Túrácska
Első túránk igen rövidre sikerült, Vasszentmihályról tekertünk át Nemesmedvesre. Célunk a határt átlépve egy körtúrát csinálni, amit több dolog is megakadályozott. Balga módon nem vittünk magunkkal semmilyen iratot, amely Csenge lányom kilétét igazolta volna. Ráadásul Nemesmedves után elfogyott az aszfalt út és egy sáros erdészeti út vitt volna tovább. Ezt viszont a lányok nem szerették volna, és én sem lelkesedtem túlzottan az utánfutó húzása-vonása után ilyen utakon.

Így nem maradt más, mint a dicsőséges megfordulás. A faluban megálltunk megtekintve az otthagyott harckocsit kívül belül. Mint kiderült Nemesmedves volt a II. világháború utolsó németek által megszállt települése. (Biztos van, akinek április 4-e, mint állami ünnep mond valamit.) Ennek állít emléket a szovjet T34-es tank.

Rövid volt a túra, de bemelegítésnek, a tájjal való ismerkedésre tökéletes.

Bringával Őriszentpéterről Velemérre
Őriszentpéterről a református templom előtti parkolóból indultunk utunkra. Előtte azonban megnéztük a helyi kézműves piac terméket. A településről egy 3 km hosszan emelkedő út vezetett ki. Igazából észre sem vettem, mivel az erdős táj, a mellettem kanyargó vasút kötötte le minden figyelmemet. Ezután Bajánsenyéig száguldottunk. Az utánfutóban kislányom hangos örömmel fejezte ki, mennyire szereti a lejtőket. Ami nem is csoda az út minősége tökéletes volt, a száguldás szeretetét, meg valószínűleg tőlem örökölte.

Az első pihenőnk a kercaszomori bekötőút buszmegállójában volt, mikor is a gyerek bejelentette, hogy éhes és sehova tovább. A megállóban egy tranzit járgány (értsd kerékpár) parkolt. Gondolom innen a jó 3 km-re lévő faluba jár vele valaki. A bringa egyébként le se volt lakatolva, ami számunkra igen furcsa volt.

Miután mindenki jóllakott ismét útra keltünk, hogy legyőzzünk egy, az előbbinél is magasabb hegyet, ami az előzőnél rövidebb volt, de lényegesen meredekebb. A hegy után jött a száguldás Magyarszombatfára, ami egy igazi fazekas falu. Nagy élmény volt bemenni egy mesterhez, ahol megnéztük a korongozás tudományát. És az utánfutónak hála volt biztonságos hely a cserepeknek, így lettünk egy családi bögre készlet büszke tulajdonosai.

Tovább haladva Velemérre jutottunk, ahol nem szabad elmenni a híres templom mellett. Mi is tettünk egy kitérőt felé, ami tényleg megérte a fáradságot, mert igen szép és a környezete is festői. Ha már megálltunk itt meg is ebédeltünk, ami utólag bele gondolva nem volt a legjobb ötlet, mivel az árnyékos részen igencsak hűvös volt a napsütötte részek után.

Szentgyörgyvölgy volt a túránk fordulópontja. Most már közeledtünk Őriszentpéter felé. Ez volt utunk legszebb része erdős, legelős táj váltotta folyamatosan egymást. Rengeteg legelő tehenet láttunk. A karbantartott legelőkre öröm volt ránézni, és látni, hogy itt működik az állattartás. A csendes, kanyargós út fantasztikus hangulatú táj teljesen feltöltött minket.

Magyarföld után egy csodálatos parkot találtunk. Szabóék Parkjában volt minden, gyönyörű tuják, várkastély, tó minden, ami csak egy meseparkhoz szükséges. Mondanom sem kell, a gyereknek nagyon tetszett.

Tovább haladva ismerős lett a táj, hiszen reggel már láttuk. Bajánsenye után még egy emelkedőt kellett legyőzni, hogy Őriszentpéteren egy cukrászdában elfogyaszthassuk jól megérdemelt réteseinket.

Adatok:

• A túra hossza: 38 km
• Szintemelkedés: 360 m