Az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj. Egy már kihalt alfajából háziasították a kutyát (Canis familiaris). Védett faj.

Előfordulása

Magyarországi előfordulása az utóbbi évben ÉK- és DNy-Magyarországra, az utóbbi időben pedig – új előfordulási helyként a Duna–Tisza közére koncentrálódott. Az alkalmi előfordulások után megtelepedett a Zempléni-hegységben, majd az Aggteleki-karszton, végül a pedig a Duna–Tisza közén is. Később kimutatták megtelepedését a Nyírségben, a Bükkben, a Tiszaháton, a Sárréten, Békésben, illetve a Bakonyban is.

Élőhelye

Közép-Európában, így nálunk is a nagy összefüggő erdőségekben él, azoknak is a legkevésbé háborgatott részein, olykor kimondottan az alig járható hegyvidéki területeken.

Alaktana

Megjelenési formája hasonló, mint a német juhászkutyáé, de mellkasa nem olyan erőteljes, nyaka vastagabb, a feje szélesebb, robusztusabb, fülei elállóak. Szemei ferdén ülnek a fejen, a pupilla kerekded. Farka (szemben a német juhász kutyáéval) mindig lógó, hosszú szőrű, lompos farok. A szőr színezete, hossza és sűrűsége az évszak, a kor, az ivar és az elterjedési terület függvénye. Felső testtájai szürkésbarnák, feketés árnyalattal, az alsók szürkéssárgás fehérek. Nyáron a vöröses, télen a szürkés szín a domináló. Mellső lábain 5, a hátsókon 4 ujj van. Nyoma mindig nagyobb, mint a kutyáé. A farkas első két ujja közelebb áll egymáshoz, a rajtuk lévő karmok lenyomata egymás felé forduló, szemben a kutya szétálló karmaival. Ürüléke nagyobb, mint a kutyáé, formája azonos, sok szőr, toll és csontmaradvány lehet benne.

A farkas és a kutya nyoma és nyomképletei (Náhlik, 1990a)

Élettana

A farkas főleg rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban él. A falkák olyan önfenntartó szaporodó egységek, amelyben az egyedek együttműködve, közösen szerzik meg a táplálékot, és közösen nevelik a kölyköket – nemcsak a szülők, de a falka minden tagja, különösen a fiatalabbak. A falka létszáma az élőhely adottságaitól függően változik. Territoriális viselkedése erős, de a terület határait más szociális fajoktól eltérően nem ellenőrzi rendszeresen, mivel ezeket a határokat a szomszédos falkák kölcsönösen elismerik.

A magányos farkasok a háziállatokon kívül csak a beteg vadat tudják elejteni. Falkában vadászva is a beteg, legyengült egyedeket keresik – ilyenkor a természetes szelekciót is elvégzik – de képesek egészséges állatot is elfogni. A zsákmányt lassan, de kitartóan üldözik, s szabályos ráhajtással terelik azokat a zsákmányolást végző(k)re. Táplálkozására vonatkozóan hazai adatok csak megfigyelések alapján állnak rendelkezésre. Elsősorban a muflon, az őz és a szarvas képezte hazai táplálékát.

Szaporodása 

A hím sokáig, gyakran egy évnél is tovább udvarol a nősténynek, az ezután kialakuló kapcsolat azonban több évre szól; a két fél erősen kötődik egymáshoz. A szaporodás a domináns alfa-pár előjoga, vagyis a farkasokra a monogámia jellemző úgy, hogy a kieső alfa-egyed helyét a rangsorban következő veszi át.

A szaporodási időszak január és április között van, az északi farkasoké később, mint a délebbre élőké. A nőstény évente egyszer ivarzik, az ösztrusz 5–14 napig tart. A párzás után a szuka egy odút ás, amelynek bejárata először lejt, majd emelkedik a vízbefolyás gátlására. Az átlagosan 63 napos vemhesség után vakon és süketen születő kölyköket 3 hétig csak az anya neveli. A számuk változatos, általában 7, de akár 14 is lehet.

A kölykök nevelésében a csapat összes tagja részt vesz, így visszahányt eledellel táplálják is őket – halandósági rátájuk ennek ellenére nagy. A szülőodút 8–10 hetes korukban hagyják el. Játékaikkal ekkor már elkezdik kialakítani saját hierarchiájukat. A gyorsan fejlődő fiatalok 10 hónapos korukban kezdenek el a csapattal vadászni.

Ivaréretté a szukák 2 éves, a hímek 3 éves korukban válnak. Ekkor többnyire elhagyják a falkát, és megpróbálnak másikhoz csatlakozni, illetve újat alakítani. A vadászat és a dominanciaharcok közben szerzett sérülések a leggyakoribb halálokok. Állatkertben közel 15 évig is élhetnek.

Felhasznált irodalom:

• wikipedia
• vadászati állattan

Fotók:

• wikipedia
• vadászati állattan

A következő részben a vidrát, a hódot és a pézsmapockot ismerhetitek meg.