Reggel öt órakor indult a nap. Budapesten, még enyhe forgalomban tekertem ki Budaörs határába, ahonnan hivatalosan is elindul a Balatonra vezető kerékpárút. A tervek szerint Budapesten is ki lesz majd jelölve, de a fővároson belüli nyom kijelöléshez tökösség kell. Megjegyzem Zuglóból (tehát át egész Budapesten) idáig, gyakorlatilag végig, kerékpárúton jutottam …

Szóval a Budaörsi Kamaraerdőből (amely már csak a nevében őrzi az erdő szót) indul a Budapest - Balaton (BuBa) kerékpárút. Gyakorlatilag a Seregély utca és a Kolozsvár utca sarkáról. Itt egy tábla hirdeti, hogy a bringás a Budapest - Balaton kerékpáros útvonalon halad.

A BuBa kezdete: előttünk a Seregély utca és a Kolozsvár utca körforgalmi találkozása

Marketingből nagyon jók az útvonal megrendelői, mivel a tábla Biatorbágyig rengetegszer kihelyezésre került, azután eltűnt. Jót mosolyogtam ezen a felesleges táblácskán. Több értelme lett volna, ha az elkészült szakasz minden települése kapott volna egyet-egyet, mert így az ott lévők is tudnák, hogy mit építettek a településük határába.

Az M7-es fölött

A kerékpárút egyébként jó minőségű, kellően széles és tökéletesen sima. Jól gurul rajta az országúti bringa vékonyka kereke is. Fantasztikus élmény az út elején tekerve az ott található nyugalmat megélni, miközben a mellettünk haladó gyorsforgalmi utak őrületét látjuk. Egy alternatív világ részei vagyunk és kívülállóként tekinthetünk arra, ami a közutakon történik.

Biatorbágy

Biatorbágyot hamar elérjük, amit abból veszünk észre, hogy az útvonal egyik látványossága tárul elénk, a Viadukt. Ezen megállás nélkül áttekerni lehetetlen. Itt meg kell állni, gyönyörködni a tájban, az alattunk élő településben. Hiányolok innen a Viadukt történetét ismertető infó táblát, remélem egyszer elkészül. (Meg egy büfést is.)

Biatorbágy után az emelkedő tetején

A Viaduktot elhagyva a településen kicsit kacsázva, de alacsony forgalmú utakon juthatunk keresztül. A táblázás tökéletes, eltévedni csak az tud, aki el akar.

Biatorbágy határában a Biai-tó mellett másszuk meg az első komolyabb dombunkat. A tetejére érve érdemes kicsit megállni és visszanézve a tájban gyönyörködni. Ha kipihentük magunkat egy jó kis gurulással érkezünk meg Etyekre, a borok és a filmgyártás hazájába.

Etyek, Magyarkút

Idáig kis gyermekkel is nyugodt szívvel ajánlom az utat. Alacsony forgalom, látványosság és könnyű teljesíthetőség jellemzi.

Etyek központjából elindul egy emelkedő, amely majd 3 km hosszú és utunk legmagasabb dombjára visz fel átlag 3%-os meredekséggel. Szőlők és mandula fasor között tekerhetünk az első esőbeállóig, ahol egy bringaszerviz-állomást is kiépítettek.

Az első bringás pihenő

Sok panaszt hallottam, hogy nem egy családbarát nyomvonal, és nehéz teljesíteni. Véleményem szerint viszont ez végig látványokban gazdag érdekes útvonal, amely egy minimális edzettséggel már simán abszolválható. Úgy gondolom, jó a nyomvonal vezetése és a bringások többsége örömmel fogadta. A fanyalgóknak üzenem: egy kicsit több bringázással legyőzhető, vagy ott a vonat, mint Bé opció.

Innen Gyúróig egy rövid de meredekebb emelkedőtől eltekintve végig lejt az utunk. Itt kicsit figyelmetlen voltam és a közúton jutottam át Tordasra, ami nem nagy hiba, mivel a Gyúró – Tordas – Kajászó közút nem igazán forgalmas, ráadásul jó minőségű. De vissza Gyúróra!

Dombra fel és dombról le

A települést épített kerékpárúton hagyjuk el, ami a focipálya mellől indul. Ezen érjük el Tordas határát, ahol egy jópofa bringás pihenő várja a fáradt, vagy eső áztatta vándort. Az út minőségében csak itt találtam kivetni valót.

Egy frissen átadott útvonalon, egy láthatóan nem rég épített úton ez azért ciki!

Tovább haladva Kajászóra jutunk, ami annyira jellegtelen benyomást tett rám, hogy szinte észre sem vettem, hogy elhagytam. A falu után több domb leküzdése után Pázmándra jutunk, ahol az útvonal legvagányabb bringás pihenője vár ránk, a képek önmagukért beszélnek. Az útvonalon egyébként egyedül itt található ingyenes használható kút a kulacsok megtöltésére. Ha már frissítés, az útvonal legnagyobb hibája a fentebb említett ciki úthibán kívül az, hogy gyakorlatilag frissíteni közkutakból csak itt Pázmándon lehet. Ok, máshol oldja meg a bringás a helyi boltokban. Ezzel nincs is gond, de augusztus 20-án (vagy egyéb sátoros ünnepen) kevés boltot talál nyitva az ember, 35-40 fokban meg ez már gondot is okozhat.

A legvagányabb bringás pihenő

Még Nadap érintése előtt feltűnik, ha csak egy pillantásra is a Velencei-tó víztükre a távolban, majd dimbes-dombos utakon eljutunk Nadapra, ahonnan már csak egy gurulás választ el minket Velencétől és a tótól.

A Velencei-tó

Innen a tavat megkerülő bringás úton haladunk Pákozdig, útközben a már (remélem) sokak által ismert látványosságoknál tudunk megállni. Pákozdon a tó kör Dinnyésnek fordul balra, mi viszont tovább haladunk egyenesen Székesfehérvár határáig, ahol mintegy zárásként megnézhetjük az onnan nem messze lévő Aranybulla emlékművet.

A BuBA egyelőre itt véget ér. A székesfehérvári átvezető nyomról nem mondanék véleményt, mivel még nincs kész és reményeim szerint sokat változik majd, mert jelenleg turisztikai szempontból a nullás színvonalat sem éri el. Remélem hamarosan folytathatjuk utunkat a hivatalos bringaúton a Balatonig. Addig is, a kalandunk itt véget ér.

• Túra hossza: 69 km
• Túra nehézsége: Közepesnél könnyebb
• Túra terepe: Dombvidék
• Szint: +985 m,-845 m
• Átlagos meredekség: 2.9 %

Kapcsolódó cikkek:

Budapest Balaton kerékpáros útvonal (elkészült szakaszai) (Letölthető Track)