3. nap

Ébredés után gyorsan útra kész vagyok.

A reggelimet és egy tartalék adag ennivalót a falusi boltban szerzem be. A reggelit még a bolt előtt megeszem, amihez gyorsan segítők is kerülnek. Két kutyus szegődik mellém, és mindenféle mutatványt csinálnak, csak adjak nekik valamit. Adok a kiflimből, amit finnyásan ott is hagynak, majd hamarosan engem is. Ezek nem voltak hű társak!

Bolt előtt

A tervem mára:

Őrimagyarósd-Körmend-Ják-Szombathely-Kőszegpaty-Kőszegdoroszló-Kőszeg-Röjtökmuzsaj.

Őrimagyarósdtól Körmendig nyugodt körülmények között lehet kerékpározni. Körmenden vannak rokonok, ismerősök, gondoltam meglátogatom Őket, de letettem a szándékomról. Egyiket meglátogatom a másikat nem, talán sértődés lenne belőle. Mindegyiket úgysem tudnám felkeresni, annyi időm nincs, rámenne az egész nap. Ráadásul váratlanul toppannék be. Ezt nem szereti mindenki.

Begurulás Körmendre

Körmend környékén felbukkan az első kerékpárútvonalat jelző tábla. Az Őrségben nem vitték túlzásba a kihelyezésüket (talán mára változott a helyzet), így nem is lehet elvárni, hogy az osztrák, német kerékpárosok nagyobb létszámban jöjjenek. Nincsenek ehhez szokva. Az ottani jelzések (főleg Ausztriában) minden elágazásnál, kereszteződésnél megtalálhatók, de ha nincs ilyen, akkor is 3 kilométerenként belebotlunk egybe.

 Kastély Körmenden

Körmend közepén balra fordulok, a 8-as főúttal párhuzamosan haladok pár kilométert Szentgotthárd irányába. Ez elméletileg egy kerékpárút, amit a járdából csíptek el, de nagyon rossz minőségű. Útpadkák, gyökérfelnövések, rá álló autók keserítik a közlekedést. Csomagokkal úgy 6-8 kilométeres sebességgel tudok menni, ami nem számít gyorsnak! A 8-ason se jó a helyzet, egymás után dübörögnek el a kamionok, teherautók.

Szerencsére Nagykölked felé tart egy mellékút, ami oldja a feszültséget. Tudtam erről az útról, ez szinte párhuzamosan fut a 86-os főúttal Szombathely felé. Arra tartok, de előtte megnézem a Jáki templomot. Még nagyon kicsi voltam, mikor szüleim elhoztak ide.

Ják!

Csendes falu, forgalomra idáig nem panaszkodhatok. 1-2 autó húzott csak el mellettem. A jáki templom híres bejáratát külön is lefényképezem. (még a mai napon pár településsel arrébb találok egy nagyon hasonló bejáratú templomot, az mondjuk nem ennyire díszített)

Jáki templom

Szombathelyre beérve megkavarodik az ember. A kerékpárosoknak kitett jelzés szerint próbálok menni, de összevisszaságnak tűnik az irányítás. Egy darabig kínlódok így, majd beállok irányba és a legegyenesebbnek tűnő útvonalat választom. Idegesítő ez a nagy forgalom, és főleg a útbaigazítás hiányossága. NEM CSAK ERRE A NAGYVÁROSRA ÉRTEM!

Szombathelyről kiérve Kőszeg az irány úgy, hogy a 87-es főutat elkerüljem.

Kőszegen kis pihenés, falatozás. Ettől a várostól többet vártam. Anno mikor erre jártam a családdal, nagyon sok kirándulóval, városnézővel találkoztunk. Most kihaltnak tűnik. Jóformán csak a helyiek mennek sietve a dolguk után. Talán a szeptembernek és a hétköznapnak köszönhető?

Következő megállóm Röjtökmuzsaj. Közeledve a település felé, találkozom pár német, vagy osztrák kerékpárossal. Mind nyugdíjas. Itt már érződik a Fertő-tó hatása. 

Röjtökmuzsaj, a rendbe tett kastély

Röjtökmuzsajon 8-10 éves koromban lehettem egy táborban. Azt próbálom megkeresni. Pár idősebb lakost megkérdezek, és útba igazítanak.

Alig ismerek rá. Talán SZOT üdülő lehetett annak idején. Még régebben kastély. Szépen felújítva, a park gyönyörűen rendbe téve. Öröm látni az ilyet.

Röjtökmuzsajt elhagyva egy településre beérve szép kis házra leszek figyelmes. Szépen felújított régi parasztház. Magamnak is elfogadnám. Nagyon széles utca. A ház előtti szép darab terület parkosítva, formázott bokrok, rózsák, muskátli.

Megállok, csodálom, majd keresem a fényképezőgépemet. Mielőtt kézbe vehetném a gépemet, németül rám köszön valaki. Visszaköszönök, mondom, hogy csak egy picit tudok németül. Kérdezi honnan jövök? Mondom Tatabányáról, magyar vagyok. Innentől már magyarul társalgunk.

Szép házikó

A házikó tulajdonosa az illető. Úgy 55 év körüli férfi. Megengedi, hogy fényképezzek. Elmondása szerint nagyon kevés magyar kerékpártúrázik. Nap, mint nap mennek erre németek, osztrákok. Szinte mind megáll és lefényképezi a házat. Büszke rá. Meg is értem, nagyon sok munka van benne. 

Azt hitte én is német vagyok. Örül annak, hogy azért itthon is vannak olyanok, akik kíváncsiak a világra, próbálják az életet más szemszögből megismerni és élni. 

Beinvitál a házba, ott még beszélgetünk 10-15 percet.

Jó volt megismerni egy ilyen embert. Tetszik a mentalitása. Sokkal több ilyen emberre lenne szüksége ennek az országnak. ÉS! Meg kellene az ilyeneket becsülni!

Innen még tekerek pár kilométert és egy faluban találok szállást. Napközben még príma idő van, de ahogy a nap közelít a horizonthoz, gyorsan hűl a levegő. Ez fokozottabban érezhető a települések között. Az erdő, vízpart, learatott mező leheli a hideg levegőt.

Ez évi túrám utolsó szálláshelye

A faluban érdeklődöm a kemping felől, útba is igazítanak. Az utolsó utca Jobbra! A kemping üres, sehol egy árva lélek. 

Vissza a falu központjába, (a kocsmához) és kérdezem merre találom a kemping gazdáját.

Több válasz is érkezik, melyből sikerül összerakni a keresendő helyet. Az eredmény 99%-os. Először a szomszédhoz csengetek be, de nincs harag, mutatja melyik ház az igazi.

Pár perc múlva kulccsal a kezemben kerekezek végig ismét a falun és foglalom el az általam kiválasztott szobát. A kemping tulajdonosa el sem kísért, majd másnap reggel vigyem vissza a kulcsot és elszámolunk. Nagyon kedvesek.

A kemping udvara

Az összes ennivalóm elfogyott, itt a faluban már bolt sincs nyitva, az étteremben sincs mit enni, így csomagok nélkül áttekerek egy másik településre, ami a 85-ős főút mellett fekszik, talán Vitnyéd és ott vacsorázom. 

Egy aranyos, csinos pincérhölgy szolgál ki. Két sört is kérek. A másodikat a vacsora után, csak azért, lássam milyen szép mozgása van a hölgynek.

4. nap

A mai nap a hazatérés napja. Ha nem jön közbe semmi, akkor Pápáig lábon megyek, onnan pedig Tatabányáig vonattal.

Szarvasok a reggeli fényben

Az útvonal: 

Gyóró-Cirák-Beled-Vadosfa-Páli-Vág-Kemenesszentpéter-Egyházaskesző-Nemesgörzsöny-Nagyacsád-Pápa

Vonatoztam már többször is kerékpárral, csomagokkal, és nem tartozik a kedvenceim közé. 

Egyik lehetőség: Pápa-Győr, itt átszállás és úgy Tatabánya, gyorsan elhessegetem ezt az ötletet. 

Másik: Pápáról közvetlenül megy vonat Tatabányára. Ezt a megoldást választom. Nagyon hosszú ez a szakasz (időben), de van időm. Mint később kiderül, rendkívül unalmas utazás volt.

Még Pápa előtt, messziről valami furcsát látok. Egy magasfeszültségű villanyoszlopon valamik furcsán imbolyognak. Ahogy közeledek egyre élesebben rajzolódik ki a kép. Emberek dolgoznak a magasban. Megdöbbentő így látni az arányokat. Ilyen oszlopokat már százával láttam. Hogy ilyen mérete lenne, az csak most tudatosul bennem igazán.

Emberek a magasban

Kis falvakon megyek át. Tiszták, csendesek. Sajnos sok helyen érezni lehet a falusi világ kiszolgáltatottságát a városival szemben. Öregszik a lakosság, a fiatalok inkább a városba költöznek, ott keresnek munkát. Viszont sok olyan épület van, melyek 80-100 évvel ezelőtt épültek és az akkori gazdagságnak az eredményei. 

A pápai vasútállomáson a vonat érkezéséig elfoglalok egy padot. Nézem az embereket, találgatom magamban, ki, mivel foglalkozhat. Hamar elunom. 

A legtöbben toporognak, órájukat nézik, nagyon várják már valamelyik késő vonatot. Aránylag sokan kocogva, vagy éppen futva igyekszenek elérni egy-egy indulni készülő vonatot. Kész stressz egy ilyen vasútállomás. 

Szerencsére vannak főiskolás lányok is, akik mosolyogva beszélik ki fiú ügyeiket.

 Visz a vonat haza

Lassan megjön a vonatom. Kevesen szállnak fel, így találok jó helyet, a ,,paripám” is elfér, nem lökdösi senki, amire már sokszor volt példa. 

Tatabányára időben érkezik a vonat, így még a mai napon el is tudom pakolni a cuccaimat.

A cikk első része ITT olvasható!

További fotók ITT találhatóak