideg ez a Bakony, és a mászás sem melegít fel. Utána a lejtő sem élvezetes, mert olyan pocsék mély murvás az út, hogy csak lassan óvatosan lehet lefelé haladni.

Úton III.

Bakonybélnél jön a következő nagy mászás, majd óvatos lejtőzés a pocsék út miatt. Itt egy szederrel vértestvéri viszonyba kerültem: az a tüskéit, én a vérem adtam. Leérve a hegyről jött a következő pofon: Bakonykoppány és Fenyőfő között mély homok fogadott. Szégyen, nem szégyen szinte végig toltam. A Nap már teljes erejéből ontotta a meleget, így Fenyőfőn jól esett a nyitva lévő kocsmában egy citromos sör elfogyasztása. Ráadásul a tulajjal és a 2-3 törzsvendéggel jól el is diskuráltunk.

A nap egyik csodája ez után következett: Utam a Cuha-patak völgyében vezetett Zircig. Ha nem voltatok még ott, nézzétek meg, az egy csoda! Tovább tekeregve a Bakonyban a Széchenyi kilátó az, amit érdemes megnézni, a kilátás szerintem magáért beszél.

Széchenyi kilátó panorámája (kattints a képre!)

Fehérvárcsurgón búcsúzom a Bakonytól és Bodajkon már fel is tűnik a távolban a Vértes, amely a következő meghódítandó hegy.

Csókakőn egy kicsit megállok és a közkútnál végre szappannal ismét lemosom magamról az út porát. Sajnos ez a kút a falu közepén volt, s a helyiek igen furcsán néznek rám, de kit érdekel. Szinte újjá születtem! Itt csatlakozott hozzám egy kolléga, akivel napokon át előzgettük egymást. Panaszkodott, hogy rosszul aludt este, rossz helyet választott. Kérdezte alhat-e ott ahol én. Most mit tegyek? Mondjak nemet?

Partizán frissítő állomás. Mindent K Ö SZ Ö N Ö K !

Csákberénynél végre belekóstolunk a Vértesbe. Hosszú mászással üdvözöl, de ez már a nap vége. Még egy 20 km van a lábamban és vége. Lassan tekerek és már csak egy ideális táborhelyet keresek. Kőhányás puszta határában találok egy jó kis helyet. Az ottani étterem persze zárva, így a vacsora 3 db Cerbona szelet.

Már a függőágyban pihenek, letörlöm a telóról az aznapi utat, és illeszteném be a következőt, de térerő és mobilnet hiányában nem tudom a levelező programból kinyerni az adatokat. Amatőr hiba. A technika az idén nem kényeztet. Most örülök, hogy nem egyedül alszom. Holnap csak a kolléga segítségével tudok majd tovább haladni, amíg nem lesz net, hogy betöltsem a következő szakaszt. Ma 170 km-t tekertem, elég volt.

4. nap

• Napi megtett távolság 206 km
• 3100 m szint
• A túra alatt megtett távolság 692 km
• Kőhányáspuszta - Budapest

Reggel, a korai kelés és indulás pompás ajándékkal örvendeztetett meg: a tiszta felhőmentes égbolton feltűnt az ezer évente látható bolygó együttállás.

A mai terv Piliscsaba környékére eljutni. Az első kilométerek jól mennek, nem volt meg a reggeli szokásos világvége hangulatom, viszonylag gyorsan bemelegednek a lábaim, és fogynak a kilométerek. Kellemes meglepetés volt a 25. km után Szárligeten a hat óra előtt nyitva lévő bolt, ahol megreggeliztem. A menü majdnem hotdog, ami meleg kiflit takart, hideg virslivel.