Dupla élvezet, a dupla károsítás árán?

Biztosan sokan látták már, amint az edzőtermekből, sportpályákról hazaindulók még indulás előtt a kapuban vagy parkolóban rágyújtanak egy rövid beszélgetés erejéig. Mert mint mondják: ilyenkor nagyon jól esik egy szál cigaretta!

A sport önmagában természetesen egészségünk javát szolgálja, és csökkenti azon rizikófaktorok egy részét melyek a dohányzás által felerősödnek (infarktus, stroke, szív és érrendszeri betegségek).

Fontos azonban megjegyeznünk, hogy még a rendszeres testmozgás sem segít minden kockázati tényező csökkentésében.

Sőt. Azokat, akik rendszeres testmozgás mellett dohányoznak, egy különösen káros szokás is hatalmába kerítheti.

Az intenzív mozgás hatására a szervezet oxigén szükséglete megnő, ezt kiszolgálandó a tüdő felületén található apró hólyagocskák kitágulnak, így biztosítva a megfelelő "üzemanyag" mennyiséget a test sejtjei számára a sportolás időtartama alatt.

Az öltözőbe menet elönti testünket a kellemes fáradtság és némi beteljesült mámorérzés, ami a mozgás és játék örömén kívül még más egyéb tényezőknek is köszönhető. Az egyik ilyen tényező a szervezetbe került magas oxigénszint, a tüdő (nem káros) "túlműködése" okán.

A napi extra igénybevétel befejezését, nem minden szervünk veszi azonnal tudomásul. Egy egészséges szervezetben a vérnyomás 5-15 perc alatt a normál értékig csökken és beáll a megszokottra.

Azonban tüdőnk amennyire gyorsan reagál a terhelésre (másodpercek kérdése) és tágulni kezd, olyan lassan (fél óránál is több) mire a szükséges és a szervezet számára gazdaságos állapotba áll be. Így történik hát, hogy némi oxigénmámorral fejünkben sétálunk a zuhanyzófülke irányába. A gyors tusolást és hajszárítást követően, már indulunk is haza. Tüdőnk légbuborékai némileg megtisztulva és még mindig szükségtelen mértékben kitágulva habzsolják a friss levegőt, és következik a dupla öngól.

A megrögzött dohányos minimálisan majd másfélórája nem gyújtott rá. A kedve jó, úgy érezheti magához vette az aznapi egészségcsomagját, letudva szervezete iránti kötelességét, majd westerni fenegyerek módjára rántja elő zsebéből a cigarettát.

Felmérések bizonyítják, hogy az egyidejűleg dohányzó és sportoló emberek körében egy edzés után elfogyasztott cigaretta elszívásának élvezeti értéke vetekszik az eddig verhetetlennek gondolt, reggeli kávé-cigaretta kombinációval.

És hogy miért öngól ilyenkor rágyújtani? Talán már ki is találtuk. A megnövekedett tüdőkapacitás mellett elszívott cigaretta dupla mennyiségű nikotint, mérget és rákkeltő anyagot juttat a tüdő eddig érintetlen részeire, mellyel duplájára gyorsítja a tüdő kiszolgáló képességének romlását. Ereiben dupla adag vörösvérsejtet alakít használhatatlan vérszemétté, és mindezt dupla élvezetként állítja be a dohányzó számára.

Azon a napon nem ritkán akár duplájára nő az elszívott cigaretták száma is. És az egészben a legborzalmasabb és leggonoszabb dolog az, hogy a teljesség élményét átélt nyugodt áldozat alig várja az eljövendő sportnapot, amikor ismét dupla élvezettel pusztíthatja magát!

A cikk eredetiben ITT olvasható!