2. A Brouter logikája

Ha megadunk egy start és cél pontot, a Brouter keresi a legrövidebb útvonalat. Több lehetséges útvonalat megvizsgál, azokat súlyozza különböző általunk megadható paraméterekkel. (Milyen a meredekség, az útburkolat típusa, kijelölt kerékpárutat preferálunk, stb.)

Példaként a Budakalász/Lupai tó-Esztergom/Búbánatvölgy közötti útszakaszon, csak az emelkedést súlyozva (uphill costs), a többi beállítást változatlanul hagyva, a következő eredményeket kapjuk:

Jól lehet látni, hogy minél inkább jelent számunkra ráfordítást az emelkedő – tehát minél magasabb súlyozást állítunk be erre a paraméterre – annál inkább olyan útvonalat kapunk, amelynél kevesebbet kell mászni, viszont több kilométert kell tekerni.

Az emelkedési tényezőt kb. úgy számolja ki, hogy ha 100 az uphill cost, akkor 100 x 100 m = 10 000 m = 10 km, tehát akár 10 km kerülőutat vagyok hajlandó megtenni, hogy a 100 m szintet megspóroljak. Vagyis fordítva: Ha nem akarok mászni, akkor magas uphillcost-ot kell megadni a profilomon. (110-es uphillcost-nál magasabb költséget adva, mindenképpen a Duna völgyében maradunk.)

A Brouter alapprofiljai Budapest/Árpád-híd és Esztergom központ vagy a Duna-völgy, vagy a Pomáz - Kétbükkfa-nyereg, vagy a Solymár - Pilisszentiván - Dorog útvonalat ajánlják. Olyan tervezési profilt, amely tartalmaz egy kis mászást, de elkerüli a nagyobb emelkedőt, saját magamnak állíthatom be. Később használhatom más útvonalak esetén is, ahol hasonló a preferenciám. Hasonló logika szerint működik az útburkolat minősége, a komp vagy lépcső, a 90 fokos kanyarodások, stb. Ha valaki érti a programnyelvet nyilván sokkal inkább fel tudja fogni, hogy mi is történik a számolás során. Néhány fórumbejegyzést olvastam, de úgy éreztem ahhoz, hogy ezt teljesen megértsem még rengeteg időt kellene befektetni.