Tesztelésre érkezett szerkesztőségünkbe a Cube összteleszkópos MTB kínálatából az enduro szegmensük új üdvöskéje: a 2019-es Stereo 150, melyet tavaly mutattak be szűkebb közönségnek (keresd ki tavalyi cikkeimet a „CUBExpo-ról” ITT). A gépet bizonyos formában túra/trail montizásra is lehetne használni, erre majd kitérek lentebb. Lehetne tartós teszt, talán évekig írhatnék róla, mert bizony, megvettem. A teszt prológusát itt olvashatjátok, a szezon végén pedig beszámolok a tapasztalatokról, melyekből most egy kis ízelítőt kaptok a cikk vége felé.

Gregory Callaghan, a gyári enduro csapat pilótája, az új Stereo 150 29er igazi atyja (nevelőpapa: Nico Lau, downhill versenyzőjük)

Alhangon fél éves várakozás előzte meg úgy, hogy volt alkalmam a bajoroknál nyálat csorgatni a testvérére a kiállítóteremben, valamint pedelec tesóját élőben hajtani. Bizony kis országunk mindössze egy elhanyagolt viharsarka az EU-nak: a felsőbb kategóriákban kevés az esély, hogy valaki azonnal rátehesse mancsát ilyesmire – különösen a méretében, a megfelelő felszereltséggel összenézve. Hogy tényleg megérte-e várakozni? Lassan kiderül, de én már most derülök. Viszont közös életünk nem indult rózsásan, ez nekem és életemnek köszönhető, az első tesztnapot pl. azonnal keresztülhúzta egy jó kis hasmenés, így a kelleténél több helyet jelöltem meg a terepen – a kelleténél rövidebb távon.

Újragondolták a CUBE Stereo 150-es 29ert: hosszabb vázzal, merészebb villaszöggel, rövidebb tengelytávval

A gép részletes specifikációit a gyártó honlapján magyarul is megtaláljuk, én a miértekre koncentrálok inkább. Elsőre röviden, hogy ne aludjatok itt.

Miért a 150-es Stereo? És miért a 2019-es?

A teleszkópok 150 mm-es mozgástere kellő lehetőséget ad az egyszeri magyarnak a környező kihívásokra reagálni, viszont a rugóút még nem olyan horror nagy, hogy emiatt szinte minden áldozatot a hajtáshatékonyság hozzon meg. Jól beállítva, megfelelő technikával a 150 idehaza jobbára soknak is tekinthető. A 2019-es Stereo 29er fogantatása az Enduro World Series versenysorozaton történt tavaly előtt, a korábbi Stereók ortodox vázgeometriájától elrugaszkodtak, virgoncabb, de azért nem annyira, hogy csak hivatásosok tudják megülni.

Óvatos duhaj bajorok, viszont én ezek után elő nem venném a 2019 előttieket: kellett a rövidebb támvilla és a laposabb fejcső szög, a picit hosszabb felsőcső. A 2019-es évad Stereo 150-esei ráadásul olyan árcímkékkel bírnak, ami kategóriaelsővé varázsolja – különösen a TrailMotion és ActionTeam kiadások, ahol végigverték teljes Fox Factory szettel úgy, hogy én talán még olcsóbbat senkitől nem láttam. Ha tehát a vázrendszer frankón használható lesz, akkor teljes a kánaán.

Miért az SL kiadás?

Mert az ember kéri a pofont! Viccet és csirkeséget félretéve, ebben bőven láttam fantáziát, a többivel ilyen-olyan módokon összeférhetetlenségek jöttek volna velem szemben, míg az SL igazából egy negatívumot kapott nálam: a fekete-szürke seszínű lopakodó kilétét, amit nyilván fel fogok dobni, mert nekem egy terepbringa messziről látszódjon. De akkor miért az SL? Mert tetőtől-talpig SRAM a felszerelése, mert C:62 karbon a váza, mert 1X (értsd: „one-by”, egytányéros) a hajtómű.

A karbon SRAM X1 hajtóművön 30 fogas tányér található, ami az Eagle rendszer 12-es sorához remek kezdő választás - az MRP láncterelőből az SL pedig csak a felsőt kapta meg (hangos, de biztonságos)

Az új Lyrik teleszkóp egyszerűsége mellett markáns potenciált rejteget (már nem a legújabb, az SL modell kiadása óta jött ki frissítés, de fejleszthető a régi, kapható hozzá upgrade kit), a SRAM Code R fékek finom adagolhatóságot ígértek, a SRAM Eagle GX rendszer pedig szenzációs küllemével és reszponzív váltásával már bevált 1x12-es megoldás.

Miért az a vázméret, ami?

A leendő Stereo tulaj predesztinálja magát a rendelés leadásakor. A gyártói mérettábla alapján a 22-es (XL) méret 190 centi felett javasolt. Én a magam 189 centijével pontosan érzem, hogy nálam alacsonyabbaknak azért nem lenne jó, mert a koppanásig vázba betolt CUBE feliratos dropper nyeregcső (made by TranzX) kiengedve pontosan az én magasságomra állítja a gépet.

A régi mondás úgy tartja: ha két méret között billegsz, vegyél kisebbet a jobb mozgékonysághoz. Itt nem így néz ki: vedd a nagyobbat és dobj fel egy nullás stucnit. A geometria adott, a gyárilag 55mm hosszú Race Face Aeffect stucni talán inkább trail bringákra vagy kevésbé izgágát kereső bringásnak való. Úgyhogy konklúziónak: vedd a nagyobb vázméretet, HA a magasságod a gyári táblázaton belül esik. Nyilván akiknek a belső lábhossza eltér az átlagostól, ezt tovább gondolhatják.

Puding próbája, első felvonás

Az új geometria meggyőző az eddigiekben. A 29er kerekek és a széles kormány miatt esélytelen, hogy elkapkodd és egykönnyen fejre állj, a Newmen Evolution SL A.30 kerékszett („A”, mint „All Mountain”) merevsége pariban áll a C:62 karbonvázéval. Az átütőtengelyek „Stealth” elven működő Maxle gyártmányok, a szorításhoz/kioldáshoz rendesen trükközni kell hátul. Bár idegesítő emiatt a szerelés, a Cube mérnökei azzal érveltek a kialakítás mellett, hogy így lehetetlen a véletlen kioldódás menet közben – ami viszont tökéletesen igaz, én megbocsátottam nekik.

A képen nem jön át biztosan, de a gépezet fejcső résznél egy masszív hasáb - bár nem Kocka :)

Az új geó mellett olyan hangzatos kijelentés is szerepelt, hogy nagyon jól lehet vele mászni. Eddigi tesztek alapján a válaszom: igen. Nem akarok hatásvadász lenni, de az új Stereo 150 nagyjából a pók a falon. Jó áttételezése van és nem akart hanyatt esni, így hatékonyan és az irányíthatóságát megőrizve tudunk magaslati levegőhöz jutni. Lefelé pedig jöhet a tank: a 2.5-es böszme Schwalbe Magic Mary + Hans Dampf abroncspáros versenyszett, ennek megfelelő karakterisztikákal (talán a hátsó, Hans hajszállal kevésbé tapadásra, mint inkább sebességre optimalizált, de ez szubjektív). Megfelelő nyomáson tartva, beállított első-hátsó rugózással mosolyogtatóan gyors a lejutás.

A 1X (ejtsd: „vanbáj”) kialakítás végsebességre gyakorolt hatásáról csak annyit, hogy igen, valóban lassabbak leszünk kéttányéros barátunknál, viszont ez (számold csak ki az áttételeket) két embertípusnak lesz problémás: aki kénytelen a hegyig eltekerni (tehát 1 óra oda, 1 vissza, a kettő között meg végre tényleg montizhat) és aki a montis túrázásra esküdött fel (tehát kb. az egész nap egy relatív síkság lenne). Túra montisok azonnal ugorjanak a Race felszereltségre, ott ugyanis 2x11-es Shimano hajtás dolgozik. Aki megengedheti magának, hogy ilyen vaddisznóval túrázzon – hát élményszámba fog menni, az fix!

Elmélkedés a felszerelésről

Hangzatos reklámszogen volt a Cube sajtósaitól a „racer out of the box”, de igaz. Az utolsó csavarig minden arra készült, hogy a dobozból kivéve azonnal nagy kihívásoknak feleljen meg. Akinek versenylova van, az pedig annak megfelelően tápolja. Ha egy Eagle hajtásrendszerrel dolgozol, benne van a pakliban, hogy a menet előtt esetleg lánctányért váltasz. Ha Code R fékeid vannak, nyilván megéri a precíziót és a lassabb fékfolyadék hevülést a DOT-os, cirka 1, max. 2 évente cserélendő fékolaj, a 3 körös légtelenítés (fékkar, -vezeték, -nyereg). A dropper nem opció, hanem kötelező tartozék. A könnyen kopó, ADDIX keverékes, tapadósabb gumik is.

Íme a Cube... vagyis TranzX 12 centit mozgó "droppere"

Az OEM-elt TranzX dropper post (értsd: teleszkópos nyeregcső, itt amúgy bowdenes vezérléssel) a költséghatékonyság szülötte, de kapaszkodjatok meg, jó értelemben. Levegős megoldásukkal a kormányról vezérelve lehet a nyerget felengedni, vagy hátsónkkal rásegítve letolni. Ezt csakis az aktív terepezők tudják értékelni, de gondolj bele: nem kell megállnod, hogy lejtmenetre átszerelj! Különösen a sorozatos fel-le váltakozások alkalmával rombolja az élményt a „várjá’, toljuk le a nyerget, lejtőzés jön” felkiáltás és társai.

Aki inkább XC-s és maratonista, az nyilván meg tud élni nélküle, de egy ilyet akkor is ki kell próbálni. A nyeregcső teszi a dolgát, semmi sallang, két dolog, ami nyafogásra adhat okot. Az egyik, hogy nincs „agyonszervózva”: a fel-le irányok között nagyon kevés az eltérés, így vagy gyorsan jön fel, de nehezen tolható le, vagy könnyű leengedni, de akkor sokáig jön fel. Ez megszokható, véleményem szerint. A másik, hogy a kezelője nyeklik-nyaklik, puha műanyag. Végül is, remélhetőleg így nehezebben törik le, illetve soha nem törik majd el! A dolgát persze hibátlanul teszi, úgyhogy ennyi hiányosság beleférhet az olcsósítás áldozatába.

Konklúzió

A bringa a képességeihez tartozó cirka 13.5 kilónyi öntömegével vér komoly az első pillanattól fogva. Bátran ajánlom mindenkinek, aki pénztárcával és igényességgel párosítva keresi a potens hegyi bringáját, amivel élményeket szeretne gyűjteni. Úgy fogod érezni, hogy idén nem is te vágyódtál a szezonra, mert a szezon már jobban vágyott rád - arra, hogy magad alá gyűrd az úttalan útjait, ösvényeit ezzel az amatőrök számára is irányítható, de versenyistállóban tervezett és született csataménnel.

Race = elsődlegesen túrázók, SL = adrenalinhajhászok és amatőr versenyzők,
TrailMotion = perverzek és beállítás-fanatikusok, ActionTeam = aktív versenyzők

Ha valaki nem célirányos enduróra vágyik, annak a Race modellt javaslom. A TM és AT felszereltséget vásárlókat nem kell tipizálnom, ők pontosan tudják, miért veszik ezeket a csomagokat. Ha pedig valakinek kevesebb pénzből kellene táplálni az ambícióit: nyugodtan csapjon le a Stereo 120-asokra, mert a specifikációkat nézve közel ilyen élmények várnak! „Csupán” kevesebb rugóúttal és némileg köznapibb rugózással kaptok egy hasonló gépet.

Már a cikk második része is megjelent, elolvashatod ITT!