A 6. nap

Reggeli, pakolás, indulás! A szokásos menetrend lenne, ha 50 m-re a háztól ne kapna az egyik kislány defektet. Előkerülnek a szerszámok, az új belső és az ügyes fiúk rögtön tudják mivel, mit kell csinálni. Fél óra és gördülhet újra a kerék. Ma Oszkó a végállomásunk. A kényszerpihenő alatt felsétálunk a templom melletti Rotundához, ami nem más, mint egy Árpád-kori körtemplom megmaradt alapjára épült, fából készült sekrestye. Isten házában nemrég ért véget a vasárnapi mise, így az atya szívesen mesél nekünk az épület történetéről, védőszentjeiről. Kedvesen ajándékoz mindannyiunknak egy-egy képeslapot, Nádasdról.

Végre elindulunk. Félúton Vasvár felé, csak vízvételre állunk meg, Gersekaráton. A terep nem annyira nehéz és szemmel láthatóan erőre kaptak a lányok, nincs lemaradás. A strandolás előtt még elmegyünk a Feneketlen-tóhoz, ahol egy imázsfilmet forgató stábba botlunk. Örömmel mondunk igent a kérésüknek, hogy filmezhessenek és fotózhassanak minket. Körbetekerjük a tavat, miközben kamerák vesznek egy autó csomagtartójából és profi fotós kattogtatja a gépét. Megígérik, hogy az elkészült kisfilmet mindenképpen elküldik nekünk. A csajokból előbújik a "nő" és pózolnak rendesen. A fiúk, azonban már mennének...

A Szent-kút megtekintése nélkül Tündi néni nem enged minket tovább. Feltekerünk a dombra, de ott csak egy templomot látunk, a  víz valahonnan a hegyoldalból tör a felszínre. Nagy a meleg (36 fok), strandolnánk inkább! Ereszkedünk lefelé, amikor az egyik kislány túl hirtelen rántja be a féket és elesik. Szerencsére az ijedtség nagyobb, mint a sérülés.

A strandon már az árnyékot keressük és a büfét, ahol jó hideg innivalót veszünk. Pancsolunk néhány órát, ebben a szépen kiépített, bensőséges hangulatú, apró fürdőben.

Az oszkói szőlőhegyig tikkasztó hőség, nagyon sok kilométer és számtalan meredek hegyoldal vár minket! Nem szégyelljük: sokszor szállunk le és toljuk! 

A régi pincesoron, a Pásztor-szállás az új otthonunk. Emeletes ágyakon, külön szobában a fiúk és a lányok alszanak majd. A házigazdánk, Gergely szeretettel invitál körbe minket a portán, mesélve a régi bortermelőkről, az ősi házépítő technikákról és a rozsszalmáról, ami a zsúptetők alapanyaga. A gyerekek szájtátva hallgatják. Közben megérkezik a vacsora, ami után görögdinnyével kedveskednek nekünk. Mondanom se kell, hogy percek alatt "elpusztítjuk”!

Tündi néni vetélkedni hív mindenkit. 13+1 kérdés vár a 4 csapatra, amelyben az elmúlt 6 nap látnivalói, érdekességei szerepelnek. Szoros a küzdelem, de a végén kihirdetjük, hogy "mindenki nyert": legfőképp azért, mert megtudta, hogy mi mindenre is képes, hogy akaraterővel minden legyőzhető, hogy csapatban minden más, hogy az egyszerű is lehet nagyszerű…és még sorolhatnánk. Sport csoki a jutalma minden versenyzőnek.

Az estét szalonnasütéssel fejezzük be, ahol a tűz körül sokat beszélgetünk az elmúlt napok tanulságairól, legkedvesebb élményeiről. Sokan, már most kérik, hogy menjünk valahová jövőre is, mert ők szeretnének újra így, csapatban tekerni. Megköszönjük Tündi néni áldozatos munkáját, egy apró ajándéktárggyal. A szemekben csillognak a könnyek.