Figyelem:
Az alábbi túrabeszámoló az "Alpok-Trilógia 2011." túránk része volt,aki kíváncsi az előzményekre illetve a folytatásra ITT olvasható.

1. nap (2011.08.14. 111 km, 363m szint)

Már három napon voltunk túl és az időjárásra nem lehetett panasz, hiszen esőt főleg messziről láttunk. Az ég szinte felhőtlen volt, a hőmérséklet optimális nyaralásra, fürdésre.

Ezen a napon úgy keltünk fel, hogy 10-15 perc és a Garda-tónál vagyunk. Bíztunk benne, hogy a jó idő kitart, mivel erre ezen és a következő napon volt talán a legnagyobb szükség. Igen idegesítő lett volna, ha pont a túra fénypontjánál hagy cserben a jó idő. Szerencsére nem kellett idegeskednünk, hiszen reggel szikrázó napsütésre és élénk déli szélre ébredtünk, ami előre vetítette, hogy megint meleg lesz.

Összepakoltunk és negyed kilenckor elindultuk. A tó felé vezető kerékpárúton pezsgő sportélet folyt egymást érték a kerékpárosok és futók. Megállapítottuk rögtön, hogy az olasz nők formatervezője nem nagyon lehet büszke a munkájára, sem az arc berendezkedésük, sem az alakjuk nem hagyott mély nyomokat bennünk, hacsak negatívat nem. A Sarca folyó tóbeli torkolatánál bementünk egy szörf kölcsönzéssel foglalkozó társaság területére, közvetlenül a tó partjára és elköltöttük reggelinket.

A tó hossztengelyének északi vége felől néztünk dél felé a lopótökszerűen kitáguló térség felé. Mintha csak tengerparton lettünk volna. Nem látszott a túlpart, hiszen az kb. 50 km-re volt légvonalban (a Balaton 77km). Ugyanakkor a keleti parton 2000 m-nél magasabb, a nyugatin 1200 - 1300m magas hegyek keretezik, míg dél felé a – lopótök kiszélesedésénél pedig teljesen sík a terület. Maga a tó vízszintje kb. 65 m magasan fekszik a tenger felett. A déli csücske pedig kb. Velencével van egy szélességi körön.

E kis kitérő után vissza a túrára, melynek a reggeli elfogyasztása után nekivágtunk. Csak kb. 500 m-re jutottunk a reggeliző helytől és máris muszáj volt a tóba belemennünk nem csak a fürdés élvezete miatt, hanem tisztálkodással összefüggő tevékenység céljából is, mivel már régen láttunk vizet.

Indulás után rögtön feltűnt, hogy a forgalom az átlag olasz forgalomhoz képest is igen sűrű, mintha minden olasz itt körözne a tó körül. Még éjjel kettőkor is jármű tömegek folynak az egészen kicsi alsóbbrendű utakon is.

A tó keleti partján szépen csurogtunk dél felé. Több alkalommal is jót fürödtünk a szabad strandokon, egy helyen eltöltöttünk vagy másfél órát.  Jöttek sorba az ismert üdülőhelyek, Malchesine, Garda stb, ez utóbbinál újabb csobbanás. Itt az embernek lassan már Balaton feelingje van: a hegyek laposodnak,a víz egyre sekélyebb.

Délután hat óra felé értünk Peschiere Del Gardába, ahol a tó kifolyója található (Fiume Mincio). Végigaraszoltunk a városon, amin látszott, hogy szép történelmi múltja lehetett, majd az innen kb. 7 km-re lévő híres Sirmione földnyelv felé vettük az irányt. Ott a kb. 4 km hosszú félsziget végén egy erőd áll, amit meg szerettünk volna nézni. Ez végül csak Cobranconak sikerült, mert a tömeg miatt nem tudtunk kerékpárral bemenni. Így én kint maradtam, társam pedig kamerával felszerelkezve belevetette magát a forgatagba.

Nekem pont egy 5, vagy 6 csillagos szálloda autóbejáratánál sikerült talpalatnyi helyet találnom, így amíg Cobrancot videót készített, addig jól megfigyelhettem a nagyon gazdagok autóit a kertben. Hát Porsche, Aston, Ferrari, Rolls és még néhány nagyon ritka UFO szerű autót sikerült észlelnem.

Miután visszatértünk a szárazföldre kezdetét vette a táborhely keresési rituálé, annyival súlyosbítva, hogy még vacsorázó helyet is kellett keríteni. Ja, jut eszembe: egész nap a tó partján sehol nem találtunk közkutat, vagy csurgót, amiből ihattunk volna, ez elég furcsa volt az osztrák falvak után, ahol mindenütt volt vízvételezési lehetőség. (Cobranco szerint direkt nem voltak ilyen helyek, hogy a turista kényszerítve legyen beülni valahová). Végül a vacsorát Desenzano del Garda település egyik – valószínűleg kisnyugdíjasok által lakott lakótelepének parkjában fogyasztottuk el.

Este kilenc előtt indultunk táborhelyet keresni, amiben nagyban támogatott a pompás telihold fénye, de az eredmény siralmas volt. A sűrű beépítettség és a bekerített területek miatt kb. 5 km bolyongás után Cobranco talált egy – szerinte - nem 100%-os helyet, de mivel közben negyed tizenegy is elmúlt, így megkockáztattuk. Ez egy elhagyott telek volt, térdig érő -ruhába ragadó- furcsa gazzal, enyhén lejtő területen. Erre néhány száz méterről házak bámultak, a másik oldalon egy paraszt háza volt a fasoron túl. Előtte tökéletes táborhely: focipályaszerű gyep, takarás stb.

Gondoltuk, most már mindegy jó lesz ez is, felvertük a sátrat, ami közben észleltük, hogy a hold elé egy éles kontúrral rendelkező felhőtömb kezd becsúszni kelet felől. Tizenegy felé kijött a paraszt a traktorával és az isten tudja mit csinált a fasor túloldalán, kb fél órán keresztül ment le-fel a telkén tőlünk kb. 30-50m-re. Sajnos – a felhőt illetően - a gyanúnk hamar beigazolódott és dörögni villámlani kezdett, a szél rángatta a sátrat és az eső is jó rákezdte. Néhány csepp víz beszivárgott a sátorba is, de szerencsére hamar abba maradt az égi áldás.

Reggel láttuk, hogy a gazda az előzőleg lekaszált legelőn egy-egy sorba húzta a szénát,meg valami trágyát is kifröcskölt. Valószínűleg látta a meteorológiai jelentést az esőről, emiatt jött ki este 11-kor, ránk meg a frászt hozta. (Milyen jó,hogy végül nem ott vertük fel a sátrat, mert lehet,hogy nyakig szarosan ébredtünk volna.)

2. nap (2011.08.15. 88 km, 907m szint)

Reggel vigasztalan idő fogadott, mikor kidugtuk az orrunkat a sátorból. Egyszínű szürke gyorsan haladó felhőzet, hűvös nyálkás levegő. Pedig a tó másik fele még előttünk állt. Úgy nézett ki, hogy ezt esőben kell megtennünk, ami igen lehangoló volt. Sátrat bontottunk és kilenc óra felé elindultunk. Az eső nem esett, de az út még helyenként nedves volt.

Tíz óra magasságában egy hipermarket mellett megettük a reggelinket. Tizenegy felé indultunk következő célpontunk Saló (75 m) felé. Út közben az idő mintha változni kezdett volna, először esni kezdett, majd néhány perc elteltével feltámadt az északi szél (hiszen észak felé kellett mennünk) és a felhőket kezdte kergetni, amitől azok szakadozni kezdtek. Salóba egy jó kis szerpentinen gurultunk be (150 m-ről 75 m-re). Itt a tópart leginkább egy Adriai tengeröbölre emlékeztetett: gyönyörű ódon házak és az elengedhetetlen tömeg. Közben az időjárás javulása egyre megnyugtatóbb volt, már a napot is láttuk vékony felhők mögött.

Salótól végig a parti úton mentünk, de a nyugati part egészen más volt, mint a szemközti, hiszen ott közvetlenül a víz mellett haladt az út, míg itt jóval a víz felett, emiatt nem volt közvetlen kapcsolatunk a tóval. A másik különbség, hogy itt sok nagy magánparkot, villát, magán partszakaszt láttunk. A forgalom megint jelentős volt. A szembejövő sor volt, hogy percekig nem mozdult, bár a mi irányunkban is alakultak ki dugók, melyeket a járdán, útpadka mellett próbáltunk elkerülni.

Tizenegy óra felé már szikrázó napsütésben tekertünk, és megállapítottuk, hogy a hidegfront kipucolta a töppedt párás meleget és jó friss, de nem hideg levegőt hozott magával. A szemközti oldal 2000 m feletti hegyeit élesen kivehetőek lettek, csak a hegyek legteteje burkolózott kis pára gombolyagba. A tó élénk kék színt vett fel, melyet helyenként fehér tarajok törtek meg.

Háromnegyed egykor egy szörfkikötőben (már megint) álltunk meg fürdés és ebédelés céljából.Igen pompásat fürödtünk, közben néztük a túlpart közelében paplanernyővel szörfözők hadát. 

Innen kb. 30km volt még hátra a tó végéig, Riva Del Gardáig, mely távolságon megszámlálhatatlan alagutat küzdöttük le és kb. 6 órára értünk a kikötőbe. A városban tekeregtünk több kilométert, míg sikerült élelmiszerboltot találnunk és feltölteni a fogyóban lévő készletet (kenyér, tej, üdítő, csoki).

Még a sötétedés beállta előtt elindultunk a Lago Di Tenno (573m) tó irányába az SS21 jelzésű úton, hogy valahol a 750 m magasan lévő kisebb hágó előtt táborhelyet találjunk. Riva Del Gardából igen szigorúan emelkedő úton hatoltunk egyre feljebb, miközben lassan de biztosan sötétedni kezdett.

Vacsora után már aktív táborhely keresés folyt, de vagy a beépítettség, vagy a szurdokvölgy miatt nem akadt be semmi. Közben még a Tenno tavat sem vettük észre a sötét miatt, csak mikor már, vagy 50 m-rel felette voltunk. A táborhelyet bent az erdő egy ligetes részén kb. 10 órakor lelte meg Cobranco szerencsére. A terep jónak tűnt, bár viszonylag magas fű volt, ami már ekkor is igen nedvesnek bizonyult. A sátorállítás és elhelyezkedés után 11 óra felé egyszer csak autózúgás, reflektorfény és egy terepjáró a sátor sarkától egy méterre ment el a – látszatra nem túl sűrűn használt – földúton. Kicsit lapítottunk, de nem történt semmi, így eltettük magunkat másnapra.

Forrás: szöveg és fotó: Cobranco.hu