Valahol hallottam egy okos gondolatot, e szerint a legnagyobb kétségbeesés is bizakodássá változhat egy nagy alvás után.
És tényleg! Ha valamiért nagyon sötétnek látod a jövőt, egyél pár falatot, igyál rá egy pohár vizet és jól pihend ki magad –tapasztalatból mondom, hogy működik ez az egyszerű képlet. Másnap, amikor felkeltem, feltöltődve, kipihenve már szinte alig maradt bennem a tegnapi borúlátásból. A rossz érzéseket felváltotta a bizakodás, a dühöt pedig a kíváncsiság: vajon mi lehet a tegnap még bevehetetlennek tűnő domb másik oldalán?
„Ha ugyanazt teszed, amit mindig is tettél, akkor ugyanazt kapod, amit mindig is kaptál."
Ezt a „bölcseletet" felhasználva a tovább indulás előtt újra terveztem az út további szakaszát, elkerülendő egy következő kimerülést. A probléma gyökere a nem megfelelő mennyiségű evésben és pihenésben volt, ezért a következő hetekben minden délben, a hőség közepén megálltam egy kiadós ebédre és némi sziesztára. Ezzel a pofon egyszerű stratégiával hamarosan a napról napra tudtam 150 km feletti távokat haladni, kimerülés és izomgörcsök nélkül.
Viszlát Ausztria, hello Németország!
A kíváncsiság győzött: tovább indultam, és kipihenten könnyen feltekertem a tegnap még hatalmasnak tűnő dombra, a túlsó oldalán pedig már várt Németország.
Modellkedés a passau-i Domeplatz-on
Kora délután érkeztem Passauba, amit a három folyó városának is szokás nevezni, itt találkoznak ugyanis a Duna, az Inn és az Ilz folyók. Mivel ekkor már bő 600 kilométert bicikliztem a Duna mentén az elmúlt hét során, megszoktam a Dunának azt a képét és méretét, amit eddig mutatott és amit nagyjából a folyó magyarországi szakaszán láthatunk. Mi magyarok a Dunát Európa legnagyobb folyamaként ismerjük, tekintélyt parancsoló vízhozammal és szélességgel.
Az Inn és a Duna torkolata lenyűgözött. Az Alpokból lezúduló Inn vize sokkal hordalékosabb a Dunáénál, a két különböző szín találkozása elképesztő volt. Az folyók találkozását elhagyva viszont meglepve tapasztaltam azt, ami teljesen logikus: az 'én Dunám' jelentősen kisebb lett! Ekkor már nem járult hozzá a Duna méreteihez az Inn vízmennyisége, ekkor kezdtem el igazán érezni, hogy napról napra közeledek a folyó forrásához.
Magyarok mindenhol vannak?
Korábbi leírásokban már olvastam, hogy van Passau-ban egy magyar különlegességeket (Maciméz, paprika, Túró Rudi stb.) áruló bolt. Pontosan nem tudtam, hogy hol van, de meg akartam találni, hogy beszéljek az ottaniakkal. Városnézés közben meg is akadt a szemem két magyar zászlón! Nem akartam elhinni, hogy megtaláltam a keresett helyet. Bementem, szétnéztem, de ami a legjobb: magyarul beszéltem. Kiderült, hogy ez egy másik bolt, lényegében egy rétesező, ahol magyar lisztből, magyar recept alapján sütik a rétest. Jó volt itt elidőzni pár percig, de menni kellett tovább, az erre a napra kitűzött célom Deggendorf volt.
Sellők pedig vannak!
A település előtt 25-30 km-rel beszédbe elegyedtem egy bringással, aki rendesen kifaggatott, hogy honnan-hova tartok, szimpatikus volt, így az út további részét közösen tettük meg. Ilyen alkalmi útitársaim gyakran akadtak az út során. Megmutatta, hol a kemping, és, hogy hol vásároljak, nagyon segítőkész volt. Ez a legjobb az egyedül utazásban: végtelenül egyszerű új kapcsolatokat szerezni, ha egyedül vagy, könnyen szóba elegyedsz idegenekkel.
A szállás 8 EUR volt, teljesen korrekt és közvetlenül a parton. Viszont a meleg vízért külön kellett fizetni, nekem ez a rendszer akkor még új volt, bevallom nem is kedveltem meg, de a napot még így is teljesen elégedetten zártam le. Az új 'délben megállós, bőven ebédelős' módszerrel maradt elég energiám egész napra, még egy esti Duna menti naplemente nézésre is futotta. Sőt, lefekvés előtt még találtam a sátram előtt egy fűben lapuló két euróst is, hát kell ennél több a boldogsághoz? :)
Statisztika:
- Niederkappel, Ausztria – Deggendorf, Németország
- napi megtett táv: 110 km,
- teljes táv: 628 km.
Előzetes: A következő napokban új erőre kaptam! A német alföld semmivel nem bizonyult változatosabbnak a magyarnál, de a másnap kezdődő szakaszra évek múlva is úgy emlékszem vissza, mint a „nyerő szériára"!
Az élményeit leírja hétről-hétre: Süvöltős László
A cikk eredetiben a http://debrecenbar.com oldalon jelent meg
A cikk-sorozat egy három hetes utazás napjait fogja bemutatni, napról napra, egy nap-egy cikk. Kalandos, komikus és gyakran keserédes 21 nap volt ez, amit egy kerékpár nyergében ülve töltöttem –egyedül. Áttekertem 5 országon, összesen 2313 km-t magam mögött hagyva.
Kapcsolódó cikkek: