A horvát tengerpart már régóta belopta magát a szívembe, s igyekszem ezt a varázslatos vidéket a fiaimnak is megmutatni. Az elmúlt tavasszal Hvar és Brac szigetein kalandoztunk, idén visszatértünk az egyik régi, klasszikus útvonalra, mely a parti hegyvonulattal hosszan párhuzamos Pag-szigetét járja végig. Horvátország ötödik legnagyobb szigetének keleti partvidéke a Velebit hegység felől átbukva érkező bóra szél hatására roppant kopár és sziklás. A szigeten mindössze 8000 ember él. Északi irányból komppal érkezünk meg, majd délkeleti irányban a Pag-hídon hagyjuk el a szigetet, majd a Paklenica Nemzeti Parknál visszafordulva már a magistrálén haladunk vissza északi irányba egészen Karlobagig. A túra utolsó felvonásában pedig felkaptatunk a Velebit köves útjaira és átkelünk az 1411 méteres magasságú Alan-hágón, ahonnan egy lendülettel gurulunk vissza a túra kiindulás pontjára, Jablanacba.

0. nap - 2023.05.25

Délután 4 órakor indultunk Budapestről autóval. Csabi gépe befért a csomagtartóba, a másik két gép kerekeit is kiszereltük, így jól tudtunk haladni. Nagykanizsán álltunk meg bevásárolni. Nem sokkal éjfél előtt érkeztünk meg Stinicába. A kompkikötő feletti dombon állítottuk fel a két sátrat, s gyors fürdés után nyugovóra tértünk a kellemesen enyhe, húszfokos mediterrán éjszakában.

1. nap – 2023.05.26. 53,97 km

Hajnali egy után a semmiből irdatlan szél kerekedett, egészen a reggeli ébredésig csapkodta sátrainkat, néha az az érzésem volt, hogy fejünkre dönti a ponyvát. Kialvatlanul, már reggel 7-kor talpon voltunk. Felautóztunk a benzinkútig, reggeliztünk, összeraktam a gépeket, majd levittem az autót Jablanacba, s visszafutottam a srácokhoz. Ezt a 250 méter szintet inkább egyedül tettem meg. Olyan szél volt a hegy felől, hogy futva sem volt könnyű haladni benne, nem hogy bringával. Nem akartam már az első 4 kilométeren teljesen lesokkolni a srácokat.

A magistrale reggel nem volt vészesen forgalmas, viszont nagyon oda kellett figyelni a széllökésekre. Végig fent kanyarog ezen a szakaszon az út, s nagyon oda kell figyelni, főleg a völgyekben lefutó áramlatokra, melyeket szélzsákos táblával előre is jeleztek. Legurultunk Prizna falucska védett öblébe, s amíg a kompra vártunk, megmártóztunk az Adria kellemes hűvös vizében. 11 körül indult át a komp, s negyed óra múlva már Pag szigetén gyűrtük az első kopár kaptatót. A táj itt olyan, mintha egy idegen bolygóra tévedtünk volna, minden kopár, növényzet csak elvétve akad. A dombon átbukva gyorsan megérkeztünk Novalja városába, s bevásárlás után hosszan elidőztünk a strandon. A védett öbölben nagyon kellemes volt a klíma, s a víz is melegebb volt, mint még reggel a Velebit lábánál. Találtunk egy elhagyatott felfújható vízi vidámparkot, így nagyban ment a játék, a csúszdázás, mászás. Csak délután 4 után indultunk tovább. A város után megerősödött a forgalom, de szerencsére nem sokat kellett mennünk a főúton, a sziget névadó városát egy néptelen földúton közelítettük meg. Meseszép volt ez a hosszan elnyúló öböl hangulatos falucskáival és a fölé magasodó hófehér sziklafalakkal.

Pagban söröztünk egyet, majd a város mellett található apró erdő rejtekében táboroztunk le. Tésztát főztem vacsorára, s az elmúlt mozgalmas éjszaka nyomait magunkon viselve gyorsan nyugovóra tértünk.

2. nap – 2023.05.27 77,24 km

Reggel fél 8 körül kászálódunk elő a sátrainkból. Pagban reggeliztünk, majd nekiindultunk a sólepárló telep mellett haladó, viszonylag sík útvonalnak. A szél mára sem csitult, de itt szerencsére védve voltunk tőle egészen a Pag-hídig. Megálltunk a sziget végén található erődnél, s óvatosan átkeltünk a 28 méter magas, 301 méter hosszú hídon. A terep dombosabb lett a szárazföldön, de szépen haladtunk, így nem sokkal dél után már fagyival és gumicukor hamburgerrel ünnepeltük a délelőtti szakasz leszárását Posedarje falucskában. Ez egy elhagyatottabb üdülőfalu, a védett Novigrad-i tengerre nyílik, melyet egy szűk szoros köt össze az Adriával. A vize is sokkal édesebb, ez rögön feltűnt.

Négy óra után vágtunk neki a délutáni szakasznak. Először át kellett kelnünk a Novsko Ždrilo-szoroson. A pirosra festett impozáns Maslenica-híd 55 méter magasan és 315 méter hoszan ível át a meredek falú szoroson. A túloldalon legurulva már karnyújtásnyira éreztük magunktól a Velebitet. Starigrad városában vásároltunk be vacsorára. Tíz kilométer után találtunk egy elhagyatott kis nyaralóházat az egyik öböl partján, bár az ablakai hiányoztak, mégis védettebb volt, mint nyílt terepen sátrazni. A szél ugyanis továbbra is nagyon erősen fújt a Velebit irányából.

3. nap - 2023.05.28. 76,11 km

Túránk harmadik napján vártak ránk a legnagyobb kihívások. Karlobag városáig az első 40 kilométert még a szorosan a tengerparton kanyargó magistrálén tettük meg. Ez az útvonal nagyon látványos, öbölről öbölre halad a meredek falú hegység oldalán néha karnyújtásnyira a tengertől Sok-sok tengerparti útvonalat bejártam már bringával, de váltig azt állítom, hogy ez a szakasz a legszebbek között van. A szél az öblökbe behajtva rendesen fogott minket, cserébe a másik oldalon tolt, így viszonylag jól tudtunk haladni, s a Karlobag előtti 130 méteres domb sem állíthatott meg. A városban ismét strandolás volt a program, s az egyetlen kicsi bolt meglepően nagy forgalma után csak délután négy körül sikerült nekiindulni a hegyes szakasznak. A Stara Vrata hágó irányába kapaszkodtunk fel, gyorsan alánk került a tengerpart. Nyolc kilométer és nagyjából 650 méter szint megtétele után egy mellékúton folytattuk a kapaszkodást egészen a Dabar-hágóig (nagyjából 900 méter). Innen megszűnt a meredekség és az aszfalt is. A kavicsos úton még 14 kilométer várt ránk a Kugina kuca menedékházig. A ház melletti elhagyatott épületben húztuk meg magunka éjszakára. A fiúk az 1600 méteres szintemelkedés és a kemény, kavicsos terep után gyorsan nyugovóra tértek.

4. nap - 2023.05.29. 58,06 km

A túra leghűvösebb reggele ezer méter felett köszöntött ránk. Még a végtelen erdőségekben reggeliztünk, majd szépen felkanyarodtunk az Alan-hágó felé. A fiúk teljesen kipihenték a tegnapi nagy menetet, új erővel vágtak neki az utolsó megpróbáltatásnak, melynek a túloldalán már a tenger képe fogadott megannyi hófehér szigettel. Beöltöztünk a guruláshoz, majd elengedtük a gépeket lefelé. 20 kilométer ereszkedés zárta a túrát egészen Jablanac falucskáig, ahol egy szuper fürdéssel és ugrálással zártuk a négy napos programot és délután negyed kettő körül elindultunk hazafelé.