Itt megpihentünk. A büfében ittunk egy olyan jó alkoholmentes sört, hogy muszáj volt még egy kört kérni. Nem siettünk, hisz időben jól álltunk és már csak egy nagy mászás és egy lejtő várt ránk. A Nagy-Hideg-hegyre feljutni mindig kihívás. Ez egy 10 km-es emelkedő, aminek 5%-os az átlag meredeksége. Ma már 70 km-volt a lábunkban, de szerencsére nem okozott gondot, probléma és séta nélkül felértünk a 864 m-es csúcsra.

A büszke megérkezés a Nagy-Hideg-hegyre, majd a szenvedés Csóványosra

Eddig a túra nagyon kellemes volt. Innen azonban a nyomvonal megálmodójának úgyí tűnt elgurult a gyógyszere. Átvezetett ugyanis a Csóványosra. Nincs messze az a csúcs, csak 2 és fél km, de bringával tekerhetetlen. Csomagokkal megpakolva egyszerűen élvezhetetlen csak szenvedés. Átlag 10%-os köves-sziklás kaptatókon toltuk a gépeket. Volt, ahol 17%-os volt a meredekség. Majd egy óra volt ez a rövid és értelmetlen szakasz.

Rengeteg energiát és időt vesztettünk, így túl sokat nem pihenhettünk a csúcson. A kilátó megmászása után indultunk is tovább. Az út eleinte egy egynyomos turistaút volt, több helyen fatörzsek feküdtek rajta keresztbe. Így rövid tekerések, majd átemelések jellemezték az utat.

Szerencsére ez is véget ért, előbb egy alig járt kétnyomos, majd egy széles dózerútra jutottunk, amely meredeken szerpentinezve vitt le a hegyről. Az út elég laza, sodrós felületű volt, így ésszel kellett lefelé ereszkedni.

A hegy lábánál Kemence várt minket. Az első büfében ittunk egy jót, illetve Ricsi bevert három szál virslit, ami ahogy fogalmazott: „Életmentő volt!” Mivel eléggé megcsúsztunk az idővel nem nagyon pihenhettünk, ha Drégely várában akarunk aludni. Így indultunk is tovább. Bencebarátiig még lejtett az út, majd onnan egy 10 km-es, nem túl meredek, de soha véget nem érőnek tűnő utacska vezetett fel minket a várig.

Aludtál már várban?

A várat alkonyatra értük el. Gyors táborverés és lánc waxolás volt az első teendőnk, majd már félhomályban egy rövid várnézés. Ezután jött a tea és vacsora készítés. Úgy 9 körül kerültem függőágyba.

Reggeli panoráma (Katt a képre a nagyobb méretért!)

Drégely vár

Reggel kicsit későn keltem, így a napkeltéről lemaradtam. Viszont a felkelő Nap még így is csodás volt a várból. Reggelinél megállapítottuk, hogy sürgősen víz után kell nézni, mivel kettőnknél összesen nem volt egy liter. Szerencsére kb. 5 km-re jelzett a térképünk egy vadászházat udvarán csappal.

Visszagurultunk a völgybe és a tegnap félbehagyott aszfaltúton folytattuk a mászást. Ez pont a vadászházhoz (Wenckheim Vendégház) vitt, ahol tényleg volt csap a csizmamosónál. Így a folyadék problémánk gyorsan és kis kitérővel megoldódott.

Utunk innen még egy kis mászást tartogatott, majd egy szuper lejtőt. Amelynek végén a Király-kútnál egy forrás üzemel. Így utólag nem is volt akkora para ez a vízhiány.

Király-kúttól kezdődött utunk utolsó hosszú emelkedője, előbb aszfalton, amin elbambulva tovább is mentünk Závoz nyeregig, ahonnan tiszta időben csodás kilátás nyílik. Majd visszagurultunk a Mázsaházhoz, ahonnan ismét földes utakon a Kemence patak völgyében jutottunk egyre magasabbra. Ez egy jó 8 km emelkedő a csúcsig és csodálatos fák között vezet. Hatalmas élmény.

Kihúztuk a sárkány fogát!

A „Sárkány feje út”-on itt találtuk meg a sárkány fogát, amely mérgesen beleakadt a hátsó kerekembe és hangos sziszegéssel kiadta a lelkét és az összes defektgátló folyadékot. Láttatok már olyan belsőt, amely tele van defekt gátló trutyival? Hát elég undorító! Szerencsére a folyadék vízzel oldható és nagyon könnyen eltávolítható a kézről.

Már két éve nem volt defektem. Remélem letudtam most is jó pár évre. Gyors belsőcsere és indultunk id tovább a csúcs meghódítására.

A Vár-hegyi kilátó. A panoráma csodás, fotót nem mutatok, nézd meg!

A hegyen átbillenve eleinte egy meredek gyors száguldás várt ránk, amely lefelé kicsit szelídült. Király-rét előtt még egy rövid kitérővel meglátogattuk a Vár-hegyi kilátót, majd lent a Büfében a tegnap megkóstolt és finomnak ítélt Majdnem Pilseni mentes sörből ismét fogyasztottunk egy-egy üveggel. Megnéztük a vonat menetrendet, majd kényelmes tempóban Szokolyára tekertünk, ahol a vasútállomáson kalandunk véget ért.

Verőce, vasútállomás. A kaland vége!

Végszó és útvonal értékelés

Felemás érzésekkel tekintek erre a túrára, amelyben az a jó, hogy a Börzsöny nagy részét bejárja. Ebben a formában azonban ajánlani, nyugodt szívvel ismeretlenül senkinek sem ajánlom, mivel a Nagy-Hideg hegyről az átjutás Csóványosra, illetve az onnan levezető szakasz nagyon kemény. Ok, táskák nélkül egy napos telkesítéssel ez a rész sem gond, de az nem túra.

Ha a túra egészét nézzük nem is illik bele, mivel egy 4 km-es szakaszt levéve széles aszfalt és dózerutakon kígyózik. Ezen a tekerés könnyű és biztonságos. Az a bizonyos 4 km viszont maga a pokol. És egyáltalán nem illik bele.

Így ebben a formában az adatbázisunkba nem is kerül fel. Ellenben 2 részre bontva hamarosan ott lesz, mivel bátran ajánlható bárkinek. Ráadásul legálisan tekerhető. Jövőre, ha találunk egy jobb megoldást arra, hogy Kemencére átjuthassunk a Nagy-Hideg hegy után, akkor majd egyben is. De az már nem a Sárkány feje út lesz...

• Túra hossza: 153 km
• Túra nehézsége: Közepes
• Túra terepe: Hegyvidék
• Szint: +3100 m,-3100 m
• Átlagos meredekség: 3.9 %

A felszerelés

• Merida Big Nine kerékpár, Schwalbe Hurricane gumik
• Pro és Merida gravel táskák
• Naturhike függőágy
• Merida Seven hátizsák

• Giant Trance 2 kerékpár, Schwalbe Mondial gumikkal
• Zefal gravel nyergecső táska
• Naturhike sátor
• Decathlonos hátizsák

Fotó: Hevesi Richárd és Kiss Csaba