Laci barátommal ketten indultunk el erre a csomagos túrára, aki ezt születésnapjára kapta tőlem. Csak annyit tudott, hogy túrázni megyünk, és hogy aszfalton. Így készült a Bükkbe a Zemplénbe, de a déli országrészre nem gondolt. Így sikerült nagyon meglepnem.

Kiindulási pont Mohácson a Centrum Panzió volt. A dunai árvíz miatt még igen nagy volt a felhajtás a városban, több utcát lezártak, de végül sikerült megtalálni a városból kivezető utat.

Mohács vége

Első megállónkat Sátorhelyen, a Mohácsi csata emlékhelyén tartottuk. Közös megegyezéssel az emlékhelyet belülről nem néztük meg, csak a kerítését fényképeztem le. Innen tovább Bólyon át Villányba tekertünk, ahol egy laza sport fröccsre megálltunk egy pincénél. Az ital a nyári melegben igazi felüdülés volt. Aznap mi voltunk az első vendégek, így jót beszélgettünk a dolgozókkal. Ajánlottak megnézésre egy szoborparkot is, ami egy régi kőfejtő helyén található.

Egy villányi pince igényes kinézete kívül,

és belül...

Az említett kőfejtőhöz egy igen komoly emelkedő vitt fel, de megérte. Igaz, a modern kori szobrok egyáltalán nem hatnak meg, ennyi erővel selyempapírba csomagolt kutyagumit is mutogathatnának, de a kilátásért megérte.

Modern szobor park

 Az itt eltöltött pihenő után Siklós felé vettük utunkat egy új kerékpárúton. Menet közben egy fotó erejéig meg kellett állnom, mivel a mellettünk lévő kopár hegy egy növényke élénk színétől mintha világított volna. Muszáj volt lefotózni.

A "világító" hegy

Siklósra érve magával ragadott a Tenkes kapitánya hangulata, hiszen maga a regény itt játszódott a környéken illetve a film forgatáskor is ezt a várat használták anno. Beérve a városba fantasztikus látvány volt a várhegyen álló felújított várkastély. Első dolgunk volt felkeresni és a tövében pihenni egy kicsit.

A Tenkes kapitányából annyira ismerős kapu

 A felújítás amúgy trükkösen volt megoldva, mivel csak az a része volt szépen rendbe rakva, amelyet a városba érkezők messziről látnak.

Sufni tunning kézifék, és a falhoz támasztott bringa tutira nem dől el.

 A vár tövében rengeteg kerékpáros turista volt. Jó látni és tudni, hogy ilyen sokan vagyunk.

Sok-sok kerékpáros turista

A várnézés után lángos keresőbe mentünk át, mivel ebédre jól esett volna. Sajnos csak kenyérlángost találtunk, de ennek is nagyon örültünk.

Siklósról a Dráva felé vettük az irányt, gondolva milyen jó lesz majd ott tekerni. Matty után szinte vége volt a világnak. Az autós forgalom eddig sem volt túl erős, de most a nullával lett egyenlő. Az aszfalt út szélessége is egy nyomsávra csökkent. Kihalt környéken jártunk, csak néha-néha bukkant fel egy - egy tanya.

Tipikus látkép az Ormánságban. Kockaház nem túl gyakori.

 Keselyősfapusztán csak néhány házat találtunk, meg buszmegállót, ami életveszélyes kalandot okozott nekem. Megálltam ugyanis megnézni mennyi busz jár erre. Egy reggel és egy délben. Jót röhögve indultunk volna tovább, amikor egy komondorra lettem figyelmes. Nem messze mögöttem egy tanya kapujában ugatott. Ahogy bringára pattantam megindult felém. Adrenalin az agyamban, szívem a fenekemben dobogott, mint az őrült tekertem, de a kutya csak jött-jött. A bringa csomagokkal nem gyorsult úgy ahogy a kutya. Aztán csak elmaradt. Hogy miért, azt nem tudom, de szerencsére lemaradt.

 Hamarosan elértük a Dráva gátját ahol kifújtuk magunkat immáron jót nevettünk a kutyás kalandon; bár ha elkap elevenen felfal az a dög. A tervünk az volt, hogy innen egészen Barcsig a folyó mellett fogunk tekerni.

A Dráva gátja nagy csalódás volt.

 Azt hittük a gáton hatalmas élmény lesz bringázni, de nem így volt. A folyót egyszer sem sikerült megpillantani. A gátról le sem mertünk menni, mivel a lenti rész el van aknásítva, amire tábla figyelmeztet. A nyári nap melege ömlött ránk, hiszen 2 óra körül járt az idő. Hűs árnyék csak az aknák között lett volna bal kéz felől, jobbról pedig mezőgazdasági táblák végtelen unalmassága tovább fokozta a nagy meleg okozta szenvedésünket.

Aknaveszély! Nem poén!

 Két órát tekerünk itt, és elég volt. Az első lehetőségnél visszatértünk a civilizációba. Ezt a részt nem ajánlom senkinek. Nem is értem miért jelölték ki kerékpáros útvonalnak. Tésenfa egy csodás kis falu, hűs közkútjánál vissza tért belénk az élet. Közös elhatározással aszfalton folytattuk utunkat. Barcsig már biztos nem jutunk el, de nem baj. Négy óra után járt az idő. Ha találunk valami jó szállás helyet, akkor vadkemping és pihi.

Ilyen elhatározással értünk Vajszlóra. Itt megálltunk egy fröccsre. Egy füstös képű emberke már ott volt az ajtóban és várt, mivel a helyi kocsma csak hatkor nyit. Kicsit távolabb egy meggy fa alatt mi is letelepedtünk. Elnézve az emberkét mondtam is Lacinak:

-Olyan szörnyű, hogy egyesek már nyitás előtt itt vannak és azt várják, hogy kinyisson a kocsma. Milyen szörnyű élet ez. Egyetlen céljuk, hogy végre bejussanak.

-Aha! -mondta ő- De, ha belegondolunk, most mi is ezt csináljuk.

Na ezen jót röhögtünk. Közben megjött a tulajdonos, így előre engedve barátunkat mi is beléptünk a helyiségbe. Közben a hátunk mögött már ott toporgott a következő vendég.

Felmálházott, pihenő paci.

 Két fajta bora volt a kocsmáros néninek: Egy saját szava szerint egy ócska és valami Cuvée. Az előbbit nem mertük bevállalni. Így a két fröccsért kiperkáltuk a 200 Ft-ot. Szóba elegyedve a hölggyel szállás lehetőségekről érdeklődtünk. Kiderült, hogy Selyén van egy kemping. Megköszöntük az italt, majd kint a térképet nézegetve láttuk, hogy az említett város elérhető távolságban van. Így nyeregbe pattanva folytattuk utunkat.

Selyét minden különösebb esemény nélkül elértük. A kempinget is könnyen megtaláltuk. A tulajdonos egy végtelen nyugalmat árasztó erdész volt. Megmutatta a területet, amelynek ma éjszakára mi voltunk az egyetlen lakói. Ezt a helyet nyugodt szívvel ajánlom bárkinek.

A kemping, ...

 Lemálháztunk, sátort vertünk, lezuhanyoztunk és a közeledő alkonyatban megvacsoráztunk. Szép tartalmas napunk volt.

... ami teljesen a miénk.

 Másnap korán keltünk. Célunk ismét Mohács lett, mivel csak két napot sikerült a kerékpártúrára szabaddá tenni. Azt hinné az ember, hogy a vissza út unalmas lesz, pedig nem. A táj ismerős, a kereszteződéseket nem kell keresni, térkép marad a táskában, de még is más élmény. Visszafelé más szemszögből lehet látni mindent. A lejtők emelkedőkké változnak, ahogy a tegnapi emelkedők lejtővé.

Széna bálák

 A vissza úton a Drávát kihagytuk, Kémes után Harkánynak fordultunk és Siklósig új utakat fedeztünk fel. Villányban ismét megálltunk egy fröccsre, azaz csak Laci, én maradtam a szódánál, hiszen hamarosan vezető pozícióba kerülök.

Siklós vára hátulról.

 A várost új úton hagytuk el. Magyarbóly felé mentünk, hogy újabb tájak kerüljenek a szemünk elé. Majson délben egy meggyfa alatt kényelmesen megebédeltünk. Desszertnek az érett gyümölcs szolgált. Hamarosan újra ismerős környéken jártunk, ami innen egészen Mohácsig elkísért minket.

A lejtő és a táj látványa is fantasztikus volt

 Szép túra volt! Fantasztikus hangulatú települések, kiváló minőségű utak. Egyszer menjen el az Ormánságba mindenki tekerni. Megéri!