A 4. nap

Korai az ébresztő, mivel ma megint költözünk. Reggelihez újra le Őribe, majd északra kanyarodunk egy 15 %-os emelkedő hátán bemelegítve, hogy elkerekezzünk a 4 km-re lévő Ispánkra. Egy  csokoládé manufaktúrában várnak minket, már reggel 9-kor. Az eredeti programban ez nem szerepelt volna, de Tündi néni már volt ott és lebeszélte látogatásunkat a tulajdonossal. Igaz, hogy plusz költségként jelentkezik ez a program, de megéri. A házaspár nagyon kedvesen fogad minket, mesélnek a csokoládékészítés lépéseiről, majd meg is kóstolhatjuk a trüffel golyójukat. Aki a közel 40 fajta édességből még mást is meg akar kóstolni, annak mélyen kell a pénztárcájába nyúlnia, de így van ez az egyedi gyártású dolgoknál.

Ma újra ragyog a nap, meleg van és egy kavicsos úton, messze az árnyat adó fák lombjától, kerekezünk. Zalalövőig kellemes lankás úton haladunk, csak egy szoknyás harangláb miatt állunk meg. Kora délután már az új táborhelyünkön vagyunk, egy ifjúsági szálló faházaiban, szemben a csodaszép Borostyán-tóval. Átöltözünk és belevetjük magunkat a habokba. A tó nyilvános strand is egyben, tehát van lángos, hamburger, fagylalt… Amit ott kapni, arra már ki vagyunk éhezve (napok óta szalámis zsemle, alma, müzliszelet az ebédünk), fogy is a zsebpénz, rendesen!

Alig lehet kiparancsolni a gyerekeket a vízből, de a vacsorához megint be kell tekernünk a városba. A  Zala folyó az étterem mellett folyik és egy játszótér is csábítva hívogat minket. Már sötétedik, mikor visszaérünk a faházainkhoz, de a bátrabbak kérik, fürödjünk még! Tündi néni örömmel úszkál (delfinezik) a fiúkkal a vízben. Sokára, de azért újra csendes az éjszaka.