Most van az őzgidák születésének ideje. Az egy-kéthetes őzgida még túl gyenge ahhoz, hogy egész nap anyukáját, a sutát kövesse. Ezért anyukája néhány órára lefekteti, és magára hagyja. A kis csöppség tökéletes rejtő színének köszönhetően lapul a fűben és várja, hogy anyukája visszatérjen hozzá.

Ha bringázás közben őzgidát látsz kérünk ne nyúlj hozzá, ne simogasd meg, menj tovább utadon!

Sajnos a kirándulók egy része tudatlanul árvának hiszi az ilyenkor egyedül talált állatot és megsimogatja, vagy – még rosszabb esetben – hazaviszi magával, hogy „segítsen rajta” és felnevelje. Ha nem is viszik el a csöppséget, a visszatérő anyaállat az idegen szagot megérezve már valóban sorsára hagyja gidáját, aki így feltehetően éhen pusztul. Fogságban ezek a csöppségek csak ritkán maradnak életben. Az őz anyatejének speciális összetevői híján (és a stressz, a megrázkódtatás hatására) néhány hét vagy akár nap alatt elpusztulnak.

Abban az esetben pedig, amikor mégis sikerül felnevelni a kis gidát és kiderül róla, hogy fiú -azaz bak- akkor újabb problémák lépnek fel. Ivarérett korára, hegyes agancsa miatt, veszélyes lehet az emberre.

Ha mégis találnánk egy gidát, a legjobb, amit tehetünk, hogy messziről elkerüljük, és véletlenül sem érünk hozzá! Előbb-utóbb előkerül az anyja és magával viszi. Sajnos évente nagyon sok kis gida pusztul el az emberek tudatlansága miatt.

Az őzről bővebben ITT! olvashatsz.