Élménybeszámoló a nagy kerékpáros túránkról: Franciaország, Olaszország, Svájc és Ausztria.
Col de l'Izoard
Következő nap ismét munkát adtam a lábaimnak. Ezúttal a Col de l'Izoard csúcsa volt a cél. Ez az emelkedő akárcsak az első nap a Galibier a francia Briancon városából indult. Nosza átautóztunk és a már ismert helyen parkoltunk le. Az egész túránk során remek időt fogtunk ki, kivétel ez az egy nap volt. Szóval itt kissé jobban fel kellett öltözni. Felfelé félúton sajnos elkezdett esni az eső ami a csúcsig abba se maradt. Maga az út nem volt különösebben nehéz, az első fele kifejezetten könnyű és enyhe csak a közepétől kezdett el meredekebbre váltani. Viszont az eső miatt azért annyira nem volt komfortos mászni. A csúcsra érve ami 2360 méteren van, már kifejezetten fáztam így némi vásárolgatás az ott lévő pici üzletben illetve pár kép elkészítése után a körülbelül 50 m szinttel lejjebb található Napóleon menedékházba tértünk be egy meleg teára. Elég hangulatos kis hely volt annyi szent. Mire innen tovább indultunk lefelé már elállt az eső így a hazaút nem okozott gondot sőt kifejezetten élvezetes volt a lejtőzés Brianconig.
Egy kis bónusz: páromnak ezt a meglepetést vettem az Izoard tetején lévő szuvenírboltban. :)
Izoard lejtőzés
Hangulatos videó a Col Collective-től
Colle del Nivolet
Ez az a hely amire a túránkat szervező Tamás csak annyit mondott hogy emiatt a hegy miatt csinálta az egészet.
A képeket meglátva azt hiszem megértitek miért. De ne szaladjunk előre. A Nivolettől a következő szállásunk jó 150 km távra volt így Bardonecchiában összepakolva minden cuccunkat elindultunk Locanaba. Itt letettük a furgont és igencsak messziről, mintegy 40 km távról nekivágtunk az útnak. Az eleje a hegy lábáig nem volt különösebben nehéz, két húzósabb szakasszal találkoztunk: egy kisváros után akadt egy 15%-os rövid szerpentin illetve volt egy 3400 m hosszú alagút ami végig emelkedett még 12%-os meredekség is volt benne. A táj ahogy közeledtünk a hegyhez úgy lett egyre varázslatosabb. Az igazán komoly küzdelmek úgy 25 km megtétele után kezdődtek. Innentől egy dolog még jobban akadályozott minket, a szél. Egészen erősen fújt ugyanis, a szembe szeles szakaszokon nagyon kellett küzdeni hogy haladjon az ember. Láttam olyat aki már inkább tolta a bringát felfelé mert nem bírta. Mi azért megoldottuk és felértünk oda ahonnan a kilátás semmi máshoz fogható nem volt!
Egész egyszerűen meseszép, a legcsodálatosabb hely ahol valaha jártam! A csúcs egyébként 2612 méteren van. Utánam ért fel egy népesebb olasz csoport ők is rettentő boldogok voltak hogy megcsinálták. Meg is értettem őket mert nem volt egyszerű, nekem az oda-vissza út alatt jó 2200 m szintemelkedés jött össze.