1. nap Tatabánya, 2010. augusztus 14. 9 óra 30 perc.

Az autó motorja meleg, üzemanyagtankban 52 liter gázolaj. A csomagtartó, a hátsóülés csomagokkal megpakolva, a vonóhorogra szerelt kerékpártartón rögzítve a két kerékpár. Az utolsó szemrevételezés és rázópróba után mindent jónak találva indulunk. Cél a Vir sziget. Ez Tatabányától 650 kilométer.

Az első pihenést Nagykanizsán ejtjük meg, majd pénzváltás a határnál. Eddigi útjaink alkalmával mindig itt lehetett olcsóbban váltani. Még egy rövid pihenőt tartunk valahol Brinje környékén.

A Vir szigeten ismerősök várnak, akik figyelnek az autóra míg mi bejárjuk a környéket.

17 óra 15 perc. az autóval megállunk a ház előtt, 2 perc múlva már érdeklődve fogadnak minket, figyelik a kerékpárok málházását, érdeklődnek a további céljainkról.

Először a Vir szigeten szeretnénk bicózni, aztán a Pag sziget a következő cél.

Még otthon vettem egy üveg whiskey-t és pár szivart, most ezeket is kihoztam ide. Nem élünk ezekkel a szerekkel, ezek inkább csak hab a tortán jellegű élvezeti cikkek számunkra.

A vacsi után az ember hanyatt dől a homokban, nézi a csillagokat és élvezi az adott pillanat szépségét, hálát ad az universumnak, ezt is megélhette. Pár perc alatt az eddigi szép pillanatokat lepörgeti és az eljövendő testet-lelket melengető szép történéseket elkezdi bevonzani életébe.

Az ital kissé lelassítja a kusza gondolatok sodrát, a szivar izzó parazsa, felszálló füstje megnyugtatja a lelket, nyelvet csípő aromája pedig egy olyan élvezetet nyújt mely csak akkor, abban a pillanatban érezhető, élvezhető.

Ilyenkor az ember egy másik tudatállapotba kerül. Csak a jelen számít. A belső én kerül előtérbe mely a jelennel számol, a holnap nem érdekli. Sokszor elfelejtjük ezt a másik énünket. Most ez éli az életét és szívja tele magát a nyugalommal, az élet élvezetével, hogy pár nap múlva ismét a mélybe visszavonuljon és csak suttogását halljuk időnként.

Sokáig beszélgetünk az ég alatt, a tenger felől fújó szél fokozatosan hűl, és mindent bevon harmattal.

2. nap 2010. augusztus 15.

Kissé másnaposan ébredek, mely egész nap elkísér.

A Vir szigeten két út közül lehet választani, mely hosszában végigvezeti a kíváncsiskodót. Keskeny utak, két személyautó alig fér el egymás mellett. Nekünk bringásoknak ez tökéletes, beszélgetve egymás mellett nyugodtan lehet haladni. Egy idő után az autós forgalom is megindul, ekkor már egymás mögött tudunk csak haladni.

Nincs kánikula, a tenger sem nevezhető fürdésre ideálisnak, de akik már eddig eljöttek keresik a számukra ideális partot a mártózáshoz.

Bokros, fás részeken hangverseny hallható, a kabócák teljes erőből zenélnek.

A sziget magyar szemnek kissé kopár, főleg annak a szemnek mely megszokta a fás területek látványát.

Fehér sziklafejek bukkannak elő a talajból, melyeket a vékonyszálú száraz fű nem tud elrejteni a tekintetünk elől.

A házak melyek nagy eséllyel csak nyáron lakottak ritkán váltották ki a tetszésünket. Nagy részük csak félig kész, sok a lapostetős. Nagyon sok betont használnak az építkezésekhez, még ott is, amit nálunk téglából készítenek. Meglepetésünkre sokszor a tető is betonból van öntve.

Miközben kiéhezett érzékszerveink gyűjtik a benyomásokat, elérjük az út legmagasabb pontját. Innen a barátságosan kék színű tengerre, a Vir szigetnél még kopárabb Pag szigetre és a távolban sós párában bujkáló hegyre látni.

Előttünk a szépség, mögöttünk a szörnyeteg.

A szörnyeteg nem más mint a rengeteg szemét. Ez a szörnyeteg sajnos folyamatosan belerondít az utunk legszebb szakaszaiba. Sokszor csodás táj közepén több száz köbméternyi szemét és lassú bomlása mérgezi a környezetet.

Az út a sziklás parton ér véget. Több magyar, horvát, szlovák, lengyel rendszámú autó is parkol itt.

Kevés ember osztozik a hosszú parton, mindenki kedvére el tud vonulni. A majdnem hideg vízből kijövő fürdőzők a tenger felől fúvó szél elől gyorsan elbújnak. Kis kerítések vannak emelve az elmorzsolódott sziklák maradványaiból, így vizes testtel gyorsan oda menekülnek és élvezhetik a nap melegét.

A GPS szerint ide 250 méterre van a másik út vége, azt szeretnénk elérni, de a szabálytalan sziklákon nem tudjuk eltolni a megpakolt kerékpárokat, így a most bejárt úton megyünk vissza és hagyjuk el a szigetet.

Picsinyke kápolna zadar előtt

Zadar felé araszolunk. Autós forgalomra nem lehet panaszunk. Időnként egy-egy teherautó okozta széllökés billent meg bennünket, amúgy nincs nagy forgalom. Két évvel ezelőtti utunknál nagyobb forgalommal volt dolgunk. Magyarok kevesebben járnak erre, mint az Istriai félszigeten.

Örömmel fogadjuk, Zadar előtt kb.10 kilométerrel kerékpárútra akadunk. Az útról nem látjuk a tengert. Keressük a lehetőséget, hogy a part közelében mehessünk. Térképet és GPS-t is hoztunk, folyamatosan figyeljük mind a kettőt. Sokszor különbözik a kettő jelölése. A térkép szerint van út, a GPS szerint nincs. Vagy fordítva. Mikor mind a kettő ugyan azt mutatja, akkor majdnem biztos.

Csak majdnem.

Még mindig a 306-os úton vagyunk. Petrcane felé vezet egy kis út, arra fordulunk. Így ismét a tenger mellett tudunk tovább menni. Zadarig ezen maradunk. A keskeny műút egy ideig házak között vezet, majd elérve a partot átvált földútra és a házak elmaradnak. Jobbról tenger, balról erdő. Autók itt is járnak. Nyugodt fürdőhelyet, szép partot keresnek az utasok. Kevéssel Zadar előtt kis kápolnát találunk. Számunkra tetszetősebb mint az előző, melyet Zaton környékén fényképeztünk le. Fenyves erdő mellett gurulunk, jól érezni a gyanta szagát, a kabócák itt is erőteljesen játsszák reszelős muzsikájukat.

Hirtelen Zadar szélén vagyunk. Ismét műút a kerekek alatt. Most megint felgyorsulunk.

Ez minden esetben gondolkodóba ejt minket. Vagy vadregényes helyeken megyünk, ekkor földes, köves úton poroszkálunk, esetleg ösvényeken, viszont a látnivaló, élmény bőségesen kárpótol, de a napi etap csak 50-80 kilométer között van, vagy aszfalton suhanunk autók között és ekkor 100-150 kilométert is megtéve, viszont kevesebb látnivalóval gazdagodunk. (Ez utóbbi nem teljesen igaz, mivel ebben az esetben is bőséges a látnivaló, főleg ahhoz képest mintha el sem indultunk volna.)

Régiségek a fal mellett

Zadar központjáig egyirányú utcán tudunk menni. Az út közvetlenül a tenger mellett. Sokan napoznak, kevés a fürdőző. Órák óta kevés emberrel találkoztunk, most jó nézni a színes mozgolódásukat.

Zadar központja, a kikötő szép. Egy teljes napot megérne itt maradni, felfedezni az eldugott régi utcákat, műemlékeket. A sétáló utcák sima mészkőlappal borítottak, a régi házak egymáshoz közel állnak, így csak rövid időre tűz a nap a házak közé, szinte egész nap hűs árnyékra lelni.

A kikötőben folyamatos a forgalom. Több luxusyacht kikötve, órákon keresztül tankolják vízzel és üzemanyaggal. Némelyiknek belátunk a raktér hátsó részébe. Vizisí, jetski, motorkerékpár, búvárfelszerelés egymás mellett. Biztosan megvan a tulajdonosának is a maga baja az életben, de ezt mi most nem tudjuk érezni. A mérhetetlen gazdagságot látjuk csak, némi irigység is van bennünk. Ez nem is irigység, inkább egy olyan érzés, jó lenne kipróbálni ezt az életet is legalább 1 hétig.

Délután 5-6 felé jár az idő, üzletet keresünk, majd szállást.

Aki követi utunkat, annak azt tanácsolom, naplemente előtt két órával már kezdjen kempinget, vagy panziót keresni. Az egyéjszakás vendégeket itt sem szeretik.

A vadkempingezés tilos, ennek ellenére több helyen láttuk. Aki picit bevállalós könnyen talál olyan részt, ahol egy-egy éjszakát nyugodtan eltölthet.

Este még sétálunk a parton, nézzük a híres zadari naplementét. Szép, de nem tesz ránk akkora benyomást, mint azt több helyen olvasni lehet. A kikötőből kirajzó halászhajók hullámokat gyártanak a vízre, melyek pár perc alatt a parthoz érnek. A teljes sötétség beálltáig várunk, mivel augusztus van, ez a hullócsillagok szezonja, szeretnénk hosszan elnyúló fényes fénycsóvákat látni.

Megtett napi táv: 69 kilométer.